A Római Birodalom nyugati felének szétesése, a városok hanyatlása, a népesség csökkenése, a háborúk, az ipar helyett a mezőgazdaság, az önellátó gazdálkodás térhódítása együttesen a kereskedelem és a pénzforgalom visszaszorulását eredményezte. Ez azonban nem jelentette azt, hogy minimumra csökkent volna a kereskedelmi- és pénzforgalom, hogy szinte megszűnt volna a hajó- és áruforgalom. A 4–5. századi mélypontot követően a 6. századtól kezdve ismét élénkülés volt tapasztalható az árucserében. A 7–8. századtól már forgalmas vásárokról vannak adataink. A 9–10. század egyértelműen a kereskedelem élénkülésének, új kereskedelmi központok kialakulásának az időszaka. A korszak gazdasági fellendülését azonban beárnyékolták északon és nyugaton a normann, Közép-Európában a magyar, délen az arab támadások. A Földközi-tenger nyugati medencéje teljesen arab ellenőrzés alá került. Az árucserének és a javak újraelosztásának a kereskedelem mellett más formái is jelentős szerepet kaptak: a háborús rablások, fosztogatások, a zsákmányszerzés, az adófizetés (az angolok a dánoknak, Bizánc és a németek a magyaroknak stb. fizettek adót, „ajándékot”). A 11. századi kereskedők nagyobb távolságokra még viszonylag kis árumennyiséget (főleg luxuscikkeket) forgalmaztak. A kereskedelem hetipiacokon, illetve a ritkábban, évente egy-két alkalommal tartott vásárokon bonyolódott.