Észak-Afrikát ebben a korszakban is az arab államok uralták. A mai Marokkó területe 1269–1420 között a Marinidák dinasztiájának kezén volt. Fővárosuk Fez. A 15. század elején az állam hanyatlása oda vezetett, hogy a portugálok egymás után építették ki bázisaikat a tengerparton (1415: Ceuta; 1471: Tanger; 1491: Melilla), majd behatoltak az ország belsejébe. Keletebbre, a mai Algéria területének nyugati részén alakult ki a Tlemceni Királyság (1235–1554), amely a Marinidákkal és a tunéziai Háfizidákkal többször is háborúskodott. A 14. század végétől a Háfizidáktól elszenvedett sorozatos vereségek miatt a királyság területe jelentősen csökkent. Hanyatlani kezdett a távolsági kereskedelem is. A terület iszlamizálása a 15. században fejeződött be, a lakosság – kivéve a berber hegylakókat – átvette a vallással együtt az arab nyelvet is. A mai Tunézia területének a Háfizidák, az Almohádok egykori helytartói lettek az urai, független birodalmat létrehozva (1228–1574), amelybe beletartozott Kelet-Algéria és Tripolitánia (Líbia nyugati része) is. Kelet-Líbia viszont az egyiptomi mameluk birodalom része lett. Egyiptomot ugyanis 1250–1517 között (azaz az oszmán-török hódításig) a Bahri mamelukok után (1250–1390) a Burdzsi mamelukok dinasztiája (1390–1517) uralta.