1945 augusztusában a szovjet hadsereg megsemmisítette az Északkelet-Kínát megszállva tartó japán hadsereget. Ezt követően Mao Ce-tung fegyveresei szovjet segítséggel birtokukba vették Észak-, Közép- és Kelet-Kína jelentős területeit, miközben az amerikaiak Csang Kaj-sek haderejét igyekeztek minél előnyösebb helyzetbe hozni. Bár a két szemben álló fél már a világháború alatt is az egymás elleni elkerülhetetlen összecsapásra tartalékolta erejét, a győzelem után tárgyalóasztalhoz kényszerült, mivel ez volt az Egyesült Államok és a Szovjetunió pillanatnyi közös érdeke. 1945 októberében a nemzetiek és a kommunisták egyezménye kilátásba helyezte a nemzetgyűlés összehívását és egy új alkotmány kidolgozását. 1945 decemberében a három győztes nagyhatalom külügyminisztere moszkvai értekezletén abban állapodott meg, hogy egységes és demokratikus Kínát kell létrehozni a nemzeti kormány vezetése alatt. Truman elnök Kínába küldte Marshall tábornokot (a későbbi külügyminisztert), hogy a két szemben álló fél részvételével koalíciós kormányt hozzon létre. Marshallnak sikerült tárgyalásra bírnia a szemben álló feleket, s 1946 januárjában összeült a nagy és kis pártok, valamint a pártonkívüliek képviselői által alkotott Politikai Tanácskozó Testület, és megegyezett a leglényegesebb kérdésekben: a kormány demokratikus átalakításában, a kommunisták és a nemzetiek közti tűzszünetben, valamint a fegyveres alakulatok kölcsönös csökkentésében.