A társasbíráskodás elvének megfelelően az egyesbírói eljárás kivételes, csak helyi bíróság első fokú eljárásában, valamint a különleges eljárásokban fordul elő. A bíróság három-, öt- vagy héttagú tanácsban jár el. A háromtagú tanács állhat egy hivatásos bíróból és két ülnökből (a helyi bíróság és a törvényszék első fokú eljárásában), vagy három hivatásos bíróból (a jogorvoslati eljárásokban általános megoldás). Öttagú tanács a helyi bíróság és a törvényszék első fokú eljárásában két hivatásos bíróból és három ülnökből áll, míg a Kúria a jogegységi eljárásban és a Kúria határozata ellen bejelentett felülvizsgálati indítvány alapján öt hivatásos bíróból álló tanácsban jár el. Héttagú tanáccsal csak a jogegységi eljárásban találkozhatunk, ha az elbírálandó kérdés több szakágat érint. Lásd még: társasbíráskodás, ülnök.

A bíróság eljárásának egyik formája. A tanácsülésen a bíróság tagjai és a jegyzőkönyvvezető vesznek részt. Tanácsülést tart a bíróság például a tárgyalás előkészítése során, a tárgyalás keretében a határozat meghozatala céljából és a jogorvoslatok elbírására is több esetben sor kerülhet ezen eljárási forma keretében (másod- és harmadfokú eljárásban, rendkívüli perorvoslati eljárásokban).

A másodfokú bíróság eljárásának formái a tanácsülés mellett a nyilvános ülés és a tárgyalás. A másodfokú bíróság tanácsülésen határoz a következőkről:

A tanácsülésen a bíróság tagjai és a jegyzőkönyvvezető vesznek részt. A harmadfokú bíróság a büntetőeljárási törvényben taxatíve meghatározott esetekben tart tanácsülést, így, amennyiben:

A tanú az a személy, akinek a bűncselekmény elkövetéséről tudomása lehet. A tanú, ha megidézik – ha a törvény kivételt nem tesz –, köteles a nyomozó hatóság, az ügyész, illetve a bíróság előtt megjelenni és amennyiben a vallomásának nincs törvényi akadálya, vallomást tenni. A tanú érdekében képviselő (meghatalmazott ügyvéd) járhat el. (Be. 79–80. §§)

A tanú kihallgatásánál jelen lehet az érdekében eljáró ügyvéd, aki a tanúnak felvilágosítást adhat a jogairól, de más tevékenységet nem végezhet, és a vallomást nem befolyásolhatja. A kihallgatást követően az arról készült jegyzőkönyvet megtekintheti, és észrevételeit írásban vagy szóban előterjesztheti.

A tanút az ügyész, illetőleg – ha az ügyész másképp nem rendelkezik – a nyomozó hatóság a tanúkihallgatásra vonatkozó szabályok szerint kihallgatja (l. tanúkihallgatás). A tanúnak nem tehető fel a választ, illetőleg nem bizonyított tény állítását magában foglaló, a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmazó kérdés, továbbá olyan kérdés, amely a feleletre útmutatást tartalmaz.

Az új Be. lehetővé teszi, hogy a „felek” aktívabb szerepet töltsenek be a bizonyításban. Így az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára a tanács elnöke engedélyezheti, hogy a tanút először az ügyész és a védő kérdések feltevésével hallgassa ki. Ebben az esetben a tanút először az hallgatja ki, aki a kihallgatását indítványozta, ezt követően a tanúhoz az „ellenérdekű fél” intézhet kérdéseket, majd a sértett kérdések feltevését indítványozhatja. Ezt követően újabb kérdéseket az jogosult intézni a tanúhoz, aki a tanú kihallgatását indítványozta, de csak olyan új tényekre és körülményekre nézve, amelyek a másik kérdező kérdése folytán merültek fel. A tanács elnöke és a bíróság tagjai mind a kérdezés befejezése, mind bármelyik kérdésre adott felelet után kérdéseket intézhetnek a tanúhoz.

