DOI: 10.1556/2065.185.2024.9.15

 

 

 

Ha nem tudománytörténeti motivációink vannak, akkor nagy általánosságban ajánlatosabb friss összefoglaló cikkekből/tankönyvekből tanulni, mint régi írásokból. Sokkal jobban értjük a matematika és a fizika alapjait, a számítógépek mérnöki megoldásait, és gondolom, a matematikai közgazdaságtant is, mint Neumann idejében. Miért érdemes hát az 1957-ben meghalt Neumann írásait elolvasni? A könyv tematikusan csoportosítva, 413 oldalon keresztül közöl olyan Neumann-műveket, illetve műrészleteket, melyek jól olvashatóak: kevés képlet van bennük, és néhány kivételtől eltekintve nem szakértőknek szólnak. A válogatás elsődleges szempontja az volt, hogy tudományfilozófiai nézőpontból érdekesek-e az írások, tehát inkább magas szintű, áttekintő jellegű szövegeket találunk, mint a technikai részletekben elmerülő szakirodalmat. Így a könyv kifejezetten élvezetes, olvastatja magát, nincs szükség hosszan megállni, és saját jelöléssel rekonstruálni az olvasottakat. Időről időre kapunk némi sztorizást is levelek és interjúk formájában, melyek jól ellenpontozzák az átgondolt, logikusan felépített szövegeket. Bár Neumann ismereteinek egy része ma már elavult, valószínűleg Neumann óta nem volt olyan tudós, aki ennyire különböző területeken alkotott volna maradandót: ezt szemlélteti, hogy az angol nyelvű Wikipedia oldalán (2023 szeptemberéig) a „known for” (miről híres) szekcióban 120 különböző hivatkozás volt hozzá kötődő fogalmakra. Néhány példa: von Neumann-algebra (Hilbert-terekhez kapcsolódó fogalom, maga a Hilbert-tér elnevezés Neumanntól származik), osztály (az összes halmaz halmaza), aritmetikai-logikai egység (a számítógép része), az összefésülő rendezés algoritmusa, számítógépes vírus, játékelmélet, folyamatábra, MAD-doktrína (mutual assured distruction), technológiai szingularitás, önreprodukáló űrjárművek, különböző ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó szakértői csoportok stb. Ha olyantól szeretnénk tanulni, aki a lehető legtöbb különböző tudományterületnek volt valódi művelője és alakítója, a legjobb Neumanntól tanulni, még így, utólag is, papírról is. Rettenetes mennyiségű a szakirodalom, lehetetlen mindent elolvasni, ezért nem árt némi finnyásság a választásban – Neumann ezen írásainak olvasásával nem követhetünk el hibát.

 

Neumann összegyűjtött műveit eredeti nyelvükön hat kötetben adták ki 1961 és 1963 között. Az ebben megjelent írások közül kettő van magyarul, mindkettő technikai jellegű, matematikai, illetve kvantumfizikai témájú. A szimbolikusan legfontosabb magyar nyelvű írása a doktori disszertációja, melynek címe Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítése. A disszertáció sorsa tipikus közép-európai sors: elveszett. Minden szóba jövő helyen kerestem, sok Neumann-szakértővel beszéltem, és közülük még senki nem hallott olyanról, aki valaha látta volna ezt az állítólag 18 oldalas dokumentumot (Neumann 1934-es MTA-tagsági ajánlásához megadtak egy publikációlistát, ebben szerepel a hossza; egyébként az MTA nem fogadta el Neumannt tagjának valószínűleg zsidó volta miatt). Sejtjük, hogy mi lehet a tartalma, mert van egy 85 oldalas német nyelvű cikkváltozata, de mégis érdekes lenne látni, hogyan tömörítette ezt magyar nyelven 18 oldalra. A Neumann János válogatott írásai kötet minden műve fordítás, az Ortvay Rudolfnak írt levelek és egy magyar nyelvű rádióinterjú kivételével.

(Ropolyi László szerkesztő: Neumann János válogatott írásai. Bővített kiadás. Ford. Augusztinovics Mária, Gerner József, Kepes János et al. Budapest: Typotex Kiadó, 2023, 416 o.)