A bírósági eljárás egyik formája, amelyre a Be.-ben megállapított eltérésekkel a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések az irányadók. Nyilvános ülésen jár el a bíróság első fokon a tárgyalásról lemondás esetén és a jogorvoslati eljárásokban (másod- és harmadfokú eljárás, rendkívüli perorvoslati eljárások).

A harmadfokú bíróság eljárásának általános formája. A büntetőeljárási törvényben taxatíve felsorolt esetekben a harmadfokú bíróság az ügyet tanácsülésen bírálja el, minden más esetben nyilvános ülést tart. Ugyanakkor a harmadfokú bíróság a tanácsülésre tartozó határozatot nyilvános ülésen is meghozhatja, ha az ennek alapjául szolgáló okot a nyilvános ülésen észleli. A nyilvános ülésre alapvetően a tárgyalásra vonatkozó szabályok irányadók a nyilvánosság elvének érvényesülése, alapvetően a résztvevők köre, a bírósági eljárás menete tekintetében, ugyanakkor bizonyítás felvételére nincsen mód nyilvános ülésen (a harmadfokú eljárásban egyáltalán nincsen lehetőség bizonyítás felvételére, tárgyalás tartására). A Be.-ben meghatározott eltérésekkel, a harmadfokú eljárásban tartott nyilvános ülésre, továbbá a másodfokon tartott nyilvános ülésre vonatkozó szabályok irányadók. A legfontosabb eltérések a következők: az ügyész és (tekintettel arra, hogy a harmadfokú eljárásban kötelező a védelem) a védő részvétele kötelező, megtartható a vádlott távollétében, amennyiben a vádlott előzetesen bejelentette, hogy azon nem kíván részt venni, vagy ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést.

A nyilvános ülésre alapvetően a tárgyalásra vonatkozó szabályok irányadók (nyilvánosság elvének érvényesülése, alapvetően a résztvevők köre, a bírósági eljárás menete), ugyanakkor bizonyítás felvételére főszabályként csak tárgyaláson van lehetőség. Ez alól kivételt képez az az eset, amennyiben kizárólag a büntetéskiszabási körülmények tekintetében kíván bizonyítást felvenni a másodfokú bíróság, mindösszesen a vádlott meghallgatása útján – erre lehetőség van nyilvános ülés keretében is.

A bírósági tárgyalások – ha a törvény kivételt nem tesz – nyilvánosak. A tárgyalás tehát elvileg mindenki előtt nyitva áll, az azon történtekkel bármely állampolgár megismerkedhet. A nyilvánosság korlátozására indokolt esetben és csak a törvényben meghatározott okok (például erkölcsi ok; államtitok, szolgálati titok védelme; tanúvédelem stb.) miatt kerülhet sor. Ilyenkor a nyilvánosság kizárása az egész eljárásra vagy annak egy részére terjed ki. A bíróság a tárgyaláson hozott határozatát akkor is nyilvánosan hirdeti ki, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárta.

A nyomozás a tények, adatok, bizonyítékok összegyűjtése szempontjából a büntetőeljárás legfontosabb szakasza. A nyomozás során a nyomozó hatóság találkozik elsőként hivatalosan az elkövetett bűncselekménnyel, ha van, a bűncselekmény helyszínével. Az ő felszereltségén, jogi, kriminalisztikai szaktudásán, jogszerű magatartásán múlik az eljárás lefolytatáshoz és a vádemeléshez elégséges tények, adatok, bizonyítékok összegyűjtése.

A nyomozás célja a bűncselekmény és az elkövető felderítése, a büntetőjogi felelősséget megalapozó tények, adatok, bizonyítékok összegyűjtése, rendszerezése, a vádemelés előkészítése.

Az ügyész a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozása felett fokozott felügyeletet gyakorol, ha

Ha a nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási cselekményeket, az ügyész felügyel arra, hogy azt e törvény rendelkezéseit megtartva végezzék (nyomozás feletti felügyelet), az eljárásban részt vevő személyek a jogaikat érvényesíthessék. Ennek érdekében az ügyész

A nyomozás felfüggesztése a nyomozás ideiglenes megakasztása. Az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha

A nyomozást a lehető legrövidebb időn belül le kell folytatni, és az elrendelésétől, illetve megindulásától számított két hónapon belül be kell fejezni. Ha az ügy bonyolultsága vagy elháríthatatlan akadály indokolja, a nyomozás határidejét az ügyész legfeljebb hat hónappal, ha ez a határidő letelt, az ügyészség vezetője legfeljebb a büntetőeljárás megindításától számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja. Egy éven túl a felettes ügyészség vezetője, két éven túl a legfőbb ügyész jogosult a nyomozás határidejének meghosszabbítására.

A nyomozás elvégzése után az ügyész vagy ha az ügyész másképp nem rendelkezik, a nyomozó hatóság a gyanúsítottnak és a védőnek az erre kijelölt helyiségben átadja a nyomozás összefűzött iratait. Lehetővé kell tenni, hogy a gyanúsított és a védő az esetleges vádemelés alapjául szolgáló összes iratot – kivéve a zártan kezelt iratokat – megismerhesse. [Be. 193. § (1) bek.]

A gyanúsított és a védő a nyomozás kiegészítését indítványozhatja, egyéb indítványokat és észrevételeket tehet, az iratokról másolatot kérhet. A gyanúsítottat erre a jogára figyelmeztetni kell. [Be. 193. § (2) bek.]

A nyomozás feljelentés, magánindítvány, kívánat, illetve az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében, valamint a nyomozó hatóság tagjának hivatali minőségében tudomására jutott adatok alapján indulhat meg.

Az ügyész a nyomozást határozattal megszünteti,

A gyanúsított kihallgatása után az ügyész a további nyomozást határozattal mellőzheti az olyan bűncselekmény miatt, amelynek az elkövetett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. (Be. 187. §)

A nyomozási bíró a hatáskörébe tartozó ügyeket ülésen intézi el. A nyomozási bíró eljárásában köteles figyelemmel lenni a nyomozó hatóság és az ügyész speciális, kizárólag a nyomozás során érvényesíthető nyomozástaktikai szempontjaira, így különösen arra, hogy a gyanúsított és a védő a nyomozás adatait, tényeit és bizonyítékait csak a nyomozásra irányadó szabályok alapján ismerhetik meg. Ha a nyomozási bíró azt észleli, hogy a nyomozás felfüggesztésének vagy megszüntetésének van helye, erről az ügyészt értesíti, ő maga az eljárást nem függesztheti fel és nem szüntetheti meg. (Be. 209–213. §§)

A nyomozási bíró – ha e törvény másképp nem rendelkezik – az indítvány előterjesztésétől számított három napon belül indokolt végzéssel határoz, amelyben az indítványnak helyt ad, részben ad helyt, vagy azt elutasítja. Az indokolás tartalmazza az indítvány lényegét, az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény rövid leírását és minősítését, az indítvány törvényi feltételeinek fennállását vagy azok hiányára való utalást. Ha a nyomozási bíró az indítványt elutasította, változatlan alapon újabb indítvány előterjesztésének nincs helye. (Be. 214. §)

A nyomozási bíró határozata ellen az jelenthet be fellebbezést, akivel a határozatot közölték. A kihirdetés útján közölt határozat elleni fellebbezést a kihirdetés után nyomban be kell jelenteni. Az a jogosult, aki a határozat kihirdetésén nem vett részt, a fellebbezését az üléstől számított három napon belül jelentheti be. A kézbesítés útján közölt határozat ellen a fellebbezést a jogosult a kézbesítéstől számított három napon belül jelentheti be. (Be. 215. §)

A nyomozási bíró dönt:

A nyomozási bíró olyan, a törvényszék elnöke által a helyi bírósági bírák közül ennek a feladatnak az ellátására beosztott, a törvényszék illetékességi területén eljáró bíró, aki a nyomozás során a büntetőeljárási garanciákat, illetve emberi jogokat érintő kényszer- és más eljárási cselekményeket engedélyezi, illetve végrehajtja. A törvényszék elnöke a törvényszék területén lévő több helyi bíróságon is kijelölhet nyomozási bírót, és ebben az esetben a nyomozási bírók illetékességét a megyei bíróság elnöke állapítja meg. A nyomozási bíró bizonyítási cselekmény elvégzése esetén az illetékességi területén kívül is eljárhat.

A nyomozó hatóság feladata: a nyomozó hatóság a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján vagy önállóan végzi. A nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási cselekményeket, ha a bűncselekményt maga észlelte, a feljelentést nála tették, vagy arról más módon maga szerzett tudomást.

A nyomozó hatóság a büntetőeljárás megindítása után annak megállapítására, hogy vannak-e bizonyítási eszközök, és ezek hol találhatók, adatszerzést végezhet. Ennek során igénybe veheti a bűnüldöző szervek külön törvényben meghatározott bűnüldözési adatkezelési adatbázisait, a megkeresésre vonatkozó szabályok szerint bárkitől okiratok és adatok rendelkezésre bocsátását, valamint felvilágosítás adását, a feljelentő vagy a sértett állami, helyi önkormányzati szerv, köztestület, gazdálkodó szervezet, alapítvány, közalapítvány vagy társadalmi szervezet vezetőjétől, illetőleg a vizsgálatra jogosult szervtől vizsgálat tartását és a kár megállapítását kérheti, a bűncselekmény helyszínét megtekintheti, szaktanácsadót vehet igénybe, és a megszerzett adatokat ellenőrizheti. A nyomozó hatóság az adatszerzés során fénykép vagy más adathordozón rögzített kép bemutatásával személyt vagy tárgyat kiválasztathat, illetőleg a bemutatott személyről vagy tárgyról felvilágosítást kérhet.

A nyomozás során az ügyész és a nyomozó hatóság háromféle módon kapcsolódhat egymáshoz. Az első, amikor az ügyész nyomoz. Ebben az esetben a nyomozásban a nyomozó hatóság az ügyész rendelkezése, utasítása szerint működik közre. A másik, amikor az ügyész nyomoztat. Ebben az esetben a nyomozó hatóság saját nevében, de az ügyész érdekében nyomoz. A harmadik eset, amikor a nyomozó hatóság önállóan nyomoz, de az ügyész a nyomozás felett felügyeletet gyakorol.