Kapcsolataink nem csupán önértékelésünk, identitásunk kialakulásában, a társas szerepek elsajátításában – egyszóval személyiségfejlődésünkben – játszanak szerepet, hanem testi-lelki jóllétünkre is hatással vannak. Az erős, stabil támogató kapcsolathálózattal rendelkezők kedvezőbb fizikai és pszichés egészséggel bírnak: nehéz helyzetekben a körülöttük lévő, támogató kapcsolatok fokozhatják megküzdési képességeiket, csökkenthetik a feszültséget, illetve fizikai fájdalomcsökkentő hatással is bírnak. Emellett segítenek és motiválnak a gyógyulásban, védenek a káros, önpusztító tevékenységekkel szemben. Nemzetközi vizsgálatok sora bizonyítja, hogy a személyes kapcsolatok a hoszszú élet egyik legfontosabb előrejelzői. Ha az egyén nincs egyedül, ha vele törődnek és őt fontosnak tartják, akkor ez társadalmi-gazdasági státusztól, különféle egészségügyi kockázati tényezőktől, egészség-magatartástól, az egészségügyi szolgáltatások használatától és személyiségjellemzőktől függetlenül is csökkenti a mortalitást. 2014-ben a Guardian hasábjain jelent meg, hogy a magány a korai halálozás szempontjából nagyobb rizikófaktort jelent, mint napi 15 szál cigaretta vagy a túlsúly. És nem véletlen az sem, hogy az öngyilkosság, depresszió, paranoia és a balesetek előfordulása is gyakoribb, ha személyes (baráti, társ) kapcsolatok híján vagyunk. Ma a „magányosság korában”, ahogy George Monbiot írja cikkében, a magány pusztít el/öl meg minket. A fenti összefüggések fényében az előadás részletesen kitér a magyar felnőtt lakosság bizalmas és baráti kapcsolatainak bemutatására, a rendszerváltás óta vizsgált alakulására. A legfrissebb kutatási eredményekre támaszkodva a kapcsolathálózati tipológiákat a bizalom és magány összefüggésében is megvizsgáljuk.