Az 1917-es februári forradalom győzelme után – a demokratikus átalakulással egy időben – napirendre került a nemzetiségi kérdés is. Az orosz birodalom keretei közé tagolt és kényszerített népek megfogalmazták önállósági elképzeléseiket. Az ukránok már márciusban megalakították a radát, amely júniusban az ukrán nép egyedüli törvényes képviselőjének nyilvánította magát. 1917 májusában a muzulmánok moszkvai kongresszusa az egykori birodalom szövetségi államokká alakítása mellett foglalt állást. A breszt-litovszki béke következtében visszanyerték függetlenségüket a litvánok, lettek, észtek és finnek is. A kaukázusi népek – mindenekelőtt a grúzok – szintén a függetlenség mellett foglaltak állást, s a Transzkaukázusi Szövetségbe tömörülve létrehozták Moszkvától független kormányzataikat. Őket azonban – a baltiaktól eltérően – nem védte békeszerződés, ráadásul gazdaságilag is rendkívül fontosak voltak, így a bolsevik kormány 1920 tavaszán megkezdte Azerbajdzsán és Grúzia, majd Örményország megszállását, amit egy év alatt be is fejezett. Közben letörte az ukrán és belorusz függetlenségi törekvéseket is, mindenütt bolsevista kormányokat juttatva hatalomra.