Amikor a 6. századi Európában feltűntek az avarok, akkor kezdődött el a türkök korszaka, s az 552–745 közötti időszakban addig soha nem látott nagyságú birodalmak jöttek létre. A kínai évkönyvek szerint a türk uralkodók (kagánok) sátra előtt farkasfejes lobogót lengetett a szél, ami a nép eredetére, farkas ősükre emlékeztetett. A népi hagyomány egyik változata szerint a hiungnuk egyik törzse a türk. Őket legyőzte egy szomszédos ország, s csupán egyetlen tízesztendős gyermek maradt közülük életben, akit az ellenséges katonák megszántak, s egy mocsárba dobtak. Itt találta meg egy nőstény farkas: hússal etette, felnevelte, majd teherbe esett tőle. Mikor a győztes szomszéd ország királya tudomást szerzett arról, hogy a gyermek él, érte küldte harcosait és megölette. A nőstény farkas azonban elmenekült a hegyekbe, s egy barlangba húzódva tíz gyermeket szült. Ezek feleséget hoztak maguknak a környező országokból, s gyermekeket nemzettek. A gyermekek egyikének neve lett Asina. Mikor már több száz családot számláltak, előjöttek a hegyek közül, s a zsuan-zsuanoknak vaskovácsként szolgáltak. Belső-Ázsia sok népe vezeti vissza eredetét állatősre (a magyarság eredetmondájában turulmadár szerepel). A türkök esetében a fémművesség (kovácsmesterség) és az, hogy a zsuan-zsuanok alattvalói lehettek, történelmi igazságot takarhat.