2024/09
›
Tematikus összeállítás • Zene és irodalom • Music and Literature
›
Orpheusz énekétől a hattyúdalig: a Hovanscsina mint Muszorgszkij „megnevezési játéktere” • From Orpheus’s Song to the Swansong: Khovanshchina as Musorgsky’s “Playing Field of Naming”

Orpheusz énekétől a hattyúdalig: a Hovanscsina mint Muszorgszkij „megnevezési játéktere”

From Orpheus’s Song to the Swansong: Khovanshchina as Musorgsky’s “Playing Field of Naming”

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mezősi Miklós

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

PhD, operatörténész, klasszika-filológus,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

kutatási területe az irodalom, a zene és a mítosz kapcsolata és ezek határterületei

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

miklos.mezosi@gmail.com
 
Összefoglalás
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Muszorgszkj Hovanscsina című operájában kiemelt szerepet kap a hattyú metaforája. A tanulmány a Paul Ricoeur által felvetett, a metafora működését biztosító „megnevezési játékra” vonatkozó kérdést vizsgálja a Hovanscsinában. A halál pillanatában dalra fakadó hattyú és a halál után tovább éneklő orpheuszi fej mitologémái vezetik fel a Hovanscsinát átható, a dicsőséges „Fehér hattyútól” a Hovanszkij herceg „hattyúdaláig” ívelő metafora és megnevezés tárgyalását. A metaforaképzést szolgáló, az operát át- meg átszövő megnevezések – akár verbális, akár zeneileg értelmezett megnevezésről legyen szó – a színpadi zenei alkotás dramaturgiai szerkezetének organikus alkotóelemei.
 
Abstract
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

The metaphor of the swan plays a prominent role in Musorgsky’s opera Khovanshchina. By examining some of Khovanshchina’s naming games, the paper seeks to answer the question raised by Paul Ricoeur as to whether the ‘naming game’, which is essential to the functioning of the metaphor, should be observed in itself. The main mythologemes of the swan singing at the moment of death and Orpheus continuing to sing after death both serve as an introduction to the discussion of Khovanshchina’s most important metaphor and naming, which permeates the entire opera, from the glorious ‘White Swan’ to Prince Khovansky’s ‘Swansong’. Naming games, ubiquitous in Khovanshchina, enable metaphor formation and are an integral part of the dramaturgical structure of the stage music.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kulcsszavak: metafora, mítosz, hattyúdal, megnevezési játék, Muszorgszkij, Ricoeur, opera
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Keywords: metaphor, myth, swansong, naming-game, Musorgsky, Ricoeur, opera
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.185.2024.9.6
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Cikk letöltése 
 

