Az 1640. november 3-án összehívott „hosszú parlament” kisebb megszakításokkal majd húsz évig ülésezett, és a vallás, a szabadság és a tulajdon védelmének jelképévé lett, de ennek a húsz évnek nem vált kizárólagos terepévé. Az első két évet az angol forradalom történetében mindenképpen parlamenti szakaszként (1640–1642) értékelhetjük. Parlamenti határozattal az abszolutizmus gyűlölt figuráinak, Straffordnak és Laudnak a vád alá helyezésével kezdődtek az események. (1641 májusában, illetve 1645 januárjában a kivégzésükre is sor került.) Megszüntették a kiváltságos bíróságokat (Csillagkamara, Északi és Walesi Tanács, Magas Bizottság), és szabadon bocsátották a személyes uralom időszakában vallási-politikai okok miatt bebörtönzött puritánokat (pl. az Eliottal együtt bebörtönzött Lilburne-t). 1620 óta, az első puritán emigránsokat az észak-amerikai angol gyarmatokra szállító Mayflower vitorlás hajó indulásától kezdve egyre többen vándoroltak ki vallási-politikai okokból Angliából. (Egy ízben Oliver Cromwell is felszállt egy kifutni készülő hajóra, de annak indulását akkor a király éppen megtiltotta. Tegyük hozzá, nem Cromwell miatt.) Más fontos parlamenti határozatok is születtek. Ilyen volt a háromévenkénti ülésezésről szóló törvény (Triennial Act), amely a parlament rendszeres, nem csupán királyi önkényen múló összehívását biztosította. A törvénytelenül kibocsátott kikötői vámokat eltörölték, a Hampden ellen hozott bírói ítéletet megsemmisítették, és a hajópénz kivetését törvénytelennek nyilvánították.