Lima 1535-ös megalapítása zárta le Amerika gyarmatosításának első, legdrámaibb szakaszát. Spanyolország igen hamar tekintélyes gyarmatbirodalomra tudott szert tenni perui és új-spanyolországi alkirályságokkal, a portugálok viszont az általuk felfedezett Brazília (1500) határát tudták kitolni a tordesillasi szerződés vonalától nyugatra. Éppen az 1494-es megállapodás alapján Spanyolország az észak-amerikai kontinensre is igényt tarthatott, és felfedezők egész sorát küldte a térségbe. Juan Ponce de León 1513-ban Floridát, Esteban Gómez 1524-ben Labradort és az atlantipartvidéket, Lucas Vázquez de Ayllón 1526-ban a Chesapeake-öblöt és a James folyót, Pánfilo de Narváez egy évvel később a Mexikói-öböl vidékét, Hernando de Soto az 1539–1542-es években a Floridától Arkansasig terjedő területet, Francisco Vázquez de Coronado pedig az 1540–1542-es években a mai Texast, Új-Mexikót és Kansast tárta fel. A spanyol Habsburgok a következő csaknem két évszázadban nemcsak meg tudták védeni főbb amerikai gyarmataikat, hanem a felfedezések „ezüstkorának” számító 18. században némileg bővítették is, de mindenképp jobban megszervezték azokat. A két új alkirályság (Új-Granada, 1717; Rio de Plata, 1776) mellett új katonai kormányzóságok születtek Texasban (1718), Sinaloában (1734), Új-Santanderben (1746) és Kaliforniában (1767). Ekkor a spanyol uralom keleten a Mississippiig, északon San Franciscóig és Monterreyig terjedt, és csak az Alaszkától déli irányban terjeszkedő oroszok állították meg őket.