1997 nemcsak a vállalatok közvetlen adóztatásában jelentett fordulatot, hanem ekkor került ismét előtérbe az élőmunka, a foglalkoztatáspolitika és ennek adóvonzatai. 1997. november 21–22-én a Tanács külön ülést szentelt a munkavállalás kérdésének, amelynek főbb megállapításai döntés formájában láttak napvilágot.1 A dokumentum a fő hangsúlyt a foglalkoztatás növelésére (ezen belül is a fiatalok és hosszú ideje munkanélküliek foglalkoztatására), az üzleti vállalkozó készség növelésére, a munkahelyek modernizálására, alkalmazkodóképességük növelésére, az egyenlő esélyek biztosítására (különös tekintettel a munka-család egyensúlyra és a munkába való visszailleszkedésre) helyezte. Ugyanilyen hangsúlyt kapott a foglalkoztatás a Lisszaboni Stratégiában is. 2010-ben, a gazdasági válság első lecsengése után jelent meg az Európa 2020 stratégia [COM (2010) 2020]. A dokumentumban kifejtett stratégia megvalósítása érdekében a tagállamok hatékony munkaerő politikával kell, hogy rendelkezzenek, amelyre a Tanács iránymutatásokat dolgozott ki (2010/707/EU tanácsi határozat, HL L 308/46, 2010. november 24.). A tagállamoknak szintén biztosítaniuk kell a munkaerő szabad áramlását és az egyenlő elbánást a munkavállalás, bérezés, munkafeltételek egyenlősége területén (492/2011/EU tanácsi határozat, HL L 141/1., 2011. május 27.). A munkaerő szabad mozgásával kapcsolatos állampolgári kérdések megválaszolására az Unió külön weboldalt üzemeltet.2 A fontosabb adózási akadályokról és a megszüntetésükre tervezett erőfeszítésekről – az Európa 2020 stratégiával összhangban – tájékoztatást adott ki (COM 2010/769).