A déli kontinensen lévő brit gyarmatok lakói a 19. század második harmadában elérték, hogy eltöröljék a fegyencek Ausztráliába való deportálását, sőt a korlátozott parlamenti közigazgatási jogot is megkapták. Az új-dél-walesi és a victoriai aranymezők felfedezése tömegessé tette a bevándorlást, és segítette a kolóniák fejlődését, az egyes ausztráliai gyarmatok közötti együttműködés azonban minden brit erőfeszítés ellenére kezdetben akadozott. Az iparosodott Victoria például 1869-ben védővámokkal sáncolta el magát a többi, mezőgazdasággal foglalkozó kolóniától. A vasútépítés tekintetében sem jött létre egyetértés, úgyhogy a déli kontinensen napjainkban is három különböző vasúti nyomtáv létezik. Az együttműködés csak az 1880-as éveket követően erősödött meg. Megszerveződtek a politikai pártok is. A legjelentősebbek a Libearális Párt, az Agrárpárt és a Munkáspárt (Labour Party) voltak. A politikai erők 1900. szeptember 17-én elfogadták a brit egyesülési javaslatokat, és így megszülethetett az egyezmény Nagy-Britanniával az Ausztráliai Államszövetség megalakításáról. Az egyezmény értelmében az ausztráliai kolóniákat 1901. január 1-jei hatállyal államokká nyilvánították, s ezek egyesüléséből jött létre Ausztrália, amely önkormányzattal rendelkező domíniumi státust kapott. A szövetségi kormány hatáskörébe tartoztak a külügyek, a honvédelem, a kereskedelemügy és a vámok. Ausztrália maga is gyarmattartóvá vált, amikor Nagy-Britanniától megkapta Pápua-Új-Guineát és néhány egyéb szigetet. A szövetségi parlamentben a pártok országos képviseleteket, frakciókat hoztak létre, s a kormányt a parlament legerősebb pártja vagy pártszövetsége alakította. A Liberális Párt és az Agrárpárt gyakran lépett koalícióra a kormányalakítás érdekében, de alakított kormányt a Munkáspárt is. Az ausztrál szövetségi kormányok mindegyikére jellemző volt a „fehér Ausztrália” politika, amely nem kívánt utat nyitni a nem európaiak bevándorlásának, az őslakosság pedig semmiféle állampolgári joggal nem rendelkezett. Az ausztrál kormányok lojálisak voltak a brit birodalomhoz, amit az is bizonyít, hogy az I. világháborúban több mint hatvanezer halottat hagytak a csatatereken, jelentős részüket Gallipoli poklában.