Mitológia dióhéjban: Orpheusz és a hattyú

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Van Orpheus fejéről és lantjáról – egy különös történet. A gyilkos nők levágták a fejét, lantjára szögezték, és bedobták a tengerbe…; a fej úszva tovább énekelt, és a lant tovább zengett” (Kerényi, 1977, 369., illetve Tokarev, 1988, I/732–733.). Az Essays on a Science of Mythology elején Kerényi Károly ezt írja: „A mitológia, akárcsak Orpheusz levágott feje, még a halálban és a távolból is szüntelenül énekel.” (Jung–Kerényi, 1969 [1991], 5.) A zenéről és a mitológiáról pedig Kerényi ekképp fogalmaz: „A zenével való összehasonlítás [megvilágítja] a mitológia sajátos természetét. [A] mitológia önmagában is […] éppoly jelentőségteljesnek tekinthető, akár a zene. A mitológia mint művészet és a mitológia mint anyag mintegy két aspektusa ugyanannak a jelenségnek, aminthogy két aspektus egyfelől a zeneszerző művészete, másfelől anyaga, a zengő világ. Az egyik aspektus a művészt mutatja meg mint alakítót, a másik pedig a zengő világot, amint alakot ölt.” (Kerényi, 1984, 356.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az antik hagyomány rendkívüli muzikalitást tulajdonított Orpheusznak, akinek énekére és lantjátékára az állatok, a fák, de még a sziklák is táncra kerekedtek. Orpheuszt a róla szóló mítoszok mindegyike valamelyik Múzsa fiának mondja. Nem egy mértékadó elbeszélés szerint Orpheusz anyja Kalliopé volt, az epikus költészet Múzsája, aki Hésziodosz szerint „minden Múzsa közül a legkiválóbb” (Hésziodosz, 1976, 79.). A felsorolásban utolsóként említett Múzsa a legfontosabbik (West, 1966, 181.). Orpheusz apja és tanítómestere Apollón volt, a Múzsák karának vezetője („Múszagetész”), aki a Hermésztől kapott lanton tanította őt a zenére, s aki ezt a lantot továbbadta neki. Orpheusz így mindkét szülője révén részesült az apollóni természetből.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tengeren lebegve éneklő fejről szóló mítosz ikerpárja a halálban felhangzó énekszó másik ismert mitologémája, a hattyú és a hattyúdal. A hattyú Apollón (Orpheusz apja és tanítómestere) szent madara. A hattyút jelentő küknosz név többször megjelenik a görög mitológiában, például Apollón egyik fiának a neve Küknosz.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A görögök úgy tudták, hogy a hattyú élete során egyszer énekel, mégpedig a halála pillanatában. A mítosz szerint ekkor a hattyú szárnyra kel a Nap felé, hogy dalban adja ki a lelkét („hattyúdal”), majd holtan hull alá a vízbe. Az ind mitológiában a hattyú alakja a Naphoz is kapcsolódik: egy risi (bölcs) nagy tudásának köszönhetően aranyhattyúvá tudja magát változtatni, felszáll az égbe és egyesül a Nappal. A hattyú a költőnek, dalnoknak, a költészet magasztosságának is a jelképe. Ez azzal a hiedelemmel van összefüggésben, hogy a lélek hattyú alakjában vándorol az égen, és a hattyú az újjászületés, a tisztaság, a bölcsesség, a büszke magány, a célszerűség, a látnoki tulajdonságok, a költészet és férfiasság, a tökéletesség s ugyanakkor a halál szimbóluma is (Tokarev, 1988, I/89.). A német hagyományban Lohengrin hattyúfogata a tisztaság, a szűziesség jele. A görög mitológiai elbeszélés Lédáról és a hattyúról a hattyú királyi, fejedelmi karakterét húzza alá.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kerényi így írja le Apollón hattyútermészetét: „A sötét madarak, holló és varjú a farkassal együtt szent állatai, lényegének kifejezői – mint másfelől a hattyú. Apollón személyében egy a germán mitológia halálkeserű Odinja és a halálédesség fehér hattyúlovagja: Lohengrin. […] Apollón hattyúlényege épp olyan ősi, mint a halálrealitás megnyilatkozása a ráeső sötét árnyékban: a holló és farkas alakjában.” (Kerényi, 1984, 118.) A halál pillanatában énekelni kezdő hattyú identikus Orpheusszal, amit a halála után hattyúvá változott és az égre kerülő Orpheuszról, illetve az így keletkező Hattyú csillagképről szóló legenda is megerősít.
 

