A Kódex és az azt követő közlemények messze többet értek el, mint a tagállamok adópolitikájának önkéntes összehangolását a káros adóverseny érdekében. A Kódex egyrészt megmutatta, hogy a tanácsi egyhangú szavazás doktrínáját kikerülve, új típusú szabályozási eszközöket felhasználva lehet eredményt elérni a közvetlen adók harmonizációjának terén, másrészt rávilágított az eddigi eredmények elégtelen voltára, és ráterelte e figyelmet a közvetlen adózás területének fontosságára és problémáira. A Kódex és az időközben kirobbant nemzetközi botrányok cselekvésre késztették az Uniót, amely először általános piacvédelmi cselekvési programokban öltött testet. 1996-ban a társasági adózás területén is megtörtént az első konkrét lépés, amikor a Bizottság a Tanácsnak benyújtotta az adórendszer továbbfejlesztéséről szóló jelentését. A jelentést 2001 és 2002 folyamán több másik követte, amely az egyes fontos részterületeket, mint pl. a társasági adózás, a nyugdíjak adózása, transzferárak kérdése fedte le. Az alapokat a Bizottság „Adópolitika az Európai Unióban – a jövő prioritásai” [COM (2001) 260 final] című közleménye rögzítette. A stratégiai állásfoglalást részletes, elméleti és gyakorlati szakemberek bevonásával megtartott viták, fórumok követték, amelynek eredményeit az „Társasági adózás a Belső Piacon”1 című közel ötszáz oldalas munkaanyag tartalmazza. A tanulmány olyan új gondolatokat tartalmaz, amelyek alkalmasak a közvetlen adóztatás területén korábban folytatott adópolitika reformjára. Mivel a jelenleg beadott két irányelvjavaslat is a fenti dokumentumban lefektetett elveken nyugszik, ezért a továbbiakban érdemes röviden áttekinteni azokat az ajánlásokat, amelyek a munka során megfogalmazódtak, valamint az ajánlásokkal kapcsolatban elhangzott különféle véleményeket.