A tagállamok nagyjából szabadon határozhatják meg a közvetlen adózás területén követendő adópolitikájukat. Ez a megoldás teljesen kielégíti a tagállamok igényét a megfelelő mértékű adóbevételek elérésére, de rontja a belső piac működését és versenyképességét. Éppen ezért szükséges, hogy a tagállamok jobban összehangolják közvetlen adópolitikájukat és közelítsék egymáshoz adórendszereiket. Az új szemléletmód szellemében született meg 2006-ban az a bizottsági közlemény [COM (2006) 823], amely az együttműködés szükséges területeit térképezi fel. Az adózó az Unión belüli nemzetközi ügyletek esetén még mindig elszenvedhet diszkriminációt, kettős adóztatást és többlet költségei lehetnek az adóadminisztrációban is a belföldi tevékenységhez képest. A kézenfekvő megoldás vállalkozások esetén a CCCTB, de addig is, amíg ez megvalósul, szükség van összehangolt kétoldalú és egyoldalú intézkedések megtételére annak érdekében, hogy megszűnjön a diszkrimináció és a kettős adóztatás, ugyanakkor megelőzhető legyen az adóelkerülés és az adminisztratív terhek is csökkenjenek. A bírósági gyakorlat fényében öt olyan terület van, ahol rövid távon hasznos lehet uniós iránymutatás megalkotása. Ezek a területek az exit adózás, a forrásadók, nemzetközi veszteségek, a telephelyek adózása és az adóelkerülés megakadályozása. Ezeket az iránymutatásokat tárgyaljuk a továbbiakban.