Hovanscsina: a Fehér hattyú és a hattyúdal

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Muszorgszkij Hovanscsina című operájában vizsgálat alá vesszük a „megnevezési (nyelv)játékokat”, és választ keresünk Paul Ricoeur kérdésére: „Vajon önmagában kell-e megfigyelnünk ezt a megnevezési játékot?” (Ricoeur, 2006, 193.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ricoeur a következőképpen ír a jelentésről és a megnevezésről: „A megnevezés egy fontos »nyelvjáték« [amely] jócskán ad lehetőséget arra, hogy a jelentést szó és értelem kölcsönhatása alapján határozzuk meg. […] elképzelhető, hogy a szó jelentőségének túlbecsülése, vagy másképp, a babonáig, hódolatig, félelemig fokozott szóvarázslat egy még jelentősebb illúzió része […]. Amikor a szót elszigetelten kezeljük akkor még csak potenciális jelentése van, amely azon kontextustípusok meghatározta jelentések együtteséből származik, amelyekben e részleges jelentések megjelenhetnek. Csak egy adott mondatban, azaz […] egy adott diszkurzív instanciában lesz aktuális jelentésük is. S ha a használatban megjelenő potenciális jelentés kétséges is, a használatban megjelenő aktuális jelentés nem az.” (Ricoeur, 2006, 192–193.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kurzív kiemelésekkel a Hovanscsina-beli megnevezések jelentőségére, szemantikai potenciáljára kívánom felhívni a figyelmet. Ricoeur itt Ludwig Wittgenstein „nyelvjátékára” (language game) utal („…a nyelvet és azokat a tevékenységeket, amelyekkel a nyelv összefonódik, »nyelvjáték«-nak fogom nevezni”, illetve „És egy név jelentését olykor úgy magyarázzuk meg, hogy rámutatunk a hordozójára”). (Wittgenstein, 1998, 21., illetve 42. Kurzív kiemelés az eredeti szövegben.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Első lépésben áttekintjük a hattyúra épülő, az opera egészén átívelő megnevezési játékot. A Hovanscsinában három, a címszereplőt Fehér hattyúként aposztrofáló kórussal találkozunk: 1. az első felvonásban, amikor a herceg bevonul, 2. amikor elvonul, majd végül, 3. a negyedik felvonás első képének végén, amikor kivonul. Hovanszkij bevonulásának külsődleges jegyei, a dicsőítő kórust is ideértve, Sarastro bevonulására is emlékeztethetnek A varázsfuvola című Mozart-opera első felvonásának zárójelenetéből (Mezősi, 2006, 189–190.; Bojti, 2019, 172–185.). A varázsfuvola Sarastrója, a papok királya oroszlánok vontatta kocsin érkezik be a színre, de Lohengrin hattyúfogata is az eszünkbe juthat Wagner operájából. Hovanszkij az első felvonásban az életet, a jót, az erőt megjelenítő fehér hattyúként jelenik meg. Ha összehasonlítjuk Hovanszkij bevonulását a Sarastróéval, azt látjuk, hogy mindkét fejedelmet egy feltétel nélkül dicsérő kórus köszönti, és mindkét fejedelem bevonulása valaminek az előkészítése, valamely kivitelezésre váró „projekt” felvezető eleme.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hovanszkij bevonulása (I. felvonás):

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Éljen a fehér hattyú, éljen! Éljen, éljen Apánk, éljen!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Nagy Úr jő! […] Éljen a hattyú! Éljen Apánk! A Nagy Úr jő!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(Bejön Ivan Hovanszkij herceg: a járása ünnepélyes, a tartása dölyfös…)”1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hovanszkij elvonulása (I. felvonás):

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Dicsőség neki, a fehér hattyúnak, éljen a legnagyobb, a legdicsőbb bojárunk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sima utat a hattyúnak, adjon az úr néki egészséget s győzelmet!” (Bojti, 2019, 306–307. URL1: 35:32 – 37:02)2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hovanszkij kivonulása: a herceg „hattyúdala” (IV. felvonás):

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Már úszik, úszik a hattyúlány, ladu, ladu,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

a hattyúlegénnyel szembe, ladu, ladu.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

S elérte a szép hattyúlányt, ladu, ladu,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

elérte a fehér hattyú, ladu, ladu. (meghajolnak Hovanszkij felé)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Eljegyezte a kedvesét, ladu, ladu. (kézen fogva vezetik Hovanszkijt)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

És dicsérjük a fehér hattyút, ladu, ladu,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

és dicsérjük a fehér hattyút, ladu, la… (Ivan Hovanszkij herceget a kapuban ledöfik; szörnyű kiáltással holtan esik össze.)”