Az általános szabályok szerint személyi védelemre jogosult a büntetőeljárásban részt vevő tanú, ha védelme másképp nem oldható meg. Ennek kezdeményezésére a személyi védelmet szabályozó 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés értelmében az a nyomozó szerv, az ügyész vagy a bíróság jogosult, amely előtt a büntetőeljárás folyik, de a (2) bekezdés szerint az érintett tanú kérelmére vagy hivatalból is kezdeményezhető az intézkedés elrendelése. A személyes védelmet csak különösen indokolt esetben lehet elrendelni. Ilyennek minősül, ha a tanú a büntetőeljárásban való részvétele miatt, illetőleg büntetőeljárási jogai érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének akadályozása, illetve meghiúsítása végett ellene személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követtek el, illetve valószínűsíthető, hogy ellene ilyen bűncselekményt el is követhetnek. A személyi védelem rendszeres járőrszolgálattal, technikai eszközzel, folyamatos hírösszeköttetés megteremtésével, védőruházat biztosításával, őrszemélyzettel, illetve, ha a személyvédelem más módja eredményre nem vezet, őrszemélyzettel biztosított személyi védelem elrendelésére jogosult rendvédelmi szerv kezelésében lévő helyen látható el. (Be. 98. §)

A Be. a tanúvallomás megtételének jogi környezetét szabályozza. A tanúkihallgatás első lépése a tanú személyi adatainak felvétele (név, születési hely, idő, anyja neve, lakó-, tartózkodási helye, foglalkozása, személyazonosítási okmányának száma) a terhelthez, illetve sértetthez fűződő kapcsolata (elfogult-e vagy sem). Ezekre a kérdésekre akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a tanú a vallomást megtagadhatja. Ezt követően a tanút figyelmeztetni kell a tanúzási akadályokra, az igazmondási kötelezettségre, a hamis vád, a hamis tanúzás, a hatóság félrevezetésének tilalmára és következményeire. Ezeket és a figyelmeztetésre adott nyilatkozatát jegyzőkönyvbe kell venni. Ha ez elmarad, a vallomás a bizonyítás során nem használható fel, a vallomás tartalma bizonyítékként nem értékelhető. A figyelmeztetést követően kezdődik a tanú kihallgatása. A tanú(ka)t egyenként kell kihallgatni. A kihallgatás során a tanú kérdésekre válaszol, de arra is módot kell neki adni, hogy a vallomását összefüggően előadja. Ennek során – a tanú védelmére vonatkozó szabályok figyelembevételével – tisztázni kell azt is, hogy a tanú az általa elmondottakról miként szerzett tudomást. A tanú köteles a legjobb tudomása szerint vallomást tenni. Ha a tanú vallomása eltér a korábbi vallomásától, ennek okát tisztázni kell. Az eljárás azonos szakaszában (például nyomozás) a tanú újabb kihallgatásánál a személyi adatokat csak akkor kell rögzíteni, ha abban változás következett be. A tanút a nyomozás és az ügyészi szakaszban a nyomozó hatóság tagja, illetve az ügyész hallgatja ki. Ezekben a szakaszokban bíró (nyomozási bíró) általi kihallgatásra akkor kerülhet sor, ha a tanú az életét közvetlenül veszélyeztető állapotban van, illetve megalapozottan feltételezhető, hogy a tanú tárgyaláson nem jelenhet meg. [Be. 85. § (1)–(3) bek., 87. §]

Ha a tanú a vallomástételt, illetőleg az eljárási cselekménynél való közreműködést a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, rendbírsággal sújtható, és az okozott költség megfizetésére kötelezhető.

A tanú sok esetben ki van téve a terhelt, illetve a terhelthez kapcsolódó személyek (hozzátartozók, rokonok, barátok stb.) zaklatásának, befolyásolási kísérleteinek, ami sokszor veszélynek teszi ki a tanú és hozzátartozói életét, testi épségét, személyes szabadságát. E veszély minimalizálása, megszüntetése, az igazságszolgáltatás hiteles információkhoz fűződő érdeke, a tanú vallomástételi kötelezettségének teljesítése, illetve, hogy ennek megfélemlítésmentesen tehessen eleget, megkívánja, hogy a tanút óvják, megvédjék ezektől a behatásoktól. Ezt a célt szolgálják a különböző tanúvédelmi eszközök. Ezekre az eszközökre a magyar büntetőeljárásban a fokozatosság jellemző.

