A Commerzbank ügyben elhangzott védekezéshez hasonlóan érvelt a belga állam az AMID-ügyben (C-141/99. sz. ügy). Az AMID egy belga illetőségű korlátolt felelősségű társaság, luxemburgi telephellyel. 1981-ben a belga társaság veszteséges volt, míg luxemburgi telephelye nyereséges. A két állam közötti adóegyezmény értelmében a telephely jövedelmének kettős adózását mentesség alkalmazásával kell elkerülni. Luxemburg nem teszi lehetővé a központ veszteségeinek beszámítását a telephely nyereségével szemben. A belga társaság 1981-es veszteségeit beszámította 1982-es profitjával szemben. A belga állam ezt az eljárást kifogásolta, mivel a belga törvények szerint a veszteségek beszámításának sorrendje a következő: először az adott év belga forrású nyereségével szemben, ha az nem elegendő, akkor olyan nyereséggel szemben, amely nem adóegyezménnyel fedett országból származik, ha az sem elegendő, akkor adóegyezménnyel védett országból származó nyereséggel szemben kell beszámítani. Így a belga álláspont szerint a veszteséggel a telephely nyereségét kellett volna csökkenteni. Az EB kimondta, hogy a belföldi szabályozás ellentétben áll a letelepedés szabadságának elvével, mivel az a társaság, akinek telephelye van, hátrányosabb helyzetbe kerül, mint az, aki tevékenységét nem telephelyen keresztül folytatja. A kérdés az EB szempontjából nem az, hogy a veszteségek levonhatóak-e (hiszen ezen a téren nincs érvényes uniós szabályozás), hanem, hogy a tagállam az uniós joggal összhangban gyakorolja-e adóztatási jogát.