Világtörténet

A fejedelemségek leverését követően került sor a politikailag rendkívül széttagolt ország központosítására. A korábbi hűbérbirtoki rendszer helyett az uralkodó a Csin Fejedelemségben már bevált gyakorlatot alkalmazta az egész országra. A közigazgatási reform során az ország területét harminchat tartományra osztották. A katonai és a polgári közigazgatást különválasztva, az egyes tartományok élére polgári ügyekkel foglalkozó kormányzókat és a helyi katonai egységeket irányító katonai parancsnokokat neveztek ki. A kormányzókat és a katonai parancsnokokat a központi kormányzat nevezte ki, megbízatásuk határozatlan idejű volt. A tartományokat körzetekre osztották, amelyeket a központi kormányzat által kinevezett körzeti elöljárók igazgattak. A tartományi és a járási rendszerek bevezetésével a császárnak sikerült kiépítenie a központi kormányzat vidéki szintjeit, amely hatékony irányítást tett lehetővé. A hagyomány a központosított államberendezkedés egyéb területeit is az első császár tevékenységéhez kötötte, intézkedései közé sorolva a pénz, a mértékek, a kocsitengelyek és az írásjegyek egységesítését. Az egységesítő rendelkezések történeti hitelessége nem bizonyított, a kínai történetírás számos dinasztiaalapító uralkodóról vagy főminiszterről jegyzett fel hasonló rendeletalkotást. Mindezek ellenére még a 20. század elején sem alakult ki egységes súly- és mértékrendszer Kínában. Az efféle rendelkezések minden valószínűség szerint inkább a birodalmi egység egyik szimbólumaként, mint a mindennapok gyakorlataként értelmezhetők.