Mezősi Gábor

Magyarország természetföldrajza


A szélenergia hasznosítása

A szélerő (ami lényegében a napenergiából származtatható) nem tradicionális hasznosítási kísérletei 50 évre nyúlnak vissza. A szélsebességmérések ekkor még meteorológiai és repülési szempontból készültek, nem volt céljuk a szélenergia becslése. Az 1990-es évek elején a Magyar Villamos Művek 10 mérőhelyen számított évi átlagos szélenergia-mennyiségeket (az adatok felhasználásának korlátja az, hogy a talajszint közelében mértek). Ezek alapján három helyen, a Kisalföldön, Komárom megyében és a Mátraalján éri el a szélenergia a 120 W/m2 értéket (Energia Központ 2006). A Kárpát-medencében a 3-4 m/s-nál nagyobb szélsebesség – amelynél már el tudnak indulni a szélgenerátorok – 60-75%-os gyakorisággal fordul elő. (A legnagyobb széllökés persze ennek sokszorosa, Szarvason 1988-ban 44 m/s-t mértek, de előfordulásuk ritka). A szél felhasználható energiája a szélsebesség köbével arányos. Egy 20 km/h sebességű szél nyolcszor annyi energiát tud termelni, mint a 10 km/h értékű (Bartholy 2000). Így az ország teljes területére az elérhető éves teljesítmény 1 TWh, ami reálisan 3-4 PJ/év – optimista becslések szerint 7 PJ/év – energiaforrást jelent (2.8. ábraVajda 2001). Hunyár et al. (2006) szerint ezt nagyságrendekkel jelentősen alábecsültük, mert az ország szélenergia-potenciálja 40 és 90 TWh/év közötti, attól függően, hogy milyen magasságokra számítjuk. A valóban használható szélenergiát azonban több környezeti, jogi, technikai és gazdaságossági tényező is korlátozza. Például célszerű, ha van 10 km-en belül középfeszültségű vezeték, a teljesítmény-kiegyenlítésre hasznos, ha szivattyús tározó illeszkedik a rendszerbe.

Magyarország természetföldrajza

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 058 976 5

Magyarország természeti földrajzáról sok nézőpontból számos igényes összefoglalás készült már, ezek azonban sok esetben nem elégítik ki maradéktalanul a természetföldrajzi megközelítést.

Mezősi Gábor könyvének újdonsága abban áll, hogy a természeti tényezők kapcsolódási rendszerének regionális értelemben való megfogalmazására vállalkozik. Azaz a kötetben főként nem a tájakról esik szó, amelyek maguk is integrált egységek, hanem annak - regionális szintű - elemzéséről, hogy az egyes tényezők milyen hatáskapcsolatban állnak egymással.

A könyv ennek megfelelően két nagyobb gondolatkör köré rendezi a mondanivalót. Az első rész Magyarországra vonatkozóan az általános természetföldrajzi kérdéseket tárgyalja, alapvetően elméleti jelleggel. A tárgyalás az egyes tényezőkhöz kapcsolódik, és kiterjed a kialakulás, az alapállapot, a hatófolyamatok, a természetes változási tendenciák elemzésére.

A második, regionális tartalmú rész alkalmazott, gyakorlati jellegű. A bemutatás középpontjában a táji konfliktusok, a környezeti értékek és veszélyek, a sajátos táji adottságok szerepelnek, valamint a hatáskapcsolatok vizsgálata, beleértve a hatások következményrendszerének vázlatát is.

E műfajában újszerű feldolgozás túlmutat a klasszikus ismereteken, egyes szegmenseiben integrált igényű kérdések megválaszolására is vállalkozik, és szándékai szerint tudományos szempontból valóban a földrajz legbelsőbb szakterületéhez illeszkedik. A kötetet egyrészt azoknak ajánljuk, akik hallgatóként doktoranduszként, oktatóként, kutatóként szakmai szempontból érdeklődnek a téma iránt, másrészt mindazoknak a szakembereknek, akiknek munkájuk során a természeti erőforrásokkal és adottságokkal kell sáfárkodniuk, vagy felelősek a környezet „egységes” állapotának fenntartásáért.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mezosi-magyarorszag-termeszetfoldrajza//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave