A Fanni hagyományai című regény (1794–1795) eredeti megjelenése sajátos módon befolyásolta a mű hatástörténetét. A szöveg ugyanis az Uránia című folyóirat három számában, folytatásokban látott napvilágot,169 úgy, hogy a három folytatást nem kötötte össze azonos cím, s ami még fontosabb, szerzői név sem volt a regényhez hozzárendelve, ilyenformán – szemben Kazinczy művével – a szerzőség kérdése, mondhatni, hiánya poétikai funkcióban volt beépítve a szövegbe. Az Uránia közlése ugyanis azt a látszatot kívánta elmélyíteni, hogy a mű alanyi hitellel rendelkezik, s szerzőjeként valóban egy korán elhunyt, Fanni nevű lányt tisztelhetünk. Tanulságos, hogy ez a paratextusokkal is elmélyített benyomás hosszú évtizedekre képes volt meghatározni a szöveg befogadását, s ilyen módon Fanni szerzői mivoltának, írónői szerepének a története is megragadható még a 19. század közepéig. Amikor Toldy Ferenc 1843-ban egy, a Kisfaludy Társaságban tartott előadásában Kármán Józsefet felfedezte és íróként beiktatta a magyar irodalom kánonjába, az ehhez kapcsolódó szövegkiadásban gyökeresen új helyzetet teremtett. Nem elsősorban Fanni szerzői szerepének lecserélésével, mert ezzel Toldy következetesen még nem számolt le, hanem inkább azzal, hogy a tőle gondozott edícióban megteremtette a Fanni hagyományai regényként való olvasásának lehetőségét, mivel kiemelte a folyóirat szövegkörnyezetéből és egységes szöveggé illesztette össze, amelyet egységes címmel látott el. S végső soron persze Toldy gesztusa alapozta meg azt az irodalomtörténeti hagyományt is, amely a regény szerzőjeként Kármán Józsefet határozta meg.