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(Bojti, 2019, 342., Bojti János fordítását kiigazítottam: „помолвился” = „eljegyezte”.)3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A negyedik felvonásban a Hovanszkijt Fehér hattyúként magasztaló karének a „halálos dal” mitologémájába fordul át: a hattyúdalba… A váltás hirtelenül, különös élességgel megy végbe. A dicsőítő ének utolsó két sorában fokozódik a feszültség. A herceg dicsőítése a dicsőített halálába fúl, a dicsőítő ének „hattyúdallá” transzformálódik. A változás azon a ponton következik be, amikor a dalbeli elbeszélő a szerelmes hattyúpár találkozásának elbeszélése után áttér a fehér hattyú kifejezett dicséretére (az eredeti szövegkönyvben „dicsérték”, пели славу áll, azaz a hattyúpár dicsérte a Fehér Hattyút). A zenei feszültség fokozása ezzel az áttéréssel veszi kezdetét, és a második dicsérő sor végén éri a Fehér hattyút a halál. A hattyúra épülő megnevezési játék itt a visszájára fordul: a Hovanszkijt tőrbe csaló Saklovitij bumerángként dobja vissza a hercegnek a dicsőítést: „Dicsőség a fehér hattyúnak, ladu, ladu (nevet)”. Hovanszkij szenior, aki az első felvonásban dicsősége teljében, „fehér hattyúként” mutatkozott meg, a IV. felvonás első képében a róla szóló hattyúdal mitológiai értelemben vett hőse lesz (szűkkeblűbb megfogalmazásban: a palotája küszöbén leszúrják).
 

Megnevezés és metafora

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Hovanscsina első felvonása Shakespeare III. Richárdjának bérgyilkosait megidéző jelenettel indul. A cselekmény a 17. század végi Moszkva rendfenntartó erőit alkotó sztrelecek beszámolójával kezdődik az előző nap elvégzett „munkáról”. A sztrelecek naturalista előadásmódban tálalják, hogy előző nap hogyan végeztek ki két embert brutális kegyetlenséggel („felhasítottuk a… mellét egy éles kődarabbal”; „…darabokra téptük”) (Bojti, 2019, 295–296.). A két sztrelec ezután a bódéjával érkező írnokot gúnyolja, akit a harmadik sztrelec halálosan megfenyeget („majd rákerülsz e listára te is”) (Bojti, 2019, 297.).4

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az írnokot ért fenyegetés az eddigiek után aligha vehető ártatlan tréfának. A lista mibenlétére, amelyre az eddigiek alapján bárki könnyen felkerülhet, az ezután következő, a hirdetmény felolvasását tartalmazó „oszlopjelenet”-ben derül fény (Mezősi, 2006, 151–156.; Bojti, 2019, 260–265., illetve 266–269., 69–70.).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A felületes szemlélő számára az eddig talán esetlegesnek, „véletlenszerűen” egymásra következőnek tűnő jeleneteket követően az opera fő cselekményszálát beindító, az addig történteket magyarázó, összegző jelenet következik. A magát „az ördög közbenjárójának” nevező titokzatos idegen (Saklovitij bojár) feljelentést diktál az írnoknak a cári trón megszerzésére törő Hovanszkijok (és sztreleceik) ellen. A titokzatos idegen feljelentése egyértelművé teszi: a „hovanscsina” elnevezésnek a Hovanszkijokhoz van köze. A „miről (kiről) kapta a nevét” kérdésnél azonban, amelyre a választ a feljelentés-jelenet megadta, jóval érdekesebb egy másik kérdés: hogyan kapta (kapja) az opera a „Hovanscsina” nevet?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Muszorgszkij az első felvonásban jelenetről jelenetre haladva vezeti be szereplőit a darabba. Az írnok, a sztrelecek, a „fehér hattyút” dicsőítő női és férfikórus, a Hovanszkijok (Ivan és fia, Andrej), Márfa, Doszifej, az óhitűek feje, végezetül az óhitűek – ez teszi ki az I. felvonást, az opera expozícióját. A Hovanszkijok és a sztrelecek súlyozottan vannak jelen a seregszemleként funkcionáló első felvonásban, aminek köszönhetően a néző számára exponálódik az egyelőre ismeretlen jelentésű kifejezés, a „hovanscsina” és a Hovanszkijok között kiépülő „beazonosító szinapszis”: születőben van az azonosságon alapuló szemantika. (A Hovanscsina zenei formaképzéséről lásd Bojti, 2019, 242–252.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A II. felvonás, jóllehet más karakterű, ugyancsak egy seregszemle, amennyiben felvonultatja a négy herceget. A felvonást Golicin herceg indítja, akinek a házában zajlik a „Hercegek vitája” jelenet a házigazda, Hovanszkij, a sztrelecvezér és Doszifej, az óhitűek fejének részvételével. A vita csúcspontján hirtelen ismét megjelenik Márfa, aki elmondja, hogy Golicin pribékjétől a Péter-gárdisták („petrovci”) mentették meg. De hogyan kerülnek a Péter-gárdisták Moszkvába, a Hovanszkij-klán „felségterületére”? Váratlanul betoppan Saklovitij, a feljelentés értelmi szerzője, hogy megossza értesüléseit: „Izmajlovo faluba egy írás jött: a Hovanszkijok a trónra fenekednek.” (Bojti, 2019, 327.) Doszifej kérdésére – „És mit szólt ehhez Péter cár?” – Saklovitij ezt válaszolja: „Úgy mondta: ’hovanscsina’, s a parancs – tárják fel.” (Bojti, 2019, 327.) A Márfa által elmondottak alapján Péter katonáit („petrovci”) a hercegek vitája már javában Moszkvában érte…5