A büntetőeljárásban részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők védelmi programjáról szóló 2001. évi LXXXV. törvény szerint Védelmi Program a büntetőeljárásban részt vevő tanú, sértett, terhelt, illetve ezen személyek hozzátartozója, továbbá az érintettre tekintettel fenyegetett helyzetben lévő más személy védelmének a személyi védelem keretében nem biztosítható olyan szervezett formája,

A tanúzási kötelezettség alól a Be. több kivételt ismer. Ezek a kivételek két csoportba sorolhatók. Az egyik az ún. abszolút tanúzási akadályok csoportja. Ezek fennállása esetén a törvény megtiltja a nyomozó hatóságnak, az ügyésznek vagy a bíróságnak a tanú kihallgatását, a tanú nem tehet vallomást. Ebbe a körbe tartozik:

Azt a testi, illetve szellemi képességet értjük tanúzási képességen, amelyek birtokában a tanú a látott, hallott, érzékelt, tudomására jutott tényekről, adatokról, eseményekről hitelt érdemlően tud vallomást tenni. A tanúzási képességnek a Be. két korlátját ismeri. Az egyik az életkor. Tanúként rendszerint olyan személy hallgatható ki, aki a tanúvallomás megtételekor már elmúlt tizennégy éves. Aki éppen betöltötte vagy ennél fiatalabb, csak kivételesen, abban az esetben hallgatható ki, ha az általa szolgáltatott, vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. Az ilyen személyt a vádemelést megelőzően csak a nyomozási bíró hallgathatja ki. A másik korlát a tanú szellemi vagy egyéb állapotában rejlik. Akitől testi vagy szellemi állapota miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás, nem hallgatható ki tanúként. Aki szellemi vagy egyéb állapota miatt korlátozottan képes megítélni a tanúvallomás megtagadásának jelentőségét, tanúként csak akkor hallgatható ki, ha vallomást kíván tenni, és a törvényes képviselője vagy a tanúként kihallgatandó által megjelölt hozzátartozó hozzájárul. A törvényes képviselő vagy a kihallgatandó által megjelölt hozzátartozó a tanú érdekében ügyvédet hatalmazhat meg. [Be. 86. § (1)–(2) bekezdés]

A bírósági eljárás egyik (fő) formája. A bíróság tárgyalást tart, ha a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást vesznek fel. Az elsőfokú bíróság néhány kivételtől eltekintve (lemondás a tárgyalásról, tárgyalás mellőzése) tárgyaláson hozza meg ügydöntő határozatát. A másodfokú eljárásban a felmerülő kérdések többségében már nyilvános ülésen vagy tanácsülésen is dönthet a bíróság, a harmadfokú eljárásban pedig nem is kerül sor tárgyalásra. A tárgyalás az az eljárási forma, ahol az eljárási garanciák a lehető legteljesebb mértékben érvényesülnek és ellenőrizhetők.

A másodfokú bíróság akkor tart tárgyalást, ha az ügyben olyan bizonyítás felvétele szükséges, amelyre nyilvános ülésen nincsen lehetőség, valamint abban az esetben is, ha a tanács elnöke az egyébként a büntetőeljárási törvény szerint tanácsülésen vagy nyilvános ülésen elbírálható ügyet tárgyalásra tűzte ki (a Be. biztosítja ezt a diszkrecionális jogkört a tanács elnöke számára). A másodfokú tárgyalásra – a büntetőeljárás törvényben rögzített eltérésekkel – alapvetően az elsőfokú tárgyalás szabályai alkalmazandók.

A bírósági eljárásban – ha a Be. kivételt nem tesz – a vádlott jelenléte a tárgyaláson kötelező. Pergazdaságossági, célszerűségi szempontból, illetve a vádlott döntését tiszteletben tartva a bíróság a tárgyalást a vádlott távollétében is lefolytathatja. Így, ha az eljárás tárgya a vádlott kényszergyógykezelésének elrendelése, és az állapota miatt a tárgyaláson nem jelenhet meg, illetőleg a jogainak gyakorlására képtelen. Ha az eljárás több vádlott ellen folyik, a vádlott távollétében is megtartható a tárgyalásnak az a része, amely őt nem érinti. Ha a vádlott tárgyalás megnyitása során elrendelt elővezetése nem járt eredménnyel, ugyancsak megtartható a tárgyalás a távollétében, de a bizonyítási eljárás csak akkor fejezhető be, ha a vádlott felmentésére vagy vele szemben az eljárás megszüntetésére kerül sor, továbbá, ha a vádlott a szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, de bejelenti, hogy nem kíván részt venni a tárgyaláson. A rendzavarás miatt kiutasított vagy kivezetett vádlott távollétében a tárgyalás folytatható. A távollévő terhelttel szembeni külön eljárás lefolytatásának értelemszerűen nem lehet akadálya a vádlott távolmaradása.

Ha a tárgyalás megtartásának akadálya van (például azok távolmaradása esetén, akiknek a jelenléte kötelező), legkésőbb a tárgyalás megnyitásakor a tárgyalás elhalasztására került sor. Amennyiben a bíróság az ügy érdemi tárgyalását megkezdte, a később felmerülő akadály esetén csak a tárgyalás félbeszakításának vagy elnapolásának lehet helye.

A bíróság a bizonyítás kiegészítése céljából, a közvetítői eljárás eredményes befejezése érdekében, vagy más fontos okból a tárgyalást elnapolhatja. Ezzel egyidejűleg a tárgyalás folytatásának napját ki kell tűzni, kivéve, ha – az elnapolás okára tekintettel – kétséges, hogy a tárgyalást hat hónapon belül folytatni lehet.

A bírósági eljárás első szakasza. A vádemelést követően a bíróság megvizsgálja, hogy az eljárás folytatásának feltételei fennállnak-e és alkalmas-e a vád a tárgyalásra. Ekként a tárgyalás előkészítése két feladat megvalósítását szolgálja:

A tárgyalás félbeszakítására legfeljebb nyolc napra kerülhet sor, ha az az ügy terjedelme miatt vagy egyéb okból szükséges. Erről a tanács elnöke dönthet. A félbeszakítás után – nyolc napon belül – az ügy minden további eljárási cselekmény (előző tárgyalás jegyzőkönyvének ismertetése, tárgyalás elölről kezdése) nélkül folytatható.

A bíróság a megkezdett tárgyalást az ügy befejezéséig lehetőleg nem szakítja meg. Ha az ügy terjedelme miatt vagy egyéb okból szükséges, a tanács elnöke a megkezdett tárgyalást legfeljebb nyolc napra félbeszakíthatja, a bíróság pedig – bizonyítás kiegészítése céljából, a közvetítői eljárás eredményes befejezése érdekében, vagy más fontos okból – a tárgyalást elnapolhatja. Az elnapolt tárgyalás folytatása kapcsán a nyolcnapos és hat hónapos időmúlásnak van eljárásjogi következménye. Nyolc napon belül a tárgyalás minden további eljárási cselekmény nélkül folytatható. Ha az előző tárgyalás óta nyolc napnál hosszabb idő telt el, és az ismertetést az ügyész, a vádlott, illetve a védő indítványozza, az elnapolt tárgyalást a tárgyalás legutóbbi részéről készült jegyzőkönyv ismertetésével kell folytatni. Hat hónap elteltével a tárgyalást elölről kell kezdeni.

Az elsőfokú bírósági tárgyalás második szakasza. Amennyiben a tárgyalás megnyitását követően a tanács elnöke megállapítja, hogy a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, és a tanú, illetőleg a szakértő elhagyta a tárgyalótermet, a bíróság a tárgyalást megkezdi. Ennek során a tanács elnöke felhívására

A tárgyalás első szakasza, amelynek keretében a tárgyalást a vád tárgyának megjelölésével a tanács elnöke megnyitja. Ezután a hallgatóságot a csend és rend megtartására és a rendzavarás következményeire figyelmezteti. Közli a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, az ügyész és a védő nevét. Számba veszi a megjelenteket és megállapítja, hogy az idézettek és értesítettek jelen vannak-e, ettől függően megvizsgálja, hogy a tárgyalást meg lehet-e tartani. A Be. lehetőséget ad arra, hogy a tanács elnöke megtegye a szükséges intézkedéseket a távol maradottak elővezetése, megjelenésre felhívása érdekében, hogy így a tárgyalás megtartásának akadálya viszonylag rövid idő alatt elhárítható legyen.

