A gyarmatosító külpolitika nem felelt meg minden társadalmi réteg érdekeinek. A frankfurti béke után kialakult nacionalista és soviniszta légkör a reváns híveinek kedvezett, akik Németországon kívántak elégtételt venni, visszaállítva ezzel a francia dicsőséget és nagyságot, mert ettől remélték sorsuk jobbra fordulását. Az irányzat követői kárhoztatták a gyarmati terjeszkedést, mert ez nézetük szerint elvonta az erőt, az energiát és a figyelmet a németek elleni háborútól. Ugyanakkor a jobboldal is elégedetlen volt a köztársasággal, mert tűrhetetlenül forradalminak tartotta néhány szociális és antiklerikális intézkedését. A nacionalista, soviniszta, klerikális és monarchista csoportok végül is az ún. boulangerizmusban egyesültek. Georges Boulanger tábornok egy osztályok feletti mozgalmat hirdetett, amely a pártoskodás helyett a rendet, a nyugalmat és minden francia egyetértését kívánta megvalósítani. 1888-ban kirobbant a Panama-botrány, miután kiderült, hogy a Panama-csatorna építésére alakult, de csődbe ment és így az építésre képtelen részvénytársaság alaptőkéjéből 850 millió frank eltűnt, s nyilvánvalóvá vált az is, hogy az összeg jelentős részét a kormány és a törvényhozás tagjainak megvesztegetésére fordították. „A köztársasági intézmények elzüllesztik az embereket”, „a császárság létrehozta Szuezt, a köztársaság megteremtette Panamát” – hangzott el a monarchisták szájából. A boulangeristák véleménye pedig az volt, hogy „a parlamenti rendszer halálra van ítélve”. Boulanger tábornok egyre népszerűbb lett, s az általa hirdetett nézet, mely szerint a köztársaságot valamiféle össznemzeti egyetértésen alapuló diktatúrával kell felváltani, egyre több követőre talált. A tábornok az 1889-es párizsi pótválasztásokon 250 ezer szavazatot kapott, s már a napóleoni kalapban feszített, amelyet meglátva Charles Thomas Flouquet miniszterelnök kissé epésen megjegyezte: „Az ön korában, Boulanger tábornok úr, Napóleon már halott volt!” A helyzet komolysága azonban szellemes megjegyzéseknél lényegesen operatívabb lépéseket követelt. A választások után röviddel Jean Antoine Ernest Constans belügyminiszter szándékos indiszkréciója nyomán kiszivárgott, hogy Boulanger-t rövidesen letartóztatják. A hírre a tábornok Brüsszelbe szökött, s nem sokkal később öngyilkos lett. A mozgalom széthullott.