Az első olyan ügy, amelynek a tárgya közvetlen adózás volt 1986-ban került a Bíróság elé. Az Avoir Fiscal ügy (C-270/83. sz. ügy) néven ismert esetben fő kérdésként az EKSz. 52. (EUMSz. 50.) cikke alapján a telephelyek és a társaságok eltérő adóbeszámítási jogának diszkriminatív jellege merült fel. A kérdéses időszakban Franciaországban a társasági adó mértéke 50% volt, ami megegyezett a személyi jövedelemadó legmagasabb kulcsával. Annak érdekében, hogy a kapott osztalék ne adózzon még egyszer a tulajdonos szintjén, Franciaország beszámításos rendszert alkalmazott, ahol az osztalékot fizető társaság társasági adója arányos részének 50%-a a tulajdonos adókötelezettségével szemben beszámítható. A beszámítás joga (avoir fiscal) csak a francia belföldi illetőségű vállalkozásokra, illetve olyan vállalkozásokra vonatkozik, akik olyan államban belföldi illetőségűek, amelynek adóegyezménye van Franciaországgal. Ilyen adóegyezmények az összes többi tagállammal érvényben vannak, tehát ezen tagállamok vállalkozásai szintén jogosultak a beszámítási jog gyakorlására. Ugyanakkor nem jogosultak hasonló beszámításra a tagállamokban belföldi illetőségű társaságok franciaországi telephelyei. Az adott esetben ez az elbírálás hátrányos helyzetbe hozta azokat a külföldi biztosító társaságokat, akik francia fióktelepükön keresztül francia részvényportfóliókat kezeltek, az ugyanilyen tevékenységet végző francia biztosítótársaságokkal szemben. A biztosítótársaságok esetén ez azért volt különösen kedvezőtlen, mivel az érvényes szabályozások szerint kötelezően fent kellett tartaniuk egy befektetési portfóliót a kockázatok csökkentése érdekében.