Az „ötödik kontinens” sokáig rejtve maradt az európaiak előtt. Tulajdonképpen azt is nehéz megmondani, hogy ki fedezte fel Ausztráliát. Az tény, hogy a portugálok már a 16. század első felében – a Fűszer-szigetek meghódítását követően – délebbi csendes-óceáni területeket is felkerestek (feltételezhető, hogy néhányan Ausztráliát is), az utak eredményeit azonban gondosan titokban tartották. A kutatást a század második felében a spanyolok folytatták, főleg a Peruban elterjedt legendák nyomán, miszerint az inkák mesés aranykincsei valahonnan a Csendesóceán messzi déli szárazföldjéről, „Terra Australis”-ról származnak. Több expedíciót is indítottak ennek felderítésére. Az elsőt – még 1536-ban – Hernando de Grijalva vezette, mely lázadással és katasztrófával végződött. A következő Álvaro de Mendaña vezetésével indult 1567-ben, majd egy évvel később – már Hernando Gallego első kormányos irányításával – Új-Guinea megszállott keresése közben a Salamon-szigetek felfedezésével végződött. 1595-ben Mendaña meg akarta ismételni a felfedezőutat, és ennek során elérte Santa Cruz nagy és termékeny szigetét a Salamon-szigetektől délkeletre. A harcokban maga is elesett, de kormányosa, Pedro Fernández de Quiros tovább szította a tüzet azzal, hogy a felfedezett szigetek az ismeretlen déli kontinenshez tartoznak. Magát „második Kolumbusznak” kikiáltva, 1605 végén indult útnak, de eredményt Quiros második hajójával Diego de Torres ért el a rákövetkező évben, Új-Guinea déli partvidékének a feltárásával, a róla elnevezett szorosban.