A germán népek az első ezredfordulóig meghatározó szerepet játszottak Európa történetében. Céljuk nem a birodalom elpusztítása, megdöntése volt, hanem a betelepülés, mert vonzotta őket a limeseken túli területek gazdagsága, főleg a gondosan művelt szántóföldek. Kultúrájuk alapvetően eltért a birodalométól. Meghatározó volt az a tény, hogy nem voltak városlakók, germán hazájukban a város fogalma teljesen ismeretlen volt, s eleinte nem is tudtak mit kezdeni a városokkal, azon túl, hogy elfoglalták, kirabolták, s részben elpusztították azokat. Önellátó mezőgazdaságuk mellett a kereskedelem, az árucsere meglehetősen jelentéktelenné vált. Ez azt jelentette, hogy az általuk elfoglalt területeken az anyagi műveltség szintje a Római Birodalom szintjéhez képest jelentősen visszaesett. Évszázadok teltek el, amíg fokozatosan összeolvadva a birodalom népeivel, a kultúra ismét fejlődésnek indult. Róma egykori ereje, békéje és biztonsága mint vágyálom lebegett a középkor emberének szeme előtt, s többször is megpróbálkoztak a birodalom újjáteremtésével. A vágyképek azonban mindannyiszor hamar semmivé foszlottak az eltérő érdekek harcai közepette. Végső soron elsősorban a germán népeknek köszönhető a birodalom romjain az új, keresztény Európa fölépítése.