Dél-Indiában a Kr. u. első századokban hatalmas államok jöttek létre, amelyek kereskedelmi kapcsolatai szintén a Távol-Keletig, valamint Rómáig nyúltak. A 4. században a Gupták megpróbálták fönnhatóságukat a déli területekre is kiterjeszteni – sikertelenül. A kisebb-nagyobb dinasztiák egymással hadakoztak a következő századok folyamán. A Gupta-kori India mezőgazdasága jelentősen fejlődött, nőtt a művelésre alkalmassá tett területek kiterjedése. A magas páratartalmú vidékeken a rizs többféle fajtáját, cukornádat stb. termesztettek. Dél világszerte híressé váló termékei a bors és más fűszerfélék. Jelentős a kertkultúra (őszibarack, körte, mangó, narancs, banán, kókuszpálma, szőlőültetvények). A föld az államé, a nagybirtokosok örökletes használatra nem kaptak földet. Ez a tény az indiai gazdaság és társadalom egyik legjellemzőbb sajátossága. A kézműipar terén különösen magas szintű a fémművesség, főleg a vasmegmunkálás. E fém fontos kiviteli cikk, csakúgy, mint a pompás ékszerek. A takácsmesterek remekei a gyapotból és selyemből szőtt, világszerte keresett kelmék. A kézműiparosok szervezetekbe tömörültek, csakúgy, mint a kereskedők. Az uralkodók hatékonyan támogatták a nagy hasznot hozó külkereskedelmet.