Olyan sajátos (külön) eljárás, amelynek során a bíróság a vádról tárgyalás nélkül, az iratok alapján dönt, és csak bizonyos, enyhébb szankciókat szabhat ki (korábbi nevén büntetőparancs). Ebben az esetben a bíróság az ügyész indítványára vagy hivatalból a szabadlábon lévő vádlottal szemben tárgyalás mellőzésével végzésben végrehajtásában felfüggesztett, legfeljebb két évig tartó szabadságvesztést, közérdekű munkát, pénzbüntetést, foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást, kiutasítást (katonával szemben lefokozást, szolgálati viszony megszüntetését is), továbbá intézkedésként próbára bocsátást, megrovást alkalmaz az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén, ha a törvény ezeknek a szankcióknak az alkalmazását lehetővé teszi, a tényállás egyszerű, a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte és a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető.

A tanács elnökének feladata, hogy gondoskodjon a tárgyalás méltóságának megőrzéséről. Ennek érdekében a tárgyalóteremből eltávolíttatja azokat, akik állapotuk vagy megjelenésük folytán a tárgyalás méltóságát sértik. Akit a bíróság előtt kihallgatnak, vagy aki a bírósághoz szól, annak állva kell beszélnie, ezalól azonban a tanács elnöke kivételt tehet.

A bíróság tárgyalása nyilvános. A nyilvánosság fontos eljárásjogi garancia, a tisztességes tárgyalás egyik jellegzetessége. Tekintettel arra, hogy az egyes tárgyalótermek befogadóképessége korlátozott, a tanács elnöke a tárgyalás szabályszerű lefolytatása, méltóságának és biztonságának megőrzése érdekében, helyszűke esetén meghatározhatja a hallgatóság létszámát. Ezen túl lehetőséget biztosít a Be. arra is, hogy a tanács elnöke a nyilvánosságot az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről indokolt határozattal kizárja és zárt tárgyalást tartson. Ebben az esetben csak a Be.-ben meghatározott személyek lehetnek jelen a tárgyaláson. Ha a zárt tárgyalás elrendelésének indoka megszűnt, a tárgyalást nyilvánosan kell folytatni.

Az elsőfokú bíróság tárgyalása egymástól jól elkülöníthető szakaszokra osztható. Ezek: a tárgyalás megnyitása, a tárgyalás megkezdése, a bizonyítás, a perbeszédek, felszólalások, a határozathozatal, a határozat kihirdetése, a jogorvoslati nyilatkozatok bejelentése és a tárgyalás berekesztése. Az egyes szakaszok sorrendje kötött, azokat felcserélni nem lehet.

A tárgyaláson a tanács tagjai mindvégig jelen vannak. A tanács tagjának elkerülhetetlen akadályoztatása esetén az ügydöntő határozatot más összetételű tanács is kihirdetheti. Amennyiben a tanács összetételében változás következik be, a tárgyalást elölről kell kezdeni.

A tárgyalást a tanács elnöke vezeti. E tevékenysége során a törvény keretei között megállapítja az elvégzendő cselekmények sorrendjét. A Be. csak néhány esetben határozza meg a bizonyítási cselekmények sorrendjét. Ezt meghaladóan a tanács elnöke – a pertaktikai, pergazdaságossági szempontok mérlegelésével – dönt az eljárási cselekmények elvégzéséről. Ő hallgatja ki a vádlottat, a tanúkat, meghallgatja a szakértőt és teszi meg a szükséges intézkedéseket a további bizonyítási eszközök megvizsgálása érdekében. Ügyel a törvény rendelkezéseinek megtartására, és gondoskodik arról, hogy az eljárásban részt vevő személyek a jogaikat gyakorolhassák, ezekre a figyelmüket felhívja. A tárgyalás vezetése a tanács elnökétől nemcsak a jogszabályok alapos ismeretét, de pszichológiai, logikai stb. ismereteket is követel és olyan tulajdonságok, készségek meglétét teszi nélkülözhetetlenné, amelyek a bírói alkalmasság elengedhetetlen részei (empátia, határozottság stb.).

A bíróság eljárásáról – rendszerint azzal egyidejűleg – a jegyzőkönyvvezető jegyzőkönyvet készít, amelyben az eljárás menetének és az eljárási szabályok megtartásának nyomon követhetőnek kell lennie. A jegyzőkönyv tartalmi és formai követelményeit a Be. meghatározza. Ha a bíróság ítélete első fokon vagy másodfokon jogerőre emelkedik, rövidített jegyzőkönyvet lehet készíteni.

A büntetőeljárás fejlődése során két tárgyalási rendszer alakult ki: a kontinentális és az angolszász tárgyalási rendszer. A két rendszer napjainkban egyre inkább közelít egymáshoz. Lásd még: A büntetőeljárás alapelvei, inkvizitórius büntetőeljárás és akkuzatórius büntetőeljárás címszó alatt.

Megsértése abszolút eljárási szabálysértés, így a másodfokú eljárás során az elsőfokú ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezi, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.

Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan tárgy (dolog), amely a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, így különösen az, amely a bűncselekmény elkövetésének vagy a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben az elkövető nyomait hordozza, vagy a bűncselekmény elkövetése útján jött létre, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amelyre a bűncselekményt elkövették. Tárgyi bizonyítási eszköz az irat, a rajz és minden olyan tárgy, amely műszaki, vegyi vagy más eljárással adatokat rögzít. Ahol a Be. iratról rendelkezik, ezen az adatot rögzítő tárgyat is érteni kell. (Be. 115. §)

A bíróság általában tanácsban ítélkezik. A helyi bíróság előtt folyó első fokú eljárásban és a különleges eljárások többségében azonban egyesbíró jár el. A társasbíráskodás vagy kizárólag szakbírók vagy szakbíró(k) és ülnökök részvételével valósul meg. Első fokon, a helyi bíróság és a törvényszék előtti eljárásban általában egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanács jár el, de kivételesen két hivatásos bíróból és három ülnökből álló öttagú tanács is alakítható. Másod- és harmadfokon, valamint a rendkívüli perorvoslati eljárásokban három, öt vagy hét hivatásos bíróból álló tanács dönt. Lásd még: tanács, ülnök.

A törvény által meghatározott feltételek esetén akár az egész büntetőeljárást, akár annak bizonyos szakaszát a terhelt távollétében folytatják le. A vádlott távollétében tartott tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező. A vádlottnak a vádiratot, a határozatokat, az idézést és az értesítést hirdetményi úton kell kézbesíteni. Ha a vádlott felkutatására tett intézkedések a távollétében lefolytatott eljárás során vagy azt követően eredményre vezettek, eljárási szaktól függően az eljárás (részbeni) megismétlésére kerül sor.

A terhelt szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát rövid tartamra korlátozó, a bíróság által az eljárás jogerős befejezése előtt elrendelhető kényszerintézkedés.

A másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja (ahhoz kötve van). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a másodfokú bíróság fő szabályként nem értékelheti az elsőfokú ügydöntő határozatban foglaltaktól eltérően a bizonyítékokat (a felülmérlegelés tilalma). Ezen fő szabály alól két kivételt ismer a magyar büntetőeljárás:

Fő szabályként a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság által alapul vett tényálláshoz kötve van, azaz a határozatát arra a tényállásra alapítja, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ügydöntő határozatát meghozta.

A terhelt az, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak. A terhelt egy gyűjtőfogalom, az elnevezés a büntetőeljárás különböző szakaszaiban változik :

Az egyik leggyakoribb bizonyítási eszköz. A Be. a tanúvallomáshoz hasonlóan a vallomás jogi környezetét szabályozza. Ehhez a következők tartoznak: A terhelt kihallgatása előtt meg kell állapítani a személyazonosságát (nevét, születési nevét, korábbi nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét, lakóhelyének és tartózkodási helyének lakcímét, a személyazonosító okmánya számát és az állampolgárságát). Ezekre a kérdésekre a terhelt akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástételt megtagadja.

A terheltet a kihallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz, akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta. Arra is figyelmeztetni kell, hogy amit mond, illetve rendelkezésre bocsát, bizonyítékként felhasználható. A figyelmeztetést, valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.

Ha megalapozottan feltehető, hogy eljárási cselekmény biztosítása vagy bizonyítási cselekmény foganatosítása céljából a törvényben meghatározott személyekkel szemben testi kényszer alkalmazása szükséges, erről az eljárási cselekmény elvégzését elrendelő hatóság rendelkezhet.

Tettenérés (régies nevén tettenkapás) akkor áll fenn, ha az elkövető a bűncselekmény törvényi tényállását egészben vagy részben szemtanú jelenlétében valósítja meg, illetőleg őt a helyszínről távoztában vagy üldözés közben fogják el.

A tevékeny megbánás értékelésére a Btk. rendelkezései adnak lehetőséget. A Btk. 36. § (1) bekezdése szerint nem büntethető, a (2) bekezdés szerint pedig a büntetése korlátlanul enyhíthető annak a terheltnek, aki az ott körülírt bűncselekmény elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén az ügyész és a bíróság jogosult az eljárás megszüntetésére, míg a büntetés korlátlan enyhítése a bíróság feladata a büntetéskiszabás körében. [Btk. 36. § (1)–(2) bek.]

Ennek a kora-középkorban kialakult, Európában a XIV–XV. századig fennmaradt, az 1215-ös IV. Lateráni zsinat decretumainak megalkotásáig az egyház által is támogatott bizonyítási rendszernek az alapgondolata az, hogy a teremtő közvetlenül avatkozik be az emberek életébe és mutatja meg, hogy mi a jó és a rossz. A bűncselekmények esetén pedig különböző próbák során mutatja meg, hogy ki az elkövető és ki az ártatlan. Ez valójában nem a klasszikus értelemben vett bizonyítás, hiszen nem a feltárt tényeken, adatokon, bizonyítékokon alapul, hanem azon, hogy a vádló és vádlott közül ki teljesíti, állja ki eredményesen a próbát (gyógyul meg a tüzesvas- vagy forróvíz-próba után a keze vagy a lába, éli túl a vízpróbát, nyer a párbajban, több eskütársat tud összegyűjteni).

A büntetőeljárásban a Be. alapján, a nyomozás során bírói engedéllyel vagy anélkül, az érintett személy tudta nélkül lefolytatott adatszerzés.

Titkos adatszerzésnek akkor van helye, ha megalapozottan feltehető, hogy más módon a bizonyíték beszerzése kilátástalan, vagy aránytalanul nagy nehézséggel járna, és a titkos adatszerzéssel a bizonyíték beszerzése valószínűsíthető. [Be. 202. § (6) bek.]

A titkos adatszerzés engedélyezéséről a nyomozási bíró az ügyész indítványára határoz. Az indítványnak tartalmaznia kell

A titkos adatszerzés eredménye annak a bűncselekménynek a bizonyítására, és azzal szemben használható fel, amely miatt és akivel szemben a titkos adatszerzést a bíróság engedélyezte. Akivel szemben a titkos adatszerzést a bíróság engedélyezte, a titkos adatszerzés eredménye olyan bűncselekmény bizonyítására is felhasználható, amelyet az engedélyben nem jelöltek meg, feltéve, hogy a titkos adatszerzés e törvényben meghatározott feltételei ez utóbbi bűncselekmény tekintetében is fennállnak. Annak a bűncselekménynek a bizonyítására, amely miatt a titkos adatszerzést a bíróság engedélyezte, a titkos adatszerzés eredménye minden elkövetővel szemben felhasználható.

A titkos adatszerzés során keletkezett és rögzített adatok megóvásáról az ügyész, illetőleg a titkos adatszerzést folytatott nyomozó hatóság a minősített adat védelméről szóló törvényben szabályozottak szerint gondoskodik. A titkos adatszerzés tényét, valamint az azzal beszerzett és rögzített adatot a titkos adatszerzés végrehajtása során, illetőleg azt követően mindaddig, amíg a titkos adatszerzésről szóló jelentést az ügyész nem csatolta az iratokhoz, az engedélyező bíró, az ügyész és a nyomozó hatóság, valamint az ügyész és a nyomozó hatóság hivatali felettese (szolgálati elöljárója) ismerheti meg. A titkos adatszerzés engedélyezésével kapcsolatos bírósági iratokat az engedélyező bíró ügyelosztást végző vezetője, valamint a törvényszék elnöke (igazgatási vezető) is megismerheti.