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Péter cár a „hovanscsina” – hovanszkijizmus, a Hovanszkijok üzelmei – nevet adta a Saklovitij-féle feljelentés tárgyának („Azt beszélik a moszkvai sztrelec népek a Hovanszkijokról, bojár Ivan hercegről és az ő fiáról, Andrejről, hogy ők az országunkra törnek” – Saklovitij feljelentésének első mondata) (Bojti, 2019, 298.). A kör ezzel bezárult: a feljelentést diktáló Saklovitij az uralkodó által végrehajtott névadói aktusról tudósító beszámolójával pontot tesz a Hovanscsina eddig zajló megnevezési játékaira. Ezzel az opera nézője egy „hovanscsinában” találja magát, és föl van adva neki a lecke: mit jelent pontosan az opera címe, mit nevez meg vele a szerző?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A következőkben az egymásból kifejlő jelenetek láncolatából a megnevezési játék szempontjából néhány kulcsfontosságú láncszemet emelek ki. Ezek az egymásba fonódó láncszemek alakítják ki, fejlesztik föl a Hovanscsina drámai építményét. A dantei Commedia verssorainak egymásból való kifejléséről író Oszip Mandelstam szerint Dante a tercinák, illetőleg a tercinákat alkotó verssorok egymásutánjából „sajtolja ki” a Commedia egészét. Érdemes Mandelstam Dantéjából hosszabban idézni:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Danténál nem egy, hanem rengeteg forma van. Ezek egymásból préselődnek ki […]. Ő maga mondja: »Kisajtolnám a levet az elképzelésemből, a koncepciómból…« (Pok. XXXII, 4.) – vagyis az ő számára a forma – törköly, nem pedig burok. Így hát, bármilyen furcsa is, a forma kisajtolódik a koncepcióból, a tartalomból, amely mintegy körülburkolja. […] A költemény formaképzése felülmúlja a szerzői munkáról és a szerkesztésről alkotott fogalmainkat. […] A rendelkezésre álló, hozzávetőleges meghatározások a legkevésbé sem veszik figyelembe a metaforikus rögtönzést. […] Csakis a metafora segítségével fedezhetjük fel annak a formaképző ösztönnek kézzelfogható helyét, amellyel Dante összegyűjtögette és formába öntötte terzináit.” (Mandelstam, 1992, 94–95.)6

