Miközben a hadszíntereken sikerült megállítani a német előrenyomulást, a nácik által megszállt területeken dühöngött az ipari méretű emberirtás. Hitler eltökélte, hogy eltávolítja a zsidókat Németországból, ezért hatalomra jutásától kezdve igyekezett őket elüldözni, így Németország, Ausztria és a cseh–morva területek zsidóságának háromnegyede kivándorolt. A többi érintett európai országot jóval kevesebben hagyták el, melyben szerepet játszott az is, hogy a Roosevelt elnök kezdeményezésére 1938 júniusának elején összehívott eviani menekültügyi konferencia sikertelenül zárult, mert a résztvevők nem tudtak megállapodni a befogadandó zsidók számában. Franciaország legyőzését követően – miután román és lengyel politikusok már felvetették azt, hogy az európai zsidókat Madagaszkár szigetére kellene telepíteni – Hitler és a német vezetők komolyan foglalkoztak a kérdéssel. Valószínű, ezt akarták előkészíteni azzal, hogy 1940 nyarán és őszén megkezdték a zsidók deportálását Elzász-Lotaringiából és Badenből Franciaországba. A Madagaszkárra való tengeri szállítás azonban – a magas költségek miatt – kivihetetlennek tűnt, így a tervet levették a napirendről.