Az ügyész és a nyomozó hatóság bírói engedély alapján az elkövető kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, elfogása, valamint bizonyítási eszköz felderítése érdekében a nyomozás elrendelésétől a nyomozás iratainak ismertetéséig az érintett tudta nélkül

Ha az engedélyezés olyan késedelemmel járna, amely a titkos adatszerzés sikerét veszélyeztetné, az ügyész legfeljebb hetvenkét óra időtartamra elrendelheti a titkos adatszerzést (halaszthatatlan elrendelés). Ez esetben az elrendeléssel egyidejűleg az engedélyezés iránti indítványt is elő kell terjeszteni. Ha a bíróság az indítványt elutasította, változatlan ténybeli alapon újabb halaszthatatlan elrendelésnek nincs helye.

A titkos adatszerzés legfeljebb kilencven napra engedélyezhető, ez ismételt indítványra egy alkalommal legfeljebb kilencven nappal meghosszabbítható. Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, és az engedélyezés idején a titkos adatszerzés indítvány szerinti kezdő időpontja már elmúlt, az alkalmazás kezdő időpontja az engedélyezés napja. (Be. 203. §)

A titkos adatszerzést külön törvényben meghatározott szervezet hajtja végre. Ha az ügyészségi nyomozás során elrendelt titkos adatszerzés tárgya nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által elkövetett bűncselekmény, az ügyész titkos adatszerzés elvégzésére az érintett nemzetbiztonsági szolgálatot is felkérheti.

Titkos adatszerzésnek:

Titkos adatszerzést elsősorban a gyanúsítottal, illetve azzal a személlyel szemben lehet alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetésével a nyomozás addigi adatai alapján gyanúsítható.

A nyomozás elrendelése előtt, az Rtv. rendelkezései alapján bírói engedéllyel vagy anélkül, az érintett tudta nélkül folytatott információgyűjtés.

A bűnüldözési célból folytatott, bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés, valamint a nem bűnüldözési célból folytatott, bírói engedélyhez, illetve az igazságügyért felelős miniszter engedélyéhez kötött titkos információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban bizonyítékként akkor használható fel, ha

Ha a terhelt nem magyar anyanyelvű személy, és az eljárás során az anyanyelvét, regionális vagy kisebbségi nyelvét kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni. Ha az anyanyelv használata aránytalan nehézségbe ütközne, a magyar nyelvet nem ismerő személy által ismertként megjelölt más nyelv használatát kell tolmács útján biztosítani. Csak külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő személy vehető igénybe tolmácsként. Ha ez nem lehetséges, kellő nyelvismerettel rendelkező személy (eseti tolmács) is kirendelhető. Tolmácson a szakfordítót is érteni kell. Ha a kihallgatandó személy

A törvényes előírások szerinti bíróság eljárásához való jog a büntetőeljárás garanciális eleme, alapvető jog. E garanciális követelmény megsértése abszolút eljárási szabálysértés: a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak mindvégig jelen [kivéve, ha a másodfokú bíróság a bűncselekmény minősítésének megváltoztatása folytán állapítja meg, hogy az ügyben az elsőfokú bíróság tanácsának (tehát nem egyesbírónak) kellett volna eljárnia].

A kiskorú vagy kóros elmeállapotú eljárási résztvevő jogait (részben) törvényes képviselője útján gyakorolhatja. Ilyen esetben az eljárási kötelezettségek egy részének a címzettje is a törvényes képviselő (például rendbírsággal ő sújtható).

A törvényes vád fogalmát a Be. az alapvető rendelkezések között adja meg. Eszerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. Ez alapján kizárólag a vádemelésre jogosulttól (az ügyész, a sértett vagy jogutódja mint pótmagánvádló, magánvádló) származó vád tekinthető törvényesnek, s csak akkor, ha a büntetőtörvénybe ütköző cselekményt és annak elkövetőjét pontosan meghatározza. A vád törvényességét a bíróság a vádemelést követően már a tárgyalás előkészítése során, s azt követően a jogerős határozat meghozataláig folyamatosan vizsgálja, s ha azt állapítja meg, hogy a vád nem törvényes, köteles megszüntetni az eljárást. A törvényes vád hiánya ún. abszolút hatályon kívül helyezési ok, így a másod- és a harmadfokú bíróság, sőt a felülvizsgálat során a Kúria is köteles megszüntetni az eljárást, ha az alsóbb szintű bíróság törvényes vád hiányában járt el.