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Miért fontosak, miképpen szólhatnak hozzá a Hovanscsina értelmezéséhez Mandelstam megfigyelései Dante formaképzéséről az Isteni színjátékban? A „megnevezési játék” – mint azt a Fehér hattyú~Hovanszkij identifikáció is példázza – a zeneszerző kezében a metaforaképzés eszköze. A Mandelstam-idézet utolsó mondata pedig a metaforának a formaképzésben játszott meghatározó szerepére világít rá.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mielőtt továbblépnénk, egy irodalmi példán szeretném illusztrálni azt a poétikai potenciált, amely a Hovanscsinában kulcsszerephez jutó sajátos orosz névadási eljárásban rejlik. Az orosz nyelv -scsina végződésű, valamely ismert személynévre visszamenő elvont főnevei, mint például a sztalinscsina, oblomovscsina, többnyire pejoratív töltéssel rendelkező kifejezések. Az „oblomovscsina” szó keletkezéstörténete egy tőről metszett megnevezési játék. Ivan Goncsarov regényében, az Oblomovban a főhős egy már-már paradicsomi életformát vázol fel, amelyre az „örökösen mozgásban lévő” Stolz keresetlenül odavágja: „Ez nem élet! […] Ez… (Stolz elgondolkozott, keresgélt, hogy nevezze az ilyen életet.) Ez valami… oblomovizmus [обломовщина] – mondta végre.”7 (Goncsarov, 1960, 191.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Hovanscsina második felvonása egy a fentivel identikus jelenettel zárul, amely az addig tartó megnevezési játékot summázza, lekerekíti. (Közbevetőleg említek itt egy példát egy hasonlóan működő megnevezési játékra egy egészen más stílusú, más korban keletkezett operából, Mozart Così fan tuttéjából, ahol maga a zene, jelesül a zenekari nyitány „mondja ki” az opera címét: „cosi fan tutte”.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vajon „pontot tesz-e” a cár lakonikus, az összeesküvésnek nevet adó (és a névadással az összeesküvők sorsát megpecsételő) megjegyzését elismétlő–közvetítő Saklovitij a Hovanscsina megnevezési játékára a II. felvonásban? Abban az értelemben igen, ahogy egy mondat végére kerülő pont lezárja az adott mondatot. A II. felvonás végén a „hovanscsina” név megjelenésével egy új „mondat”, új fejezet nyílik meg. A Hovanscsinában folyó megnevezési játékok sorában egy kiemelt jelentőségű elemről kell még szólni, Golicin herceg száműzetésbe vonulásáról a IV. felvonás második képében: „Nézd a! Itt jön, itt hozzák, tényleg.” (Bojti, 2019, 343.) A falusiaktól felvezetett jelenet, amelyben a Golicin név nem hangzik el (a következő jelenetben halljuk csak, Hovanszkij nevével együtt), a jelentésnek rámutatás általi megmagyarázásával nevezi meg a száműzetésbe hurcolt herceget. A II. felvonásból ismert jóslás-dallam a IV. felvonás zenekari bevezetőjeként tűnik fel ismét, jelezve, hogy a színpadon Golicint viszik a száműzetésbe.8

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Márfától kapott jóslat tehát beteljesedett. A megnevezési játékot, amelyet a falusi nép is megerősít („itt jön, itt hozzák”), ezúttal a zenekari bevezetés prezentálja. A IV. felvonásban a színen áthaladó kegyvesztett száműzött és a II. felvonás nagy hatalmú européer államférfiúja között a beazonosító (felismerési) szinapszist a zenei téma ismétlődése teremti meg. Ez a fajta tiszta zenei (zenekari) megoldás ugyancsak a Così fan tutte nyitányában alkalmazott megnevezési játékra emlékeztet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Hovanscsina megnevezési játékát tehát „nem önmagában kell megfigyelnünk”. A megnevezési játék minden esetben a jelentéshez elvezető metaforaképzés szolgálatában áll. A hattyúra alapozott, továbbá a Péter cár szóalkotásából („hovanscsina”) tovagyűrűző megnevezési játékok (ideértve a Golicint rámutatással megnevező zenekari bevezetőt is) farvizén úszva születnek meg azok az aktuális jelentéssel felruházható zenei–dramaturgiai „mondatok”, amelyek összessége – értelemszerűen nemcsak nyelv-, de zenei játék révén is – alkotja a Hovanscsinát.
 

