A Kr. e. 13. századi asszír királyok felirataiban már felbukkant egy Nairi, illetve Uruatri nevű, az örmény hegyvidék belsejében fekvő térség, amely ellen több alkalommal is hadjáratot vezettek. A hegyvidék törzsei a Kr. e. 9. században egyesültek egy állammá, és váltak az Asszír Királyság legjelentősebb ellenfelévé. Az állam önelnevezése Biainili volt, az asszír forrásokban azonban Urartuként említették. Az ország központi területe az Örmény hegyvidék belső régiójában alakult ki, fővárosa a Van-tó partján fekvő Tuspa volt. Az Urartui Királyság lakossága jelentős részben hurri, kisebb részben pedig egyéb kaukázusi (talán az örmények elődei) és a keleti területein iráni volt, uralkodói többségében hurri neveket viseltek. A királyság I. Szarduri (Kr. e. 832 körül) és I. Argisti (Kr. e. 750 körül) hódításai révén az Eufrátesz felső folyásától az Iráni-fennsíkig húzódott. A királyság történetét leginkább az asszír királyok felirataiból ismerjük, akik a Kr. e. 9–8. században többször is háborúba keveredtek Urartu királyaival. A harcok eredményeképpen az asszírok kiszorították Urartut a Középső-Eufrátesz vidékéről, tartósan legyőzni vagy elfoglalni azonban – az ország fekvéséből adódóan – sohasem sikerült. Urartut a Kaukázus térségéből támadó kimmer törzsek betörései a Kr. e. 8. század közepén annyira legyengítették, hogy II. Sarrukín asszír király számára lehetőség nyílt a királyság legyőzésére. Az urartui államiság megszűnését követően az urartui népesség északabbra húzódott, esetleg részt vehetett a területen később kialakuló örmény nép etnogenezisében.