Az erőviszonyok kiegyenlítettnek látszottak. Franciaország jól kiképzett és tekintélyes létszámú állandó hadsereggel rendelkezett, a hadszervezet azonban a poroszok javára billentette a mérleget. A tartalékosok mozgósításával Poroszország tíz nap alatt félmillió katonát állított fegyverbe, míg az elavult francia sorozási rendszer 250 ezer katonát sem volt képes kiállítani. A német katonák vasúton érkeztek a francia határra, és azonnal támadásba lendültek. A háború már az első napokban fejvesztett francia visszavonulássá változott. A Metz várába szorult François Bazaine tábornok felmentésére induló MacMahon hadsereget, melyet maga III. Napóleon vezetett, a poroszok bekerítették, és Sedannál fogságba ejtették. Maga a császár is fogságba esett. A nyomasztó porosz fölénnyel vívott háború 1871. január 28-ig folytatódott, amikor a III. Napóleon helyére lépő Nemzeti Védelem Kormánya fegyverszünetet kért. Párizst porosz csapatok fogták gyűrűbe. A francia kormány az 1871. május 10-i majna-frankfurti békeszerződésben lemondott Elzász-Lotaringiáról, és három éven belül ötmilliárd frank hadisarc fizetését vállalta. A hadisarc kifizetéséig az északkeleti francia megyék német megszállás alatt maradtak.