A puritánok két évtizedes uralmát követően egy emberöltőnyi mosolyszünet ért véget. Az eddig tiltott játékok és szórakozások, a kockajáték, a tőzsdézés, a kártyázás, az evés, ivás, dorbézolás általánossá vált, melyekben a király „példát mutatott”. Szórta a pénzt, szeretőket tartott. Jellemző jelenet, amikor 1667-ben a hollandok – az újabb angol–holland háború eseményei során – felhajóztak a Temzén, és lőtték a londoni raktárakat, a király lepkehálóval lepkét kergetett a szobájában a szeretőjével. Míg a puritán időkben tiltották a színielőadásokat, most rendkívül vérbő darabokat játszottak, melyekben a női szerepeket immár nők alakították. Az emberek kezdtek adni öltözködésükre, tekintélyt parancsoló, ennek megfelelően jókora parókákat hordtak, kávéházba jártak, újságokat olvastak, és az azokban megjelent pletykákon „csámcsogtak”, pipáztak, szivaroztak, tubákoltak, még a nők is. A vidék is visszatért az Erzsébet-kori könnyed életvitelhez, ami rókavadászatokkal egybekötött vidám társasági életet jelentett, labdázással vagy csak lovaglással, bifszteket ettek, saját főzetű barna sört ittak. Az egyszerű nép körében is jellemzőek voltak a falusi mulatságok, bálok, búcsúk, ünnepek.