Mezősi Gábor

Magyarország természetföldrajza


A nagytáj helyzete, kialakulásának fontosabb szakaszai

A nagytáj, amelyhez az északi országrész hegy- és dombvidéki területei kapcsolódnak, jelenlegi elnevezését az I. világháború utáni új országhatár megvonása miatt kapta. Mátraerdő volt ennek a Felvidékre is kiterjedő tájnak a neve, de a ma használt beosztással ellentétben nem foglalta magában a Visegrádi-hegységet, ami a Dunántúli-középhegység (akkori neve Bakonyerdő) része volt. A természetföldrajzi érvek nagy része (felszínfejlődés, domborzat, éghajlat, vízellátottság, talaj és élővilág) a Visegrádi-hegységnek az Északi-középhegységhez (a továbbiakban ezt a rövidített megnevezést használjuk) való kapcsolása mellett szól (12.1. ábra). Egyes beosztásokban a táj részét képező Gödöllői-dombság önálló egységként jelenik meg (Hajdú-Moharos – Hevesi 2000), a nagyon tarka Cserháthoz kapcsolása néprajzi okokból indokolható. A helyzetük miatt a legkuszább az itteni medencék hovatartozása, ugyanis ezek a Szlovákiára eső részekkel közösen alkotnak tájföldrajzi egységeket. A hazai beosztás ezeket a nem összefüggő töredékeket – kényszerűségből – egy egységbe sorolja (Észak-magyarországi-medencék néven). A hazai keretek között önálló egységnek kell tekinteni – a tájföldrajzilag a Felvidékhez sorolható – Rudabányai-, Szalonnai- és Aggteleki-hegységeket.

Magyarország természetföldrajza

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 058 976 5

Magyarország természeti földrajzáról sok nézőpontból számos igényes összefoglalás készült már, ezek azonban sok esetben nem elégítik ki maradéktalanul a természetföldrajzi megközelítést.

Mezősi Gábor könyvének újdonsága abban áll, hogy a természeti tényezők kapcsolódási rendszerének regionális értelemben való megfogalmazására vállalkozik. Azaz a kötetben főként nem a tájakról esik szó, amelyek maguk is integrált egységek, hanem annak - regionális szintű - elemzéséről, hogy az egyes tényezők milyen hatáskapcsolatban állnak egymással.

A könyv ennek megfelelően két nagyobb gondolatkör köré rendezi a mondanivalót. Az első rész Magyarországra vonatkozóan az általános természetföldrajzi kérdéseket tárgyalja, alapvetően elméleti jelleggel. A tárgyalás az egyes tényezőkhöz kapcsolódik, és kiterjed a kialakulás, az alapállapot, a hatófolyamatok, a természetes változási tendenciák elemzésére.

A második, regionális tartalmú rész alkalmazott, gyakorlati jellegű. A bemutatás középpontjában a táji konfliktusok, a környezeti értékek és veszélyek, a sajátos táji adottságok szerepelnek, valamint a hatáskapcsolatok vizsgálata, beleértve a hatások következményrendszerének vázlatát is.

E műfajában újszerű feldolgozás túlmutat a klasszikus ismereteken, egyes szegmenseiben integrált igényű kérdések megválaszolására is vállalkozik, és szándékai szerint tudományos szempontból valóban a földrajz legbelsőbb szakterületéhez illeszkedik. A kötetet egyrészt azoknak ajánljuk, akik hallgatóként doktoranduszként, oktatóként, kutatóként szakmai szempontból érdeklődnek a téma iránt, másrészt mindazoknak a szakembereknek, akiknek munkájuk során a természeti erőforrásokkal és adottságokkal kell sáfárkodniuk, vagy felelősek a környezet „egységes” állapotának fenntartásáért.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mezosi-magyarorszag-termeszetfoldrajza//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave