A vád a bírósági eljárás alapja, a vádemelésre jogosult indítványa a bíróság felé egy pontosan körülírt, meghatározott személy által elkövetett cselekmény elbírálására és a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására, jogkövetkezmények alkalmazására. Ily módon a vád határozza meg a bírósági eljárás kereteit. A bíróság csak törvényes vád alapján járhat el. Lásd még: törvényes vád, vádhoz kötöttség.

A vádirat tartalmi elemei között sorolja fel a Be. a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítését. Ez nem jelenti azt, hogy a vádbeli minősítés kötné a bíróságot. Már a tárgyalás előkészítése során is lehetőség van arra, hogy a bíróság megállapítsa, hogy a cselekmény a vádtól eltérően minősülhet, s ennek következményei meghatározhatják az előkészítő szakaszban megteendő intézkedéseket is (védő kirendelése, áttétel stb.). Maga az ügyész sincs kötve a vádhoz: a tárgyaláson felvett bizonyítás eredményeként a vádat módosíthatja, ami a vád kiterjesztését vagy megváltoztatását jelenti. A vád megváltoztatása az új tényekhez való igazítást jelenti. A cselekmény jogi minősítését módosítja az ügyész, ha véleménye szerint a vádlott bűnössége más bűncselekmény elkövetése miatt mondható ki, mint amit eredetileg a vádban foglalt minősítés megjelölt.

Az ügyész a vádbeszédében, ha a vádlott bűnösségét megállapíthatónak tartja, a jogszabályokat is megjelölve, indítványt terjeszt elő arra, hogy a bíróság

Az ügyész egyoldalú nyilatkozata, amellyel a bíróság tudomására hozza, hogy nem kívánja az eljárás folytatását. Az ügyésznek akkor kell elejtenie a vádat, ha a bizonyítás eredménye alapján az állapítható meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, a bűncselekményt nem a vádlott követte el, vagy a bűncselekmény nem közvádra üldözendő. A vád elejtését az ügyész indokolni köteles, az indokok helytállósága, megalapozottsága azonban a bíróság döntését nem befolyásolja: vádelejtés esetén – ha a sértett pótmagánvádlókénti fellépésének nincs helye – az eljárást meg kell szüntetni. Vádelejtésre mindaddig lehetőség van, amíg a bíróság határozathozatal céljából történő tanácsülésre vissza nem vonul. Amennyiben viszont az ügyész a vád képviseletét a pótmagánvádlótól vagy a magánvádlótól vette át, a vádat nem ejtheti el, csupán a vád képviseletétől elállhat. Ekkor a vád képviseletére ismét a pótmagánvádló vagy a magánvádló lesz jogosult. Lásd még: rendelkezés a váddal.

A vádemelés elhalasztása a bírói útról történő elterelés egyik formája. Feltétele a hatályos Be. szabályai szerint az, hogy a bűncselekmény háromévi – fiatalkorú terhelt esetében ötévi – szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő és a vádemelés elhalasztásának a gyanúsított jövőbeni magatartásában mutatkozó kedvező hatása feltételezhető. Különös méltánylást érdemlő esetben az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén is helye lehet a vádemelés elhalasztásának. A döntés során az ügyész a bűncselekmény súlyát és a rendkívüli enyhítő körülményeket veszi figyelembe. Ha a pozitív feltételek fennállnak, akkor sem halasztható el a vádemelés, ha a törvényben írt kizáró okok valamelyike megállapítható. A vádemelés elhalasztása egy évtől két évig terjedő időre szól. Ha a kiszabható büntetés a háromévi szabadságvesztést meghaladja, de az ötévit nem, a vádelhalasztás tartama a törvényben meghatározott büntetési tétellel azonos. A kábítószer-élvező terhelt, illetve a tartás elmulasztásának vétségét elkövető terhelt esetében speciális szabályok érvényesülnek.

Az ügyész vádirat, a pótmagánvádló vádindítvány benyújtásával emel vádat. A magánvádas eljárás feljelentéssel indul, sem vádirat, sem vádindítvány, sem más formai és tartalmi előírások szerint készülő irat nem szükséges a bírósági eljárás kezdeményezéséhez. A bíróság elé állítás során – az irányadó rövid határidők miatt – az ügyész a tárgyaláson szóban emel vádat, írásban ún. feljegyzést nyújt át a bíróságnak.

A vádemelés a feltétele a bírósági eljárás megindulásának, ugyanakkor a vádemelés a nyomozás értékelését is jelenti, hiszen csak a megfelelő nyomozási eredményekre alapozva tud vádat emelni az ügyész. A vád kijelöli a védekezés kereteit is. A vádemeléssel megváltozik az alanyok szerepe is: a nyomozó hatóság az eljárás további részében nem játszik szerepet, az ügyész már nem döntésre jogosult hatóság, hanem „ügyféli jogokkal” rendelkezik, azaz a bizonyítás során a vádlottal és a védővel azonos jogosultságok illetik meg. (Döntésre jogosult azonban a vád módosítása és a vád elejtése kérdésében.) Ügydöntő pozícióba a vádemelést követően a bíróság kerül. Lásd még: vádhoz kötöttség, vádemelésre jogosultak.

A vádemelés jogi feltétele az, hogy a vádban leírt cselekmény kimeríti a Btk. Különös Részében írt valamelyik törvényi tényállást és nincs akadálya a vádlott büntetőjogi felelősségre vonásának (nem áll fenn büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok).

