Az asszír magterület politikai és gazdasági megszilárdítását II. Assur-dán (Kr. e. 934–912) hajtotta végre. Utódjának, II. Adad-nirárinak (Kr. e. 911–891) uralkodási idején Asszíria már hadjáratot vezetett Babilóniába és a Középső-Eufrátesz vidékére. Bár a Babilónia elfoglalására tett kísérlet nem járt eredménnyel, a nyugati hadjáratok során a király vereséget mért az akkor már csak földrajzi fogalomként használt Hanigalbatra, és Asszíria számára biztosította a Hábúr folyó térségét. A jelentős mennyiségű hadizsákmány további lökést adott a gazdaság fejlődésének, illetve újabb hadjáratokra sarkallta az asszír királyokat. A Hábúr-régióban elért asszír sikereket II. Adad-nirári fia és utóda, II. Tukulti-Ninurta (Kr. e. 890–884) erősítette meg. Az asszír terjeszkedés II. Assur-nászir-apli (Kr. e. 883–859) és III. Sulmánu-asarídu (Kr. e. 858–824) uralkodása alatt gyorsult fel. A két király hadjáratai elsősorban nyugatra, Szíriába és a levantei térségbe irányultak. A térség apró arámi államai nem tudták feltartóztatni az asszír hadjáratokat, így Kr. e. 877-ben II. Assur-nászir-apli már elérte a Libanon-hegységet, és kijutott a Földközitenger partjára is. A hadjáratok célja ekkor még nem a levantei térség meghódítása, hanem a legyőzött uralkodók megadóztatása volt. A két asszír király által folytatott hadjáratok azonban már jelezték az asszír terjeszkedés főbb irányait, illetve meghatározták az asszír befolyási övezet határait. Az asszír terjeszkedés a következő évszázadokban is hasonló mintát követett. Az asszírok a függőség háromféle formáját alakították ki. A leglazább függőségi forma azt jelentette, hogy az „elvben” önálló helyi uralkodó éves ajándékok küldésével ismerte el az asszír uralkodó dominanciáját. Az efféle kapcsolatot sokszor szerződések is rögzítették. Amennyiben az adott állam konfrontálódott Asszíriával, a függőség szorosabbá vált, és az asszír király a helyi uralkodócsalád egyik tagját ültette bábkirályként az ország élére. Ő azonban már formális önállósággal sem rendelkezett. Kötelezettségeit vazallusi szerződésbe foglalták, személyéről az asszír király döntött. A továbbra sem pacifikálható, illetve az Asszíriához közel fekvő térségekben, így például a Habúr háromszögben került sor az „ország újjászervezésére”. Ilyen esetben az asszír király a területet „Asszíriához csatolta”, azaz egy vagy több tartományt szervezett az ország területéből, élére asszír helytartót nevezett ki. Az asszír terjeszkedéssel párhuzamosan az asszír magterület körül tartományok sora szerveződött. A tartományokat pedig az Asszíriával „szövetséges”, valamint asszír vazallus államok vették körül.