MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Büntetőjogi fogalomtár
I, Í
ideiglenes kényszergyógykezelés
A kóros elmeállapotú terhelt személyi szabadságának bírói elvonása jogerős ítélet nélkül, gyógyítás és újabb bűncselekmény elkövetésének megakadályozása céljából. Ideiglenes kényszergyógykezelésnek akkor van helye, ha megalapozottan lehet következtetni arra, hogy a terhelt kényszergyógykezelését kell elrendelni. Az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésének alapja a terhelt elmeműködésének kóros állapota, ezért alkalmazására csak elmeorvos-szakértő szakvéleménye alapján kerülhet sor.
idézés
A hatóság rendelkezése arról, hogy az abban megnevezett személy – a közölt minőségben, meghatározott helyen és időpontban – az eljárási cselekménynél kötelezően jelenjen meg. A megjelenés elmulasztása a törvény szerint különféle jogkövetkezményekkel (rendbírság, elővezetés stb.) járhat.
Idézést küldenek a vádlottnak (főszabály szerint vádlott nélkül nincs tárgyalás, kivételt jelent a távollévő terhelt esete), kötelező védelem esetében a védőnek (elméletben nélküle sincs tárgyalás) és mindenkinek, akinek megjelenése kötelező a tárgyaláson (tanú, szakértő, tolmács).
Az idézés tartalmi kellékei: Az idézésnek tartalmaznia kell:
- hol, mikor, milyen minőségben jelenjen meg a megidézett;
- a távolmaradás következményeit;
- az idézés, illetőleg az értesítés alapjául szolgáló eljárási cselekmény várható időtartamát (órákban);
- továbbá, ha az idézés a vádirat után történik, akkor a vádlott nevét és a bűncselekmény megjelölését; továbbá közölni kell, hogy az érintettet melyik bíróság, ügyészség, illetőleg nyomozó hatóság idézi. Írásbeli idézésben ezeken túl szükséges még a hatóság megnevezése, keltezés, aláírás és a bélyegző lenyomata.
Az idézés lehetséges módjai:
- írásban: zárt iratban;
- szóban: a hatóság előtti személyes megjelenés alkalmával;
- rövid úton történő idézést az idő hiánya alapozza meg például távbeszélő, telefax, számítógép vagy sajtóhirdetmény útján (A sajtóhirdetményt az érdekeltek nagy száma indokolhatja. Ez esetben csak a sértetti kört jelölik meg, a konkrét neveket nem lehet közölni.);
- katonát katonai bűncselekmény esetén főszabály szerint elöljárója útján kell megidézni/értesíteni. (Kivételt jelent, ha a megidézettnek/értesítettnek az idézés, illetve az értesítés küldőjének a székhelyén nincs elöljárója, és a késedelem az eljárási cselekmény elvégzését veszélyeztetné. Ez esetben közvetlenül történik a közlés.);
- kiskorú esetén a gondozót kell értesíteni, hogy gondoskodjék a kiskorú megjelenéséről. A 14. életévét be nem töltött kiskorút a gondozója útján kell idézni/értesíteni;
- előállítás útján a rendőrségi fogdában vagy büntetés-végrehajtási intézetben fogva lévő személyt;
- javítóintézet igazgatója útján a javítóintézetben fogva lévő személyt;
- rendbírsággal lehet megidézni a határnapot mulasztó védőt, tanút, szakértőt;
- rendőri elővezetéssel, illetve rendőri útba indítással lehet megidézni a határnapot mulasztó terheltet és tanút;
- ügyészt a tárgyalási jegyzék megküldésével kell értesíteni.
időköz
Az az időtartam, amelynek két eljárási cselekmény között el kell telnie, ezen belül eljárási cselekmény nem végezhető. [Például a Be. 279. § (3) bek. szerint a vádlottnak az idézést legalább öt nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni.]
igazolás
Az igazolás jogorvoslat, mely a véletlenül elmulasztott határidő vagy határnap hátrányos jogkövetkezményeinek végleges elhárítására szolgál.
Önhibán kívüli mulasztás (vétlenség) esetén az igazolás benyújtására jogosultak:
- a határidő, határnap elmulasztása esetén a terhelt, a védő, a sértett, a magánvádló, a magánfél, a pótmagánvádló, a tanú vagy a szakértő, továbbá a bírósági eljárásban az ügyész (törvényes képviselő, eseti gondnok, egyéb érdekeltek nem, csak ha tanúként megidézik őket);
- a jogorvoslati határidő elmulasztása esetén a jogorvoslatra jogosult.
Az igazolás határideje:
- objektív határidő: elmulasztott határidő utolsó napjától, illetve a határnaptól számított 8 nap;
- szubjektív határidő: ha a mulasztás később jutott a mulasztó tudomására, vagy az akadály később szűnt meg a tudomásszerzéssel, vagy az akadály megszűnésével kezdődik a 8 nap;
- az abszolút (jogvesztő) határidő: 6 hónap, ezen túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.
Az igazolás nincs alakisághoz kötve. Tartalmi szempontból: az igazolási kérelemben meg kell jelölni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik (például betegség, rendkívüli közlekedési helyzet vagy katasztrófa); határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt az elmulasztott cselekményt is pótolni kell.
Az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni. Minden olyan okot, amely az általános élettapasztalat szerint is indokolttá teszi a mulasztást, el kell fogadni. Nem szükséges ez ügyben bizonyítást lefolytatni, elegendő valószínűsíteni, azonban a méltányosság nem vezethet a büntetőeljárások indokolatlan elhúzódásához.
Az igazolási kérelemnek a kötőerőt feloldó hatása nincsen, az eljárás folytatására, illetőleg a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya (de az felfüggeszthető).
Az igazolási kérelem tárgyában a bíróság hozhat:
- nem érdemi döntést (érdemi vizsgálat nélküli elutasítás), ha: az igazolást a törvény kizárja; a kérelem elkésett; vagy ha az elmulasztott cselekményt, holott arra lehetőség volt, nem pótolták. A joggyakorlat szerint a kérelem elutasításának további esetei: ha azt nem a jogosult terjesztette elő; vagy a mulasztás joghátránnyal nem járt;
- érdemi döntést: helyt adó döntést (ami ellen nincs helye jogorvoslatnak), vagy érdemben elutasító döntést (ami ellen az általános szabályok szerinti rendes jogorvoslatnak van helye).
illetékesség
Az illetékesség az azonos szinten szervezett hatóságok közötti ügyelosztást jelenti, azaz meghatározza, hogy az azonos hatáskörű hatóságok közül a konkrét ügyben melyik hatóság járjon el. („Melyik hatóság járjon el?” – kérdésre ad választ.)
Az első fokú hatóság illetékességének három fajtáját különítjük el. Az általános illetékességi ok: (a) a bűncselekmény elkövetésének helye szerinti hatóság (forum delicti commissi), illetve (b) – feltételekkel – a terhelt lakóhelye szerinti hatóság (forum domicilii).
Különös illetékesség: az általános illetékesség kisegítő szabálya: ha annak szabályai alapján vagy nem lenne meghatározható az illetékesség, vagy egyidejűleg több hatóság is eljárhatna az ügyben.
A kizárólagos illetékesség azt jelenti, hogy csak és kizárólag az ügyben meghatározott és nevesített hatóság az illetékes. Ilyen kizárólagos illetékessége van a Fővárosi Törvényszék területén a PKKB-nak (Pesti Központi Kerületi Bíróság), illetve kizárólagos illetékessége lehet a törvényszék székhelyén lévő helyi bíróságnak (székhelyi bíróság).
illetékesség a kártalanítási eljárásban
Az ártatlanul elszenvedett büntetőjogi szankciókért és büntetőeljárás-jogi kényszerintézkedésekért járó kártalanítási igény elbírálására a Pp. szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jogosult.
illetékesség a katonai büntetőeljárásban
Katonai büntetőeljárást elsőfokon csak öt megyei törvényszék mellett működő katonai tanács folytathat le (Budapest, Győr, Debrecen, Szeged, Kaposvár székhellyel), míg másodfokon csak a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa jár el. Az országhatáron kívül elkövetett bűncselekmény elbírálására a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa illetékes. Katonai büntetőeljárásban az illetékességet nem lehet a terhelt lakóhelyére alapítani.
in absentia eljárás
A terhelt távollétében lefolytatott sajátos (külön) büntetőeljárás. Tágabb értelemben ide tartozik minden olyan büntetőeljárás, amelyet a terhelt távollétében folytatnak le (például biztosíték letétele mellett).
in contumatiam eljárás
Lásd: in absentia eljárás.
indokolás
A határozat harmadik része, amelyben a hatóság számot ad döntése okairól. A bíróság ügydöntő határozatának indokolása több részből tevődik össze. Az ítélet és az ügydöntő végzés indokolása tartalmazza
- a vádra történő utalást, a vádirat szerinti jogi minősítést, szükség esetén a vádirati tényállás lényegének ismertetését,
- a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket, a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat,
- a bíróság által megállapított tényállást,
- a bizonyítékok számbavételét és értékelését,
- a bíróság által megállapított tényállás szerinti cselekmény jogi minősítését, büntetés kiszabása, intézkedés alkalmazása, illetőleg ezek mellőzése esetén e döntés indokolását, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével (jogi indokolás),
- a határozat egyéb rendelkezéseinek és az indítványok elutasításának indokolását, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével.
A Be.-ben meghatározott esetben rövidített indokolással ellátott ítélet készítésére van lehetőség. Ennek feltétele, hogy a kihirdetés útján közölt ügydöntő határozat ellen sem az ügyész, sem a vádlott, sem a védő nem jelentett be fellebbezést. A rövidített indokolás csupán a tényállásból és az alkalmazott jogszabályok megjelöléséből áll. A felmentő ítélet indokolásában a tényállás is mellőzhető.
indokolási kötelezettség
A bíróság az általa lefolytatott bizonyítást követően a bizonyítékokat szabadon értékeli. E szabadság egyetlen korlátja az indokolási kötelezettség. A határozat indokolásában a bíróságnak számot kell adnia arról, miért fogadott el egyes bizonyítékokat a tényállás megállapításakor, s miért vetett el másokat. Az indokolási kötelezettség a tisztességes eljárás követelményének teljesítésében is szerepet játszik, továbbá tájékoztatja a jogorvoslati eljárásokban eljáró bíróságokat arról, mi indította a határozatban foglalt döntésre a megtámadott határozatot hozó bíróságot. Amennyiben a bíróság határozata első fokon jogerőre emelkedik, az indokolás is rövidített. Lásd: indokolás.
indokolási kötelezettség megsértése
Az indokolási kötelezettség megsértése abszolút eljárási szabálysértés, ebből következően a másodfokú eljárás során az első fokú ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezi, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében
- az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan, vagy
- az első fokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
in dubio pro reo elv
„Kétség esetén a terhelt javára.” Az ártatlanság vélelméből fakadó bizonyítási szabály szerint a kétségeket mindig a terhelt javára kell értékelni, a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt tehát a terhelt terhére értékelni nem lehet. Ezt a követelményt fejezi ki az a szabály is, hogy büntetőeljárást nem lehet megindítani, a már megindult eljárást meg kell szüntetni, illetve felmentő ítéletet kell hozni, ha nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, vagy az, hogy a bűncselekményt a terhelt (feljelentett személy) követte el.
Az in dubio pro reo elv alkalmazhatósága kizárólag ténykérdésekre vonatkozik, és csak a jogerőre képes ügydöntő határozat meghozatalakor irányadó, továbbá csupán az összes törvényes bizonyítási lehetőség kimerítése után merülhet fel.
inkvizitórius (nyomozóelvű vagy kontinentális) büntetőeljárás
Az inkvizitórius eljárásban a hivatalbóliság érvényesül: a bűnüldöző hatóság nincs kötve a felek indítványaihoz, annál kevésbé sem, mivel ebben az eljárásban nincsenek is eljárásjogi értelemben vett felek, a funkciómegosztás nem érvényesül, az eljáró hatóság egyesíti a bűnüldözés, a védekezés és az ítélkezés funkcióit. Maga az eljárás sem indítványra indul, hanem a hatóság bármilyen módon szerzett értesülésére (a besúgás, a kósza hír vagy a feljelentés egyaránt okot szolgáltathat a nyomozás megkezdésére).
Az eljárás célja az anyagi (tárgyi) igazság feltárása („Mi történt?”); ez azonban eltorzulhat, és a vélt vagy „célszerűnek” tartott „igazság” megállapításához vezethet.
Az eljárásban fokozott jelentőséggel bír az előkészítő szakasz, amely nem pusztán az adatgyűjtést szolgálja, hanem a bizonyítást is. A bírósági szakasz „álper”, amely a bűnösség vélelmére épül; a terhelt nem alanya, hanem csak tárgya az eljárásnak, perbeli jogai nincsenek, védekezésre rendszerint csak annyiban van lehetősége, amennyiben ezt számára a bíróság megengedi.
A bíró általi kihallgatás tárgyalási rendszerében a bíró aktívan részt vesz az eljárásban, annak irányát és módját ő határozza meg, a bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatásának letéteményese. Legfőbb feladata az objektív igazság megállapítása, és ebben nem kötik a felek indítványai, ezektől függetlenül, ezeken túlmenően is keresi az igazságot. A hivatalból lefolytatott vizsgálat eredményeit írásba foglalják, a bíróság annak alapján hozza meg ítéletét.
A nyomozóelvű eljárás bizonyítási rendszere formális, kötött: a törvény határozza meg, hogy milyen bizonyítási eszközökkel lehet élni, ezeket hogyan, milyen formai követelmények betartásával lehet használni, és a szabályok betartásának eredményeként mit szabad bizonyítéknak tekinteni és felhasználni. A hivatalos szakemberekből álló, hierarchikusan szervezett szakapparátus elméletileg az igazság kiderítésére törekszik, az ehhez felhasználható eszközök – a kínvallatással kicsikart beismerés – és az eljárás titkossága a kitűzött cél elérését azonban gyakran erősen kétségessé teszik.
Az inkvizitórius rendszer hibái: a hivatalból induló eljárás, amelynek során a bíróság köteles magát az igazságról „kitanítani” (instrukciós elv); az eljárási funkciók megosztásának hiánya; a bűnösség vélelmének uralma; az eljárás titkossága; az írásbeliség; a közvetettség; a formális vagy legális (kötött) bizonyítási rendszer; s ami mindezekből következett: a terhelt úgyszólván teljes jogvesztettsége jellemezték, és egyben bírálhatóvá, sőt bírálandóvá tették ezt az eljárási módot.
Az inkvizitórius eljárási rendszer ma már ebben a formában nem létezik.
intézkedés
Intézkedés alatt olyan hatósági akaratnyilvánításokat értünk, amelyek általában nem igényelnek alakszerűséget.
Intézkedés a bűnözés megelőzésére és más eljárás kezdeményezésére:
- a bűncselekmény elkövetését közvetlenül lehetővé tevő, a büntetőeljárás során megállapított okokról és körülményekről szóló tájékoztatás;
- vagy más eljárás megindítását megalapozó tényekről, körülményekről szóló tájékoztatás.
A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a történeti tényállást, valamint a terheltnek és a tanúnak a büntetőeljárás során kezelt és az adattovábbítás címzettje által is kezelhető személyes adatait.
Jogorvoslati lehetőség az intézkedés ellen nincsen.
intézkedés a külföldre utazási tilalom biztosítására
Az őrizetbe vétel elrendelésekor a terhelt úti okmányát el kell venni. Az előzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés, a lakhelyelhagyási tilalom és a házi őrizet elrendeléséről az úti okmány visszatartása érdekében az a hatóság, amely előtt az eljárás folyik, haladéktalanul értesíti az útlevélhatóságot a külföldre utazási tilalom biztosítása érdekében.
iratok felterjesztése
A fellebbezés bejelentését követően az a bíróság, amelynek határozatát megtámadták, intézkedik az iratoknak a fellebbezés elbírálására jogosult bírósághoz való felterjesztése iránt.
írásbeli tanúvallomás
A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a szóbeli kihallgatását követően vagy helyette írásban tegyen vallomást. Ebben az esetben a tanú a vallomását saját kezűleg leírja és aláírja, az elektronikus okirat formájában elkészített vallomását minősített elektronikus aláírással látja el, vagy a tanúnak a más módon leírt vallomását bíró vagy közjegyző hitelesíti. Az írásbeli tanúvallomás megtétele nem zárja ki, hogy utóbb a tanút, ha ez szükséges, a kihallgatása céljából a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megidézze.
Ha a tanú szóbeli kihallgatás nélkül vagy a szóbeli kihallgatást követően írásban tesz vallomást, az írásbeli vallomásból ki kell tűnnie, hogy a tanú a vallomást a vallomástétel akadályainak (81. és 82. §), valamint a hamis tanúzás következményeinek ismeretében tette meg. Erre a tanút az írásbeli vallomás megtételének engedélyezésével egyidejűleg, a vallomástétel akadályainak és a hamis tanúzás következményeinek ismertetésével figyelmeztetni kell. [Be. 85. § (5)–(6) bek.]
iratkezelés
A bűnügy iratait keletkezésük, illetve a hatósághoz érkezésük sorrendjében számozással kell ellátni (a nyomozás során ettől eltérések lehetnek). A bűnügy iratait össze kell fűzni, és a hatóság bélyegzőjével ellátni az összefűzés helyén. Ha az irat elveszett vagy megsemmisült, az észlelést követő munkanap végéig jelenteni kell a bíróság elnökének, az ügyészség vezetőjének, illetőleg a nyomozó hatóság vezetőjének és az illetékes ügyésznek. Az említett vezetők rendelkeznek az elveszett vagy megsemmisült irat felkutatásáról vagy pótlásáról.
iratmásolat
Az eljárás során keletkezett iratról – ideértve a hatóság által beszerzett, illetőleg az eljárásban részt vevő személyek által benyújtott iratot is – az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, az eljárásban részt vevő személyek kérelmére, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül másolatot ad ki.
A másolat kiadása ellen nincs helye jogorvoslatnak; a kiadás megtagadása miatt külön jogorvoslatnak van helye.
ítélkezési funkció
Az ítélkezési funkció gyakorlása a bíróság kizárólagos feladata. Ennek során a bíróság törvényes vád alapján határoz a vádlott büntetőjogi felelőssége és ennek következményei felől. Bűncselekmény miatt bárkinek a felelősségét megállapítani és emiatt vele szemben büntetést kiszabni egyedül a bíróság jogosult. Az eljárás korábbi szakaszaiban az eljáró hatóságok szintén hozhatnak az állami büntetőigény tárgyában érdemi határozatot (például nyomozás megtagadása, megszüntetése, vádelejtés stb.), ezeknek azonban általában nincs olyan hatályuk, mint a bírósági határozatoknak.
Kiadó: Wolters Kluwer Kft.
Online megjelenés éve: 2016
ISBN: 978 963 295 616 9
A könyv az „abszorpció”-tól a „zavar és nyugtalanság keltésére alkalmasság”-ig, az „abszolút eljárási szabálysértés”-től a „zárt tárgyalás”-ig ABC-sorrendben dolgozza a büntető anyagi jog és a büntetőeljárási jog kulcsszavait és azok fogalommagyarázatait. A Büntető Törvénykönyvre és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény címszavaira épülő tartalom elsősorban e két jogterületen tevékenykedőket segíti a fogalmak egységes értelmezésében és használatában. A kötet hasznos lehet a joghallgatók számára is, elősegítve a vizsgákra való felkészülését, a jogági vagy azokhoz elválaszthatatlanul kapcsolódó alapfogalmak jobb megértését.
Hivatkozás: https://mersz.hu/gorgenyi-buntetojogi-fogalomtar//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