Az opportunitás elve érvényesül akkor, amikor az ügyész számára biztosítja a jogalkotó, hogy mellőzze a vádemelést az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. Ez tehát azt jelenti, hogy több bűncselekmény miatt folyik az eljárás és az ügyész véleménye szerint a csekélyebb súlyú cselekmény(ek)nek a büntetéskiszabás és a felelősségre vonást befolyásoló más körülmények kapcsán nincs jelentősége. A vádemelés részbeni mellőzésére az ügyésznek a vádiratban utalnia kell, és azt a sértettel közölni kell. A sértettnek tájékoztatást kell nyújtani arról, hogy a polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti és annak a cselekménynek a tekintetében, amely miatt a vádemelést az ügyész részben mellőzte, pótmagánvádnak van helye.

Az ügyész akkor emelhet vádat, ha meg van győződve arról, hogy a cselekmény a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján bűncselekmény és azt a gyanúsított követte el. Lásd még: ügyészi meggyőződés, vádemelés jogi feltételei.

A vád törvényességének egyik eleme, hogy a vádemelésre jogosult terjessze a bíróság elé. Közvádas ügyekben fő szabályként ez az ügyészt jelenti, mégpedig azon ügyészség ügyészét, amely az adott ügy vonatkozásában hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik. Amennyiben a nyomozó hatóság vagy az ügyész nem indítja meg, vagy nem folytatja le egy ügyben az eljárást, a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén a sértett jogosult pótmagánvádlóként fellépni. Az ügyek meghatározott körében pedig eleve a sértettet jogosítja fel a jogalkotó arra, hogy eldöntse, indít-e büntetőeljárást. Ha igen, úgy a vád képviseletével járó jogok is a sértettet illetik. Ezek a bűncselekmények a magánindítványra büntetendő könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés. Lásd még: magánvádló, pótmagánvádló, törvényes vád.

A vádfunkció feladata az állami büntetőigény érvényesítése. Az ezzel kapcsolatos legfontosabb eljárási cselekmények a vádemelés és a vádképviselet. A vádfunkció érvényesülése az egyes eljárásokban több-kevesebb biztosítékkal körülbástyázott vádelv következménye. A vádfunkciót (vádat) az ügyész (közvádló), a magánvádló vagy a pótmagánvádló gyakorolja. A vád az állam büntető igénye, amelyet az arra jogosult személy (vádló) meghatározott személlyel szemben (vádlott) a bíróság előtt azért érvényesít, mert megalapozott a gyanú, hogy ennek a meghatározott személynek meghatározott magatartása bűncselekmény törvényi tényállását valósította meg. A vádemelés az eljárás előkészítése során összegyűjtött adatok alapján annak kijelentése, hogy a vádló az állami büntetőigényt érvényesíteni akarja. A törvényesen emelt vád a bírósági eljárás alapfeltétele. A vádemelés rendszerint írásban (vádirat) történik, különleges esetekben szóban. A vádképviselet folyamatos tevékenység, amelyet a vádló az egyes eljárási cselekmények kapcsán különböző formában (például indítvány, észrevétel, részvétel stb.) fejt ki. Végső aktusa a bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás alapján kialakított és rendszerint a vádbeszédben kifejtett végindítvány.

A Be. „A bíróság eljárásának alapja” cím alatt (Be. 2. §) rögzíti a vádhoz kötöttség követelményét. A vádhoz kötöttség következményeként

Amennyiben a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, vádindítványt nyújt be. Attól függően, hogy az eljárás mely szakaszában él ezzel a jogosultsággal, a vádindítványt vagy az ügyben addig eljárt elsőfokú ügyészségnél vagy az ügyben addig eljárt bírósághoz kell benyújtania. Tekintettel arra, hogy – a pótmagánvádló fellépése címszó alatt ismertetett kivételektől eltekintve – a pótmagánvádló jogi képviselete kötelező, a vádindítványt is jogi képviselője útján terjesztheti elő. A vádindítvány egyszerűsített vádiratnak is tekinthető, de tartalmaznia kell azokat az indokokat is, amelyek alapján a pótmagánvádló a feljelentés elutasítása, a nyomozás megszüntetése, a vádemelés részbeni mellőzése vagy a vádelejtés ellenére a bírósági eljárás lefolytatását indítványozza. Lásd még: pótmagánvádló fellépése, vádemelésre jogosultak.

A vádirat az ügyész által a bírósághoz benyújtott, a bírósági eljárás lefolytatására irányuló indítvány, amelynek tartalmi elemeit részben a Be., részben a 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás határozza meg. A vádirat nemcsak tartalmát, de szerkezetét tekintve is szigorúan meghatározott, alakszerű irat. Szerkezete abban is sajátos, hogy az indoklással azonos értékű elemek megelőzik a tulajdonképpeni rendelkező részt, ami a vádolást és a további indítványokat jelenti. Lásd még: vádemelés formái, vádirat kellékei.

A vádirat kellékeit a Be. 217. § (3) bekezdése tartalmazza a következők szerint:

Az elsőfokú bírósági eljárásban mindaddig, amíg a bíróság határozathozatal céljából tanácsülésre vissza nem vonul, az ügyész rendelkezik a váddal. Amennyiben a bizonyítás eredményeként az ügyész úgy látja, hogy a vádlott más bűncselekményben is bűnös, mint amely miatt ellene vádat emelt, a vádat kiterjesztheti. Lehetőség van arra