Irodalom

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bojti János (2019): Muszorgszkij Hovanscsinája. Budapest: Rózsavölgyi és Társa

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Goncsarov, Ivan Alekszandrovics (1960): Oblomov. (ford. Németh László) Budapest: Európa Könyvkiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hésziodosz (1976): Istenek születése. Munkák és napok (ford. Trencsényi-Waldapfel Imre). Budapest: Magyar Helikon. https://mek.oszk.hu/06200/06221/06221.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jung, Carl Gustav – Kerényi Károly (1969 [1991]): Essays on a Science of Mythology. The Myth of the Divine Child and the Mysteries of Eleusis. (trans. Richard Francis Carrington Hull) Princeton: Princeton University Press; az eredeti 1949-es kiadás: https://archive.org/details/in.ernet.dli.2015.73717/page/n9/mode/2up

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kerényi Károly (1977): Görög mitológia. (ford. Kerényi Grácia) Budapest: Gondolat Kiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kerényi Károly (1984): Mi a mitológia? Halhatatlanság és Apollón-vallás. In: Kerényi Károly: Halhatatlanság és Apollón-vallás. (Ókortudományi tanulmányok 1918–1943). (vál., szerk. Komoróczy Géza, Szilágyi János György, ford. Kövendi Dénes, Szerb Antal, Tatár György) Budapest: Magvető Könyvkiadó, 352–369.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mandelstam, Oszip Emiljevics (1992): Beszélgetés Dantéről. In: Mandelstam, Oszip Emiljevics: Árnyak tánca. (ford. Makai Imre) Budapest: Széphalom Könyvműhely, 82–131.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mezősi Miklós (2006): Zene, szó, dráma. Színjátékok és szín(e)változások. Budapest: Kijárat Kiadó. DOI: 10.17613/ka8h-mh07, https://real.mtak.hu/116280/1/zene-szo-drama-2006.pdf.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ricoeur, Paul (2006): Az élő metafora. (ford. Földes Györgyi) Budapest: Osiris Kiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tokarev, Szergej Alexandrovics (1988) (főszerk.): Mitológiai enciklopédia I–II. (A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály, ford. Bárány György et al.) Budapest: Gondolat Kiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

West, Martin Litchfield (1966): Hesiod. Theogony. Oxford: Clarendon Press

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Wittgenstein, Ludwig (1998): Filozófiai vizsgálódások. (ford. Neumer Katalin) Budapest: Atlantisz Könyvkiadó
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

URL1: A Wiener Staatsoper 2017. 09. 11-i Hovanscsina-előadásának felvétele:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

https://www.operaonvideo.com/khovanshchina-vienna-2017-guttler-furlanetto-anger-ventris/#information

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1 A jelenet a Wiener Staatsoper 2017. szeptember 11-i Hovanscsina-előadásáról készült felvételen 30:23 és 31:55 között látható (URL1).  
2 A Hovanscsina-idézeteket itt és a továbbiakban Bojti János fordításában közlöm. A dőlt betűs szöveg Muszorgszkij eredeti színi utasításait jelöli.
3 A Wiener Staatsoper 2017. szept. 11-i előadásán: 2:36:48–2:38:30 (URL1).
4 A jelenet a bécsi előadás felvételén 08:44 és 11:32 között látható (URL1).
5 A II. felvonás zárójelenete Márfa másodszori, majd Saklovitij – szintén másodszori – megjelenésétől: 1:32:10–1:34:58 (URL1).
6 A Dante-idézet Makai Imre fordítása. Kurzív kiemelés tőlem.
7 Kurzív kiemelés tőlem.
8 A Wiener Staatsoper felvételén: 2:44:17–2:47:50 (URL1).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave