Görgényi Ilona és mtsai

Büntetőjogi fogalomtár


K

kártalanítási eljárás
Kártalanítás jár az ártatlanul elszenvedett egyes eljárási kényszerintézkedések (előzetes letartóztatás, házi őrizet, ideiglenes kényszergyógykezelés), illetőleg jogerősen kiszabott és (részben) végrehajtott egyes büntetőjogi szankciók (szabadságvesztés, javítóintézeti nevelés, kényszergyógykezelés) miatt. Kártalanítás akkor is jár, ha a terheltet ugyan elítélik, de az itt említett szabadságelvonások tartama meghaladja a jogerős ítéletben meghatározott szabadságvesztés tartamát, vagy a terheltet nem ítélik szabadságvesztésre.
kasszatórius jogkör a másodfokú eljárásban
A kasszatórius jogkör gyakorlása az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezését jelenti. A másodfokú bíróság ezen döntéséhez azonban szükségszerűen járul egy további döntés vagy intézkedés is az alábbiak közül:
  • az eljárás megszüntetése,
  • az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása,
  • az ügy iratainak megküldése az ügyész részére. (A kasszatórius jogkör gyakorlásával hozott végzés nem ügydöntő határozat.)
A kasszatórius jogkör gyakorlása az ún. abszolút eljárási szabálysértések esetében kötelező, ugyanakkor lehetőség van gyakorlására az ún. relatív eljárási szabálysértések esetén és a Be.-ben meghatározott további esetekben is.
Abszolút eljárási szabálysértés esetén a másodfokú bíróság határozatát tanácsülésen (is) meghozhatja.
Az abszolút és relatív eljárási szabálysértéseken túlmenően a Be. alapján a kasszatórius jogkör gyakorlása körébe tartoznak az alábbi esetek:
  • a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanság a bűnösség megállapítását vagy a büntetés kiszabását, illetőleg az intézkedés alkalmazását lényegesen befolyásolta (az ítélet felmentő rendelkezését nem kell hatályon kívül helyezni, ha az ítélet csupán egyéb részében megalapozatlan);
  • a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vádlott felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége.
kasszatórius jogkör a harmadfokú eljárásban
A kasszatórius jogkör gyakorlása a felülbírált ügydöntő határozat(ok) hatályon kívül helyezését takarja. Harmadfokú eljárásban ez jelentheti csak a másodfokú vagy a másod- és az első fokú határozat hatályon kívül helyezését. Ezen döntés mindig együtt jár valamely más döntéssel az alábbiak közül:
  • az eljárás megszüntetése,
  • a másodfokú vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása,
  • az iratok megküldése az ügyésznek.
Mindezeknek megfelelően a harmadfokú bíróság:
  1. a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti az alábbi esetekben:
    • a vádlott halála, elévülés, kegyelem,
    • az eljárás megindításához szükséges magánindítvány, kívánat, feljelentés hiánya,
    • a törvényes vád hiánya,
    • a cselekményt már jogerősen elbírálták (res iudicata)
  2. a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a másodfokú ügydöntő határozat meghozatalára:
    • a törvényes bíróság elvének megsértésével,
    • törvényben kizárt bíró részvételével,
    • hatáskör túllépésével, hatáskör hiányában, a kizárólagos illetékesség megsértésével,
    • a tárgyaláson való kötelező részvétel szabályainak megsértésével,
    • az eljárás törvénysértő megszüntetésével,
    • a nyilvánosság tárgyalásról való törvényes ok nélküli kizárásával
    • a súlyosítási tilalom [Be. 354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.] megsértésével került sor, valamint, ha
    • a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében
      • a másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ügydöntő határozat felülbírálatra alkalmatlan, vagy
      • az ügydöntő határozat indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
      A fenti hatályon kívül helyezési okok – értelemszerűen a súlyosítási tilalom megsértésének kivételével – ugyanazon abszolút eljárási szabálysértések, amelyek a másodfokú eljárásban az első fokú ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezik [Be. 373. § (1) bek. II–III. pontok].
  3. a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát is hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot utasítja új eljárásra, ha a fenti II. pontban meghatározott eljárási szabálysértést az elsőfokú bíróság követte el, és a másodfokú bíróság azt nem észlelte.
  4. az elsőfokú bíróság és a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyezi, és
    • az iratokat az ügyésznek megküldi, ha az ügyész a lemondás a tárgyalásról külön eljárást a törvényi előfeltételek hiányában indítványozta,
    • az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság a lemondás a tárgyalásról külön eljárást a törvényi előfeltételek hiányában folytatta le.
  5. a másodfokú bíróság, illetőleg szükség szerint az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot, illetőleg az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a harmadfokú bíróság a másodfokú ügydöntő határozat megalapozatlanságát – a tényállásnak az iratok alapján történő kiegészítése vagy helyesbítése útján – nem tudja kiküszöbölni.
katonai büntetőeljárás
A katonai büntetőeljárás a törvényben meghatározott esetekben a katona, a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, valamint a szövetséges fegyveres erő Magyarországon állomásozó tagja által elkövetett bűncselekmény miatt lefolytatott sajátos (külön) eljárás. A katonai büntetőeljárásra vonatkozó eltérő rendelkezések azért szükségesek, mert általában a katonák az általánostól nagymértékben eltérő életviszonyok között követnek el bűncselekményeket. A katonai büntetőeljárásban rendkívül sajátos a bíróság összetétele, és csak katonai ügyész járhat el. Lásd még: katonai tanács.
katonai tanács
Katonai büntetőeljárásban sajátos összetételű tanács jár el mind első fokon, mind a perorvoslatok során: bíróként csak katonai bíró járhat el, az ülnökök pedig katonai ülnökök.
kegyelmi eljárás
A büntetőeljárásban közkegyelmi és egyéni kegyelmi eljárás folytatható le. A közkegyelmet az Országgyűlés gyakorolja, ilyenkor meghatározott bűncselekmény-csoportok elkövetői általános kegyelemben részesülnek. Egyéni kegyelmet adott ügyben a köztársasági elnök – a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, ezt követően az igazságügyért felelős miniszter előterjesztését követően – gyakorolja.
kényszerintézkedés
Kényszerintézkedés a büntetőeljárás során foganatosított, kényszert tartalmazó eljárási cselekmény. Két fő csoportja a személyi szabadságot korlátozó (például előzetes letartóztatás, őrizetbe vétel) és a személyi szabadságot nem korlátozó (például házkutatás, zár alá vétel) kényszerintézkedések.
kényszerintézkedés törvényessége
Kényszerintézkedést csak a törvényben meghatározott esetekben és módon lehet elrendelni, illetőleg foganatosítani. A törvényben meghatározott eset követelménye szerint csak a törvényben meghatározott fajtájú kényszerintézkedésekre kerülhet sor, és azokra is csak a törvényi feltételek fennállása esetén. A törvényes mód a törvényes szervre, törvényes határozatra (aktusra), törvényes időtartamra és a törvényes foganatosításra utal.
képviselők
A sértett, a magánvádló és az egyéb érdekelt – ha e törvény nem ír elő személyes közreműködési kötelezettséget – a jogait a képviselője útján is gyakorolhatja. Képviselőként meghatalmazás alapján ügyvéd, nagykorú hozzátartozó vagy külön törvényben erre feljogosított személy járhat el.
Ügyvédnek meghatalmazást a sértett, a magánvádló, az egyéb érdekelt, illetve a felsoroltak nagykorú hozzátartozója, a törvényes képviselő, a gyámhatóság, az állami szerv vagy gazdálkodó szervezet képviseletre feljogosított tagja vagy alkalmazottja adhat. Nagykorú hozzátartozónak meghatalmazást a sértett, a magánvádló és az egyéb érdekelt személyesen adhat.
Ha a sértett, a magánvádló vagy az egyéb érdekelt cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, a képviseletét a törvényes képviselője látja el.
Állami szervet és gazdálkodó szervezetet a képviseletre feljogosított dolgozója, illetve az ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja is képviselhet.
A pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelező, kivéve ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik.
A magánfél képviseletére a polgári eljárásjog szabályai az irányadók.
Nem lehet képviselő az, aki közügyektől eltiltás hatálya alatt áll. A nem ügyvéd nagykorú hozzátartozó a meghatalmazásához hatósági erkölcsi bizonyítványt csatol be.
A meghatalmazást írásba kell foglalni, és azt a képviselő első eljárási cselekménye előtt kell benyújtani. Ha a képviselő a meghatalmazás benyújtását elmulasztja, ennek pótlására egy alkalommal, legfeljebb 8 napos határidő kitűzésével fel lehet hívni.
A jogai érvényesítésére bármely okból képtelen és képviselővel nem rendelkező sértett, magánvádló, magánfél vagy egyéb érdekelt képviseletére a bíróság pártfogó ügyvédet rendelhet ki; ha pedig az ügyész a Pp.-ben meghatározottak szerint perindításra jogosult, erre az ügyész figyelmét felhívhatja.
Ha a bűncselekménynek több sértettje van, maguk közül kijelölhetik a sértetti jogokat gyakorló természetes, illetve jogi személyt.
Ha a pótmagánvád vagy a magánvád emelésére, illetve képviseletére többen jogosultak, a megegyezésüktől függ, hogy melyikük jár el. Ha erről megállapodás nem jött létre, a bíróság jelöli ki közülük a képviselőt.
kézbesítés
A hatóság hivatalos iratainak az érintett személy részére átadása. Módjai: személyesen; posta útján; hirdetményi úton; a hatóság kézbesítője útján; nemzetközi jogsegély keretében; külön jogszabály alapján. A címzett az iratot a küldőnél is átveheti. Az iratot – az idézés kivételével –, ha a sértettnek vagy az egyéb érdekeltnek kézbesítési megbízottja van, annak kell kézbesíteni. A kézbesítés szabályszerű, ha a címzett vagy helyette külön jogszabály szerint átvételre jogosult más személy átvette.
Kézbesítési vélelem: a kézbesítési bizonyítvánnyal (tértivevénnyel) feladott hivatalos iratot a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át.
Hirdetményi úton kell kézbesíteni a hivatalos iratot az ismeretlen helyen lévő terhelt terhére. A hirdetményt tizenöt napra ki kell függeszteni a hatóság, valamint a címzett utolsó ismert lakóhelye szerinti önkormányzat hirdetőtáblájára. Az iratot a kifüggesztéstől számított tizenötödik napon kell kézbesítettnek tekinteni.
Ha a címzett fogva van, a neki kézbesítendő iratot – idézés és értesítés esetén – a fogvatartást végrehajtó intézet parancsnoka útján kell kézbesíteni, az intézetnek szóló, az előállításra vonatkozó megkereséssel egyidejűleg.
Katona részére kézbesítendő iratot az elöljárójának kell megküldeni, de bizonyos feltételek mellett közvetlen kézbesítés is lehetséges.
kiadatás
Büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés büntetés végrehajtása vagy szabadságelvonással járó intézkedés foganatosítása céljából a nem (nem csak) magyar állampolgár terhelt kiadható más államnak, ha a megkereső állam biztosítékot ad arra nézve, hogy nem hajt végre a kiadni kérttel szemben halálbüntetést, más bűncselekmény miatt nem folytat le eljárást (nem hajt végre szabadságelvonó büntetést), és a kiadni kért személy a lefolytatott büntetőeljárás, illetőleg végrehajtott büntetés után elhagyhatja a megkereső állam területét.
kifogás az eljárás elhúzódása miatt
A Be.-be a 2006. évi XIX. törvénnyel beiktatott kifogás intézménye lehetőséget biztosít arra, hogy a vádlott és védője, illetve a magánfél már az eljárás során hatással legyen az eljárás időszerűségére. Kifogás akkor terjeszthető elő, ha
  • a törvény a bíróság részére az eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidőt állapított meg, azonban az eredménytelenül eltelt,
  • a bíróság az ügyész, az eljárásban részt vevő személy, a megkeresett szerv vagy személy, a tanú vagy a szakértő részére az eljárási cselekmény elvégzésére határidőt tűzött ki, amely eredménytelenül eltelt, és a bíróság a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetővé tett intézkedéseket.
A kifogás előterjesztője kérheti – a kifogás alapjául szolgáló mulasztás jellegétől függően – a mulasztás tényének megállapítását, valamint a mulasztó bíróságnak az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzésére vagy határozat meghozatalára, a megfelelő intézkedés megválasztására történő utasítását.
kijelölés
Az eljáró bíróság kijelölése akkor merül fel, ha a vonatkozó hatásköri- vagy illetékességi szabályok szerint nem állapítható meg az eljáró bíróság. A bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében az eljáró bíróságot az ügyész indítványának beszerzése után ki kell jelölni. A hatásköri, illetve illetékességi összeütközés lehet pozitív és negatív. Pozitív hatásköri vagy illetékességi összeütközésnél több olyan bíróság is van, amely le akarja folytatni az eljárást, míg negatív hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén nincs olyan bíróság, amely lefolytatná az eljárást. A kijelölésről a törvényszék másodfokú tanácsa határoz, ha az összeütközés a területén levő helyi bíróságok között; a kijelölésről az ítélőtábla határoz, ha a hatásköri összeütközés a területén lévő törvényszék és helyi bíróság között, avagy az illetékességi összeütközés a területén lévő törvényszékek vagy a területén lévő különböző törvényszékekhez tartozó helyi bíróságok között merült fel. A kijelölésről a Kúria határoz, ha a hatásköri összeütközés a különböző ítélőtáblákhoz tartozó törvényszékek és helyi bíróságok, a törvényszék katonai tanácsa és a törvényszék más tanácsa, illetőleg más törvényszék, a törvényszék és az ítélőtábla, Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa és a Fővárosi Ítélőtábla más tanácsa, illetőleg más ítélőtábla, a Kúria és az ítélőtábla, avagy az illetékességi összeütközés az ítélőtáblák vagy különböző ítélőtáblákhoz tartozó törvényszékek, illetőleg helyi bíróságok között merült fel. Az eljáró bíróságot a Kúria jelöli ki akkor is, ha az illetékességet meghatározó körülmények nem állapíthatók meg.
kiküldött bíró
Kiküldött bíróként a bíróság hivatásos bíró tagja járhat el abban az esetben, ha a bizonyítás tárgyaláson nem végezhető el, vagy rendkívüli nehézségbe ütközik. Az így lefolytatott bizonyításról felvett jegyzőkönyvet a tárgyaláson fel kell olvasni és ezzel a tárgyalás anyagává tenni. Jogaik gyakorlása érdekében a vádlottat, a védőt vagy a sértettet – néhány esetet kivéve – értesíteni kell a kiküldött bíró által lefolytatandó bizonyítási cselekmény helyéről és idejéről. Kiküldött bíró útján lehet például kihallgatni a tizennegyedik életévét be nem töltött személyt, akit a nyomozás során a bíróság (nyomozási bíró) nem hallgatott ki tanúként, de tanúkénti kihallgatása szükségessé vált. Lásd még: megkeresett bíróság.
kioktatás
A kioktatás az eljárási cselekménnyel érintett személyek tájékoztatása annak érdekében, hogy az őket megillető jogokat gyakorolhassák, illetve az őket terhelő kötelezettségeket teljesíteni tudják. A cselekménnyel érintett személyek egyrészt a büntetőeljárásban részt vevő személyek, másrészt a bizonyításban részt vevő személyek lehetnek. A kioktatási kötelezettség mindig azt a hatóságot terheli, amely előtt éppen az eljárás folyamatban van. A figyelmeztetés elmaradásával felvett bizonyíték a későbbiekben bizonyítékként nem vehető figyelembe, illetve súlyos eljárási szabálysértésként az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után.
kívánat
A diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló egyéb személyes mentességet élvező személy sérelmére elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés csak a sértett diplomáciai úton kijelentett kívánatára büntethető. A kívánat hiánya a büntetőeljárás lefolytatását megakadályozó ok.
kizárás
Az eljáró hatóság tagjainak kizárására vonatkozó szabályok azt biztosítják, hogy mindenki ügyében független és pártatlan hatóságok járjanak el. A kizárási szabályok tehát az ügyek elintézésének tárgyilagosságát, elfogulatlanságát, illetve a személyes befolyástól mentes eljárást, továbbá az eljárási funkciók megoszlása garanciáinak érvényesülését hivatottak szolgálni.
Kizárási okok: azok az életbeli viszonyok, körülmények, amelyek a konkrét bűnügyben a hatóság döntéseit befolyásolhatják, illetve alkalmasak arra, hogy a közvéleményben ilyen meggyőződés alakuljon ki. Az általános kizárási okok mindenféle hatóságra, illetve annak tagjára (bíró, ügyész, nyomozó) vonatkozhatnak; a különös kizárási okok pedig az egyes hatóságokra nézve külön tartalmaznak kizárási okokat.
Bíróként nem járhat el:
  1. aki az ügyben mint ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró ügyésznek vagy a nyomozó hatóság tagjának a hozzátartozója;
  2. aki az ügyben mint terhelt, védő, továbbá sértett, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél, feljelentő vagy mint ezek képviselője vesz, vagy vett részt, valamint aki ezek hozzátartozója;
  3. aki az ügyben mint tanú vagy szakértő, illetőleg szaktanácsadó vesz, vagy vett részt;
  4. aki az ügyben külön törvény alapján titkos információgyűjtés engedélyezéséről döntött, tekintet nélkül arra, hogy a titkos információgyűjtéssel szerzett adatokat a büntetőeljárásban felhasználták-e [a)–d): abszolút kizárási okok: azaz nem mérlegelhetők];
  5. akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható [e): relatív kizárási ok: azaz eldöntése szubjektív mérlegeléstől függ]. A bírák kizárására vonatkozó rendelkezéseket a nyomozási bíróra is alkalmazni kell.
Az általános (abszolút és relatív) okokon túlmenően a bírákra további speciális rendelkezések is vonatkoznak:
  1. a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben nyomozási bíróként járt el;
  2. a másodfokú eljárásból ki van zárva az a bíró, aki az ügy első fokú elbírálásában részt vett, a harmadfokú eljárásból pedig az, aki az ügy első fokú vagy másodfokú elbírálásában részt vett;
  3. a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró is, aki a hatályon kívül helyező határozat, illetőleg a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vett;
  4. a perújítás elrendelése folytán megismételt első fokú vagy másodfokú eljárásból az a bíró is, aki a perújítást elrendelő határozat vagy a perújítással támadott határozat meghozatalában részt vesz,
  5. a rendkívüli jogorvoslati eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a rendkívüli jogorvoslattal megtámadott határozat meghozatalában részt vett. Az előzőkben felsorolt eljárásokból az a bíró is, akinek hozzátartozója vett részt a megtámadott határozat meghozatalában.
Ha az abszolút kizárási okok a bíróság elnökével vagy elnökhelyettesével szemben forognak fenn, akkor az adott bíróság tagjai nem járhatnak el az ügyben. Ez a rendelkezés a Kúriára nem vonatkozik.
A bírákra vonatkozó kizárási eljárás kétféleképpen történhet. Ha a kizárási okot a bíró maga jelenti be vagy rá vonatkozóan a tanács elnöke jelenti be, akkor az ügy érdemében a továbbiakban nem járhat el, semmilyen eljárási cselekményt az adott ügyben nem végezhet. Ilyenkor a bíróság elnöke más bíróra szignálja az ügyet. Ha az eljárás más résztvevői (ügyész, terhelt, védő, sértett, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél, valamint ezek képviselője) jelentenek be a bíróval szemben kizárási okot, akkor a kizárás elintézéséig a bíró eljárhat, ügydöntő határozat meghozatalában azonban nem vehet részt. A kizárásról a bíróság tanácsülésen határoz. A kizárást kimondó határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye, a kizárás megtagadását az ügydöntő határozat elleni jogorvoslatban lehet sérelmezni.
Az ügyész kizárása: a büntetőügyben ügyészként nem járhat el:
  1. aki az ügyben mint bíró járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró bíró hozzátartozója;
  2. aki az ügyben mint terhelt, védő, továbbá sértett, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél, feljelentő vagy mint képviselőjük vesz részt, vagy vett részt, illetve ezek hozzátartozója;
  3. aki az ügyben mint tanú vagy szakértő, valamint szaktanácsadó vesz részt;
  4. akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
A perújítási eljárásból ki van zárva az az ügyész, aki az alapügyben a nyomozást teljesítette, egyes nyomozási cselekményeket végzett, vádat emelt, illetve a vádat képviselte.
Az ügyészre vonatkozó kizárási eljárás: az ügyész a vele szemben felmerült kizárási okot köteles az ügyészség vezetőjének haladéktalanul bejelenteni. A kizárási ok bejelentésétől kezdve az ügyész az ügyben nem járhat el. A kizárási okot a terhelt, a védő, továbbá a sértett, a magánvádló, a magánfél, valamint a sértett, a magánvádló és a magánfél képviselője is bejelentheti. Ha az ügyész a kizárási okot nem maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig az ügyben eljárhat, de – az elfogulatlanság kizárási ok kivételével – a feljelentést nem utasíthatja el, a nyomozást nem szüntetheti meg, kényszerintézkedést nem alkalmazhat, vádat nem emelhet, és a vádat nem képviselheti. Az ügyész kizárásáról az ügyészség vezetője, az ügyészség vezetőjének kizárásáról a felettes ügyészség vezetője határoz.
A nyomozó hatóság tagjának kizárása: a büntetőügyben a nyomozó hatóság tagjaként nem járhat el:
  1. aki az ügyben mint bíró járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró bíró hozzátartozója;
  2. aki az ügyben mint terhelt, védő, továbbá sértett, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél vagy azok képviselőjeként vesz, vagy vett részt, valamint ezek hozzátartozója;
  3. aki az ügyben mint tanú vagy szakértő vesz, vagy vett részt;
  4. akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
A perújítás során elrendelt nyomozásból a nyomozó hatóságnak az alapügyben eljárt tagja is ki van zárva.
A nyomozó hatóság tagjaira vonatkozó kizárási eljárás: ha a nyomozó hatóság tagja a kizárási okot nem maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig az ügyben eljárhat, de kényszerintézkedést nem alkalmazhat.
A nyomozó hatóság tagjának kizárásáról a nyomozó hatóság vezetője, az utóbbi kizárásáról a felettes nyomozó hatóság vezetője határoz. Az országos hatáskörű nyomozó hatóság vezetőjének kizárásáról az illetékes ügyész határoz.
A nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó szabályok irányadók a jegyzőkönyvvezető kizárására is.
kizárt bíró
A bíróság függetlenségének és pártatlanságának garanciális követelményéhez kapcsolódik a bíró kizárásának törvényi szabályozása. A büntetőeljárási törvény szerint kizárt bírónak az ítélethozatalban való közreműködése abszolút eljárási szabálysértés, így a másodfokú eljárás során az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítását eredményezi.
kollúzió veszélye
Megalapozottan feltehető, hogy a terhelt – különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével – meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást.
komplex (vegyes) büntetőeljárási rendszer
A „vegyes” büntetőeljárási rendszer az akkuzatórius és az inkvizitórius rendszerek egyesítéséből jött létre: mindkét rendszerből átvette a megfelelőnek tartott elemeket, s azokat igyekezett optimalizálni. Törekedett a közérdek (állami érdek) és magánérdek (egyéni szabadságjogok) egyensúlyának fenntartására. Nyomozati szakban – célszerűségi szempontból – inkább az inkvizitórius elemeket, a tárgyalás során – a fokozott jogvédelem biztosítására – inkább az akkuzatórius elemeket építette be.
Történetileg az első „vegyes” rendszerű eljárási kódexnek az 1808. évi francia Code de Procedure Penal tekinthető. Magyarország valamennyi büntetőeljárási kódexe (1896. évi XXXIII. tc.; 1951. évi III. tv.; 1962. évi 8. tvr.; 1973. évi I. tv.) a „vegyes” rendszert alkalmazta; a jelenleg hatályos 1998. évi XIX. törvényben (Be.) erősödtek az akkuzatórius elemek: a 295. §-a bírói engedéllyel lehetőséget ad a tanú kihallgatására a vád és a védelem alanyai által.
A „vegyes” büntetőeljárási rendszerben az eljárás célja az anyagi igazság feltárása, de törvényes, jogi keretek között. A nyomozás fő szabály szerint hivatalból indul (közvádas ügyekben), kivételként a sértett kérelmére (magánvádas ügyekben). Szakaszait tekintve: általánosan két egyenrangú szakaszból áll, kivételesen a nyomozati szak elmaradása is előfordulhat (magánvádas eljárásban).
Az eljárási funkciók elkülönülnek, de olykor a bíró vagy az ügyész is ellát „védelmi” funkciókat. Az ügyésznek kötelessége az enyhítő és mentő körülmények feltárása is; a bíróságnak pedig – védő hiányában – ki kell oktatnia a terheltet perbeli jogaira vonatkozóan (ún. materiális védelem).
A hatóság tagjaiként hivatalos szakapparátus működik, de az elsőfokú bírósági eljárásban laikus elem is szerepel. Az eljárásban a bíróság nem teljesen passzív, s – a felek általi kihallgatás engedélyezett bevezetésével – nőhet a felek aktivitása is.
A büntetőeljárás alapelvei az egyes eljárási szakaszokban eltérő súllyal érvényesülnek: a nyomozati szakban a titkosság és az írásbeliség a jellemző, míg a bírósági tárgyaláson főszabályként a nyilvánosság, a szóbeliség és a közvetlenség a meghatározó. Az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog az eljárás egészén érvényesül. Ugyan főszabály a hivatalból való eljárás, de szerephez jut a terhelt rendelkezési joga is (például lemondás a tárgyalásról – ügyészi közreműködéssel).
A bizonyítási rendszer szabad, de vannak bizonyítási tilalmak és módszerbeli kötöttségek. A terhelt az eljárás alanya, akinek ügyféli jogosítványai vannak, de a nyomozati szakban azok korlátozottak. A tárgyaláson a vádlott joghelyzete kettős: vallomása bizonyítási eszköz, ugyanakkor a vádlóval azonos jogokat élvező ügyfél is az eljárásban.
konszenzuális elemek a büntetőeljárásban
A büntetőeljárási törvényben számos olyan előírást találunk, amelyek az eljárás résztvevői közötti hozzájárulásokra, beleegyezésekre, egyezségek, megállapodások kötésére vonatkozó elemeket tartalmaznak. Ez nemcsak az olyan különeljárásokban érvényes, mint például a magánvádas eljárások, amelyekben az eljárásban részt vevők rendelkezési joga szélesebb körű, mint a rendes büntetőeljárásban, hanem azokban az eljárásokban is, ahol a klasszikus, kontradiktórius tárgyalás a jellemző. Ilyen konszenzuális elem például a francia jogban a korrekcionalizáció, azaz a bírónak az a lehetősége, hogy a cselekményt bűntett helyett vétségi kategóriába sorolja (elsősorban beismerő vallomásnál, nyomatékos enyhítő körülmények fennállása vagy be nem fejezett bűncselekmény esetén van erre lehetőség). Hasonlóan konszenzuális jogintézmény a közvetítői eljárás (mediáció) és a vádalku is. Tágabb értelemben vádalku minden olyan eljárás, amely a terhelt beismerésén alapul, és ennek fejében kedvezményeket nyújt (például a hazánkban érvényesülő nyomozati alku és a tárgyalásról lemondás is), szűkebb értelemben vett vádalku pedig a beismerésben lévő vádlott esetén a vád és a védelem megegyezése a vád tárgyáról és a vád tárgyává tett bűncselekmény miatt kiszabandó szankcióról.
konszenzus
Az ügyészi szakban egyes, az eljárást a hagyományos bírói útról elterelő döntések meghozatala nem csupán az ügyész álláspontjától függ, hanem szükség van arra, hogy a terhelt, sőt bizonyos esetekben a sértett is egyetértsen a tervezett intézkedéssel. A hozzájárulás lehet kifejezett vagy hallgatólagos. A vádemelés elhalasztása esetén a terhelt hozzájárulása szükséges, ha az ügyész kötelezettséget, magatartási szabályt kíván előírni. A döntés meghozatala előtt ezért tisztázni kell, hogy a gyanúsított a kilátásba helyezett magatartási szabályok megtartását és kötelezettségek teljesítését vállalja-e és képes-e teljesíteni. Amennyiben a sértett részére kártérítés megfizetésére vagy az okozott kár más módon való jóvátételére kívánja kötelezni az ügyész a terheltet, a sértett beleegyezésére is szükség van. Amennyiben a sértett nem járul hozzá e kötelezettségek előírásához, a vádemelés elhalasztásának lehetősége továbbra is fennáll, de az említett kötelezettségek előírása nélkül. A közvetítői eljárásra utalás csak abban az esetben alkalmazható, ha ehhez a sértett és a terhelt is hozzájárul. A terhelt és az ügyész egyetértésének más eljárások alkalmazásánál is szerepe van (például tárgyalásról lemondás, a tárgyalás mellőzése, míg az ügyész és a terhelt beleegyezésén túl a sértett egyetértését is megkívánja a közvetítői eljárásra utalás.) A konszenzus elengedhetetlen a vádalku vagy más ehhez hasonló megoldások alkalmazásánál.
kontradiktórius elv
Az eljárási feladatok megoszlásának elve az eljárás alanyai (ügyfelek) által végzett háromféle alapvető eljárási tevékenység (vád, védelem, ítélkezés) önállóságát, elkülönülését, vagyis az eljárásban érvényesülő funkciómegosztást jelenti.
korábbi vallomások felhasználása
A Be.-ben meghatározott esetekben lehetőség van arra, hogy a vádlott és a tanú korábban tett vallomásait a bizonyítás során felhasználják. Ehhez a vallomás ismertetésére, felolvasására van szükség. A vádlott korábbi vallomása akkor használható fel, ha a vádlott a tárgyaláson nem kíván vallomást tenni, vagy ha a távollétében folytatják le a tárgyalást. Speciális rendelkezések vonatkoznak a korábbi vallomás felhasználására, ha a vádlottat a nyomozás során tanúként hallgatták ki, és e vallomást kívánja a bíróság a tárgyalás anyagává tenni, vagy ha más eljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett vallomás felhasználására kerül sor.
A tanúnak az eljárás korábbi szakaszában tett vallomása több esetben, például akkor használható fel, ha a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, vagy a tárgyaláson való megjelenése egészségi állapotára tekintettel aránytalan nehézséggel járna, vagy az tartós külföldi tartózkodása miatt nem lehetséges; a tárgyaláson a vallomástételt jogosulatlanul megtagadja; írásban tett vallomást, és tárgyaláson történő kihallgatását a bíróság nem tartja szükségesnek stb. A tanú korábban gyanúsítottként vagy vádlottként tett vallomásának felolvasására ugyancsak sajátos rendelkezések vonatkoznak a Be.-ben.
A hatályon kívül helyezés vagy az időbeli folytonosság megszakadása miatt megismételt tárgyaláson a vádlott és a tanú korábbi vallomásának felhasználására vonatkozó szabályok eltérőek.
Előfordulhat, hogy a tárgyaláson nem a korábbi teljes vallomást használják fel, csupán egyes részek ismertetésére kerül sor, ha a vádlott vagy a tanú korábbi és a tárgyaláson tett vallomása között ellentét van, vagy a tanú nem emlékszik már a történtekre.
korlátozott (részleges) felülbírálat
Lásd: revízió elve.
kölcsönös elismerés elve
A kölcsönös elismerés elve az Európai Unió jogának, ezen belül az EU igazságügyi együttműködésének, illetve az európai büntetőjognak egyik alapelve. A kölcsönös elismerés elvét deklaráló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 82. és 83. cikke alapján az Unióban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés, a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul, és magában foglalja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítését. Ez a következő területekre terjed ki:
  • a bírósági ítéletek és határozatok minden formájának kölcsönös elismerésére vonatkozó szabályok és eljárások megállapítása,
  • a tagállamok közötti joghatósági összeütközések megelőzése és rendezése,
  • a bírák ügyészek és az igazságügyi alkalmazottak képzésének támogatása,
  • a tagállamok igazságügyi vagy annak megfelelő hatóságai közötti együttműködés megkönnyítése a büntetőeljárások keretében és a határozatok végrehajtása területén.
Ennek érdekében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvekben szabályozott minimumokat állapíthat meg. E szabályoknak figyelembe kell venniük a tagállamok jogi hagyományai és jogrendszerei közötti különbségeket. A szabályozási minimumok a következőkre vonatkoznak:
  • a bizonyítékoknak a tagállamok közötti kölcsönös elfogadhatósága,
  • a személyek jogai a büntetőeljárásban,
  • a bűncselekmények sértettjeinek jogai,
  • a büntetőeljárás egyéb olyan külön vonatkozásai, amelyeket a Tanács határozatában előzetesen határozott meg; az ilyen határozat elfogadásakor a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően egyhangúlag határoz.
Ezen túlmenően az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvekben szabályozási minimumokat állapíthat meg bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek vonatkozásában az olyan különösen súlyos bűncselekmények esetében, amelyek jellegüknél vagy hatásuknál fogva több államra kiterjedő vonatkozásúak, illetve amelyek esetében különösen szükséges, hogy az ellenük folytatott küzdelem közös alapokon nyugodjék. Ezek a bűncselekmények a következők: terrorizmus, emberkereskedelem, a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása, tiltott kábítószer-kereskedelem, tiltott fegyverkereskedelem, pénzmosás, korrupció, pénz és egyéb fizetőeszközök hamisítása, számítógépes bűnözés és szervezett bűnözés.
környezettanulmány
A környezettanulmány tartalmazza a fiatalkorú terheltről a közoktatásról szóló törvény felhatalmazása alapján az intézmény által nyilvántartott és kezelt adatokat, vagy a munkahely által adott tájékoztatást. A környezettanulmányt a pártfogó felügyelő készíti el, ehhez a rendőrség közreműködését igénybe veheti.
kötelezettségek előírása vádemelés elhalasztása esetén
A Be. lehetővé teszi, hogy a vádemelés elhalasztása esetén az ügyész kötelezettségeket és/vagy magatartási szabályokat írjon elő a terhelt számára. A kötelezettségek – nem taxatív – felsorolását maga a Be. tartalmazza, míg a magatartási szabályokat a Btk.-ban találjuk, hiszen azok a pártfogó felügyelet magatartási szabályaival azonosak. A felsoroltakon kívül azonban – az egyéniesítés követelményének megfelelően – az ügyész más, az ügy jellegéhez és a terhelt személyéhez igazodó kötelezettségeket és/vagy magatartási szabályokat is előírhat. A Be.-ben felsorolt kötelezettségek a következők: a terhelt
  • részben vagy egészben térítse meg a sértettnek a bűncselekménnyel okozott kárt,
  • más módon gondoskodjék a sértettnek adandó jóvátételről,
  • meghatározott célra anyagi juttatást teljesítsen, vagy a köz számára munkát végezzen (a köz javára teljesített jóvátétel),
  • pszichiátriai vagy alkoholfüggőséget gyógyító kezelésben vegyen részt.
Amennyiben a kábítószer-élvező terhelt esetében azért kerül sor a vádemelés elhalasztására, mert vele szemben a Btk. 283. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető okból az eljárás megszüntetésének lehet helye, és a gyanúsított vállalja a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételt, kötelezettségként ezt elő kell írni.
kötött vagy legális bizonyítási rendszer
Ez a bizonyítási rendszer az 1215-ös IV. lateráni zsinat által megalkotott inkvizitórius eljáráshoz kapcsolódik, és a XIX. századig alkalmazták a büntetőeljárásokban. A lényege, hogy csak az előírt szabályok szerint lehetett az eljárást lefolytatni és a vádlott bűnösségét megállapítani. Az eljárás során ténybizonyítás folyt, amelynek keretében be kellett szerezni két szavahihető tanú egybehangzó, a vádlott bűnösségét alátámasztó vallomását, illetve a vádlott önként tett beismerő vallomását. Csak ezek voltak teljes értékű bizonyítékok. A vádlott beismerő vallomásának megszerzése érdekében, az önkéntesség ösztönzésére a kínvallatás (tortúra) is megengedett volt egészen a XVIII. század végéig. A kötött vagy legális bizonyítási rendszernek két alrendszere alakult ki: a) a pozitíve kötött és b) a XVIII. század második felében létrejött negatíve kötött bizonyítási rendszer.
közreműködési kötelezettség
A közigazgatási hatóságok közreműködési kötelezettsége: A közigazgatási hatóságok a hatáskörükbe tartozó módon, a büntetőeljárás sikerének biztosítása érdekében kötelesek a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság által foganatosított eljárási cselekményeknél közreműködni.
Közigazgatási hatóságnak minősül [Ket. 12. § (3) bek.] a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező államigazgatási szerv, helyi önkormányzat képviselő-testülete, bizonyos átruházott hatáskörben annak szervei, nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet, köztestület vagy személy, amelyet/akit a törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet jogosít fel a közigazgatási jogkör gyakorlására.
Közreműködési kötelezettség a szakértő eljárása során: A terhelt és a sértett köteles a szakértői vizsgálatnak, illetve beavatkozásnak magát alávetni, kivéve a műtétet és a műtétnek minősülő vizsgálati eljárást. A sértett köteles a szakértői vizsgálat elvégzését egyéb módon (például adatszolgáltatással) is elősegíteni. A kirendelő külön rendelkezése alapján a terhelt, a sértett, valamint a szemletárgy birtokosa tűrni köteles, hogy a birtokában lévő dolgot a szakértő – akár az állag sérelmével vagy a dolog megsemmisülésével járó – vizsgálatnak vesse alá. A szakértői vizsgálattal okozott kárért kártalanításnak van helye. Ha a terhelt a közreműködési kötelezettségét nem teljesíti, vele szemben kényszer alkalmazható. Ha a sértett szegi meg közreműködési kötelezettségét, rendbírsággal sújtható.
közvetítő
A közvetítői eljárást a közvetítői tevékenységet végző pártfogó felügyelő, vagy a pártfogó felügyelői szolgálatként kijelölt szervvel – pályázat útján – közvetítői tevékenység végzésére szerződésben álló ügyvéd folytatja le. Azt, hogy melyik pártfogó felügyelői szolgálat illetékes, a büntető ügyekben eljáró bíróság, illetőleg ügyész székhelye határozza meg. Ha a közvetítői eljárásra utalt ügy körülményei indokolják, egy ügyben több közvetítő is kijelölhető.
A közvetítő feladata, hogy közreműködjön a megállapodás létrehozásában. Ennek során pártatlanul, lelkiismeretesen, a szakmai követelményeknek megfelelően kell eljárnia, tiszteletben kell tartania az eljárásban részt vevők méltóságát, és biztosítania kell, hogy a résztvevők egymással szemben is tisztelettel járjanak el. A közvetítő jogosult és köteles mindazokat az adatokat, iratokat megismerni, amelyek a feladatának ellátásához szükségesek. Titoktartási kötelezettség terheli – a közvetítői tevékenység megszűnése után is – a közvetítői tevékenységével összefüggésben megismert tényekkel, adatokkal, körülményekkel kapcsolatban.
A közvetítői eljárásban a közvetítő feladata sokrétű: tájékoztatja, magyarázattal segíti a sértettet és a terheltet, valamint egymás jelenlétében vagy távollétében meghallgatja őket, a közvetítői megbeszélésről jegyzőkönyvet készít, a sértett és a terhelt között létrejött megállapodásról okiratot állít ki. A közvetítői eljárásról jelentést készít, amelyet az eljárás befejezésére alapot adó okirattal együtt megküld az ügyésznek, illetve a bíróságnak, s erről írásban tájékoztatja a sértettet, a terheltet és képviselőiket.
közvetlenség elve
A közvetlenség elve azt jelenti, hogy a bíróság határozatát kizárólag a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokra alapozhatja. Ezen elv következetes érvényesülésére a bírósági tárgyaláson van mód. E követelményt több részletszabály is alátámasztja (például a tárgyalás folytonosságára, a bizonyítás felvételére vonatkozó rendelkezések), azonban a közvetlenség elve alól a törvény meghatározott esetekben kivételt enged. A kivételek a bizonyítási eljárás egyes szakaszainak tárgyaláson kívüli lefolytatását teszik lehetővé (például kiküldött bíró vagy megkeresett bíróság általi bizonyításfelvétel, tárgyalásról lemondás alapján tartott nyilvános ülés).
közvetítői eljárásra utalás
A közvetítői eljárásra utalás a legújabb lehetőség a Be.-ben, amely lehetőséget ad a bírói útról való elterelésre. 2007. január 1-jétől – megfelelve az Európai Unió Tanácsa a sértett büntetőeljárásbeli jogállásáról szóló 2001/220/IB számú 2001. március 15-ei kerethatározatában foglaltaknak – a személy elleni, a közlekedési, illetve a vagyon elleni, ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás tartama alatt az ügyész vagy a bíróság az ügyet közvetítői eljárásra utalhatja. Erre az intézkedésre a büntetőeljárás során egyszer van lehetőség, tehát ha az ügyész már közvetítői eljárásra utalta az ügyet, de az nem járt eredménnyel, a bírósági eljárás során nem kerülhet sor ismét a közvetítői eljárásra utalásra. Hivatalból sem az ügyész, sem a bíróság nem alkalmazhatja ezt a megoldást, kizárólag a gyanúsított vagy a sértett indítványára, illetve önkéntes hozzájárulásukkal. További feltétel, hogy
  • a Btk. 36. §-a alapján az eljárás megszüntetésének vagy a büntetés korlátlan enyhítésének lehet helye,
  • a gyanúsított a vádemelésig beismerő vallomást tett, vállalja, és képes a bűncselekménnyel okozott sérelmet a sértett által elfogadott módon és mértékben jóvátenni,
  • a gyanúsított és a sértett is hozzájárult a közvetítői eljárás lefolytatásához, valamint
  • a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető, vagy megalapozottan feltehető, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja.
Amennyiben az ügyész az ügyet közvetítői eljárásra utalja, a büntetőeljárást legfeljebb hat hónapig tartó időtartamra felfüggeszti. A Be. szerint a közvetítői eljárás célja, hogy a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítse. Ennek érdekében a közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a gyanúsított és a sértett között – a gyanúsított tevékeny megbánását megalapozó – megállapodás jöjjön létre, amely alapján a terhelt a bűncselekmény hátrányos következményeinek elhárítására törekszik, jellemzően megtéríti a sértettnek okozott kárt, bocsánatot kér.
A közvetítői eljárás szabályait nem a Be. tartalmazza, hanem a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény. Amennyiben a lefolytatott közvetítői eljárás sikeres volt, és a terhelt teljesítette a megállapodásban vállaltakat, háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban fenyegetett bűncselekmény esetén az ügyész az eljárást megszünteti, míg a három évet meghaladó, de ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmény esetén vádat emel, és a bírósági eljárás során lesz lehetőség – a tevékeny megbánás figyelembe vételével – a büntetés korlátlan enyhítésére.
Előfordulhat, hogy a közvetítői eljárás sikeres, hiszen a megállapodás létrejött, s az abban foglaltak teljesítését a terhelt meg is kezdte, de a szolgáltatás természeténél fogva – részletekben teljesítés, huzamosabb időn át vállalt munkavégzés a sértettnek stb. – az eljárás felfüggesztésének időtartama alatt a teljesítés nem fejeződött be. Ez esetben az ügyész a három évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre elhalaszthatja.
Közvetítői eljárásnak a tárgyalás előkészítése során és a tárgyaláson is helye van, ha az ismertetett feltételek fennállnak.
külföldi ítélet elismerése
A külföldi bíróság ítélete elismerhető, ezáltal Magyarországon is végrehatható, ha a külföldi bíróság a magyar hatóságok feljelentése alapján vagy a büntetőeljárás átadása folytán járt el , illetőleg a külföldi bíróság olyan cselekmény miatt járt el, amely mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő.
különeljárások
Olyan sajátos eljárási formák, amelyek során a terhelt büntetőjogi felelősségéről döntenek, azonban vagy további eljárási garanciák mellett (például fiatalkorúak elleni büntetőeljárás, katonai büntetőeljárás) vagy éppen az eljárás gyorsítása érdekében könnyített feltételek között (például bíróság elé állítás, tárgyalás mellőzése). A hatályos büntetőeljárási törvény szövege már nem tartalmazza a „különeljárások” kifejezést, bár a különeljárásokat továbbra is külön fejezetben szabályozza.
különleges eljárások
A büntetőüggyel összefüggő, bíróság által lefolytatott olyan sajátos eljárások, amelyek során nem a terhelt büntetőjogi felelősségéről döntenek (például feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítása, utólagos összbüntetésbe foglalás).
különösen védett tanú
A tanú akkor nyilvánítható különösen védetté, ha:
  • vallomása kiemelkedő súlyú ügy lényeges körülményeire vonatkozik,
  • vallomásától várható bizonyíték másként nem pótolható,
  • személye, tartózkodási helye, valamint az, hogy az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tanúként kívánja kihallgatni, a terhelt és a védő előtt nem ismert,
  • személyének felfedése esetén a tanú vagy hozzátartozója élete, testi épsége vagy személyes szabadsága súlyos fenyegetésnek lenne kitéve.
A tanút az ügyész indítványára a nyomozási bíró nyilvánítja különösen védetté és hallgatja ki. [Be. 97. §, Be. 207. § (1) bek. d) pont, (3) bek.]
különösen védett tanú kihallgatása
A különösen védett tanú a tárgyalásra nem idézhető. Ha a vádlott, a védője vagy az ügyész a különösen védett tanúhoz kérdés feltevését indítványozta, illetőleg a különösen védett tanúhoz a tanács elnöke tesz fel kérdést, a bíróság elrendeli, hogy a nyomozási bíró a vádlott, a védője vagy az ügyész által feltett kérdésekre ismételten kihallgassa a különösen védett tanút. A különösen védett tanúhoz feltett kérdések tartalmi korlátját jelenti, hogy azok közvetlenül nem irányulhatnak a különösen védett tanú személyének és tartózkodási helyének felfedésére.
különösen védett státusz megszüntetése
A tárgyalás előkészítése vagy a tárgyalás során, ha a vádlott vagy a védő a különösen védetté nyilvánított tanút megnevezi, vagy a személyét más, kétséget kizáró módon azonosítja, a bíróság a tanú különösen védetté nyilvánítását megszünteti. Ekkor ugyanis már nem áll fenn egy vagy több azon okok közül, amelyek a különösen védett tanúvá nyilvánításhoz együttesen szükségesek. A különösen védett státusz megszüntetése után a tanú idézésére és kihallgatására az általános szabályok irányadóak; de ha szükséges, a tanács elnöke hivatalból vagy indítványra a tanú védelmének más formáját kezdeményezi.
különvélemény
A bíróság határozatát többségi szavazattal hozza. A kisebbségi véleményen lévő bíró jogosult az írásba foglalt különvéleményét a tanácsülésről készült jegyzőkönyvhöz csatolni. A különvélemény az ügyben eldöntendő bármely kérdésre vonatkozhat (bűnösség megállapítása, büntetés kiszabása stb.) Lásd még: szavazás.


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 616 9

A könyv az „abszorpció”-tól a „zavar és nyugtalanság keltésére alkalmasság”-ig, az „abszolút eljárási szabálysértés”-től a „zárt tárgyalás”-ig ABC-sorrendben dolgozza a büntető anyagi jog és a büntetőeljárási jog kulcsszavait és azok fogalommagyarázatait. A Büntető Törvénykönyvre és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény címszavaira épülő tartalom elsősorban e két jogterületen tevékenykedőket segíti a fogalmak egységes értelmezésében és használatában. A kötet hasznos lehet a joghallgatók számára is, elősegítve a vizsgákra való felkészülését, a jogági vagy azokhoz elválaszthatatlanul kapcsolódó alapfogalmak jobb megértését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gorgenyi-buntetojogi-fogalomtar//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave