XI. Ramszesz halála után a királyság a taniszi székhelyű XXI. dinasztia (kb. Kr. e. 1075–945) uralkodóira szállt. A hivatalban lévő Amon-főpap, I. Pinodzsem lemondott a királyi cím használatáról, és formálisan elismerte az északi uralkodó királyságát, cserébe a taniszi király nem szólt bele Théba ügyeibe. A kompromisszumot a két uralkodóház keresztbeházasodással erősítette meg, amelynek révén mind a taniszi, mind a thébai királyi, illetve főpapi dinasztia törvényességét ugyanazon alap biztosította: Amon isteni akarata. Ez fejeződött ki a taniszi királyok uralkodóneveiben, pl. Amonmemniszu (Amon a király – kb. Kr. e. 1049–1045) vagy Pszuszennész (a csillag, amely Théba felett ragyog), illetve abban, hogy az északi királyok is viselték az „Amon főpapja” címet. Ebben a korszakban válhatott országszerte elterjedtté a thébai Amon-papságnak az istenség földi királyságáról szóló teokratikus tanítása. A XXI. dinasztia fővárosában, Taniszban is felépült a thébai triász, Amon, Mut és Honszu szentélye, a dinasztia királyai I. Pszuszennésztől (kb. Kr. e. 1045–997) kezdődően a taniszi Amon-szentélykörzet közelében temetkeztek. Théba pedig egyfajta szent várossá vált, ahol már a dinasztiaalapító Szmendész felújítási munkálatokat folytatott Amon luxori templomában, majd a taniszi királyok síremlékeket emeltek itt.