Az osztalék forrásadó kérdését az anya-leányvállalati irányelv rendezte legalább 10% tulajdon esetén, de a forrás adóztatás még mindig fennáll portfólióbefektetéseknél. Hasonlóképpen, a kamat-jogdíj irányelv rendezte a kapcsolt vállalatok közötti kamat és jogdíj forrásadóját, de nem kapcsoltak között még mindig előfordulhat forrásadó kivetése. A forrásadókat mérsékelheti, vagy akár nullára is csökkentheti az adott esetben alkalmazandó bilaterális adóegyezmény, azonban az egyezmény nem rendelkezik arról, hogy hogyan kell a mentességet vagy a csökkentett adómértéket elérni. Sok esetben ezért az egyezmény adómértékét csak többletbefizetés és visszaigénylés útján lehet érvényesíteni. Ez a folyamat rendkívül idő- és adminisztrációigényes, sok esetben csak bejegyzett képviselőkön keresztül lehetséges, és ez önmagában is gátolja a tőke szabad mozgása elvének maradéktalan érvényesülését, megnehezítve a nemzetközi értékpapír befektetéseket. Éppen ezért a Bizottság ajánlás formájában (2009/784/EK bizottsági ajánlás) ösztönzi a tagállamokat arra, hogy a befizetés-visszaigénylés helyett a forrásadót már eleve a csökkentett mértéken vessék ki EU állampolgárok befektetései esetén, illetve ahol ez nem lehetséges egyszerűsített visszaigénylési eljárás legyen elérhető. A tagállamoknak joga van az adóbevételeik védelme érdekében pénzügyi képviselő alkalmazását kötelezővé tenni, azonban, ha elegendő lenne összesített forrásadó információ adása és nem kellene minden képviselőnek, letétkezelőnek stb., újból tételes információt nyújtania az jelentős költségcsökkenést eredményezne. Az adminisztráció megkönnyítése érdekében célszerű lenne az adóhatóság által kiállított illetőség igazolás helyett az egyszerű nyilatkozat bevezetése, és meg kellene engedni a különböző dokumentumok csak elektronikus úton történő archiválását. Ezek a könnyítések nem eredményeznének kiesést az adóbevételekben, hiszen a teljes körű információcsere és az adóhatóságok közötti együttműködés segítségével az adatok egyszerűen ellenőrizhetők. A legutóbb a témában kiadott, jogi kötőerővel nem rendelkező dokumentum a „Code of Conduct on Withholding Tax”, amelyet a Bizottság 2017-ben adott ki1, és amely a 2009-es ajánlásokra épít. A dokumentum nyolc nagy témakort érint. Az első kérdéskör azt taglalja, hogy hogyan lehet lehetőséget adni a haszonhúzónak, tényleges tulajdonosnak a forrásadó utólagos visszaigénylésére. Ez a kérdés különösen a különféle befektetési intézményeken keresztül történő portfólióbefektetések esetén jelent problémát, ahol nem a haszonhúzó a közvetlen jövedelemben részesülő. A második nagy kérdéskör magával a visszaigénylés folyamatával foglalkozik. Ez azért lényeges, hogy a visszaigénylés lehetőségét a gyakorlatban ne ellehetetlenítsék el olyan követelmények, mint a személyes megjelenés, bankszámla az adott országban, nyelv stb. Ennek elkerülésére lehetővé kell tenni az interneten keresztül történő visszaigénylést. Az adóhatóságok hatékony nyilvántartási rendszere, amely a következő vizsgált terület, lehetővé teszi, hogy az adózóknak ne kelljen részletes papíralapú igazolásokkal, nyilvántartásokkal rendelkezniük. A forrásadó visszaigénylés hatékonyságát ronthatja az időbeni késleltetés is, ezért az ajánlás az, hogy a visszautalásnak legkésőbb hat hónapon belül meg kell történnie. Hasonlóan fontosak a felhasználóbarát nyomtatványformák, igazolási formák, és az, hogy minden megoldható legyen egy helyen. A Bizottság minden tagállamra nézve megad egy egyablakos ügyintézési lehetőséget.2 Végül, de nem utolsósorban a legnagyobb hatékonyság növelő tényező az, ha a forrásadó nem is kerül kivetésre, amennyiben az adózó a mentességhez vagy alacsonyabb forrásadó mérték alkalmazásához szükséges feltételek teljesítését igazolni tudja.