A kerületek, amelyeket úgy határoztak meg a jogalkotók, mint az állampolgárok területi közösségeit, rendelkeznek az önkormányzathoz való joggal, amelyet „a törvények által szabta kereteken belül és a kerületek szükségleteivel való összhangban” kell, hogy gyakoroljanak. A kerületek közjogi korporációk, amelyek saját tulajdonnal rendelkeznek és a különböző jogviszonyokban saját nevükben és saját felelősségükre járnak el. A kerületek feladat- és hatásköre két részből tevődik össze – egyrészt saját feladataikból és az azok ellátásához szükséges hatáskörökből, másrészt az átruházott államigazgatási feladatokból és hatáskörökből. Az önkormányzati és az államigazgatási feladatokat kerületi szinten egyaránt a választott kerületi önkormányzati szervek, azaz a Képviselőtestület, a Végrehajtó Tanács és a kerületi elöjárónak számító hejtman alá tartozó kerületi hivatal látja el, hiszen a cseh képviselők elvetették a közigazgatás duális, az államigazgatást és az önkormányzatot intézményesen elválasztó rendszerét. Ehelyett integrált, azaz az egyesített modellt választották. Ugyanakkor a kerületek saját, önállóan ellátott feladat- és hatásköre nem lett túl széles.