Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


A közéleti ember magatartásformáinak parabolái

Ha tipizálni szeretnénk a fent jellemzett parabolikus történelemszemlélet jegyében alkotott drámákat, két alapváltozatot különíthetnénk el. Az egyik típus parabolikus ábrázolásmódja a közelmúlt meghatározó politikai szituációinak értelmezésére tesz ajánlatot. A másik típus, amelynek példaadó alkotásai Németh László drámái közül kerültek ki, a közéleti ember konfliktusait és lehetséges magatartásmintáit ábrázolja. Az utóbbi csoportba sorolhatóak Páskándi Géza korai, még Erdélyben írott drámái, a Vendégség (1970) és a Tornyot választok (1972). A Vendégség 1578-ban játszódik, Báthory Kristóf erdélyi fejedelem udvarában. A fejedelem Blandrata György tanácsára Erdélybe hívja és Dávid Ferenc unitárius prédikátor házában szállásolja el Sociono Fausto olasz unitáriust. Segítségével reméli kikémlelni Dávid Ferenc gondolatait és szándékait. Páskándi a vitadráma hagyományát használja fel, a dráma kulcsjeleneteiben, a megfigyelő és a megfigyelt dialógusában azonban nem tézisek, gondolatok csapnak össze, hanem magatartásminták, az etikus és az etikátlan értelmiségié. Dávid Ferenc belátja, hogy a fejedelemnek az ő pusztulása kell, így Socino árulása hozzásegíti őt sorsa hittel vállalt beteljesedéséhez, és példája az olasz papban is etikus belátások megszületését érleli meg. Páskándi azonban eleve kiosztott igazságokkal dolgozik, amit jól kifejez, hogy Sociono szájába adott paradoxon az árulás igazságát önmaga parazitaként való elítélésével kapcsolja össze („A kullancs ragaszkodik így a jószághoz, ahogy én vájnám, ásnám magam beléd, hogy ne téphess ki magadból”), felismerhetővé téve egyszersmind, hogy a Vendégség etikai példázatának alaptextusa Júdás bibliai története. Etikai értelemben természetesen nem vitatható Páskándi megoldása, de a szereplők igazságának eldöntöttsége sosem használ egy dráma értelmezésbeli nyitottságénak, az esztétikai hatás sokrétűségének. A parabola allegóriává egyszerűsödik.

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave