Világtörténet

Az ezredfordulót követő három évszázad az érett középkor időszaka. Jellemzője Nyugat-Európa nagyarányú és gyors megerősödése. A földrész népessége olyan gyorsan növekedett (három évszázad alatt a kétszeresére), ahogyan majd csak a 18. század végétől fog ismét. A népesség növekedése együtt járt a gazdasági élet jelentős átalakulásával. A mezőgazdaság képessé vált a szükséges élelemmennyiség előállítására. A földrész területének mintegy felét kitevő erdők jelentős részét kiirtották, a szántóföld és a legelőterület aránya megnőtt, az addig mezőgazdaságilag nem művelt, hatalmas kiterjedésű térségek benépesültek, s a kontinens nagyobbik, keleti felén egyszersmind meghonosodtak az intenzívebb művelési rendszerek. Mindenütt nőttek a terméshozamok, nyugaton főleg a háromnyomásos gazdálkodás elterjedésének köszönhetően. A jelentős mezőgazdasági feleslegek lehetővé tették az ipar és a kereskedelem fellendülését is. Mindez előfeltétele volt annak, hogy a városok száma (és lakossága) gyors növekedésnek induljon. A megerősödő városok polgárai elérték, hogy jelentős kiváltságokat kapjanak, létrejöhettek a városi önkormányzatok, amelyek a középkori társadalom fontos elemei voltak. Ebben az időszakban szilárdultak meg azok az államhatárok, melyek a következő mintegy fél évezredben már nem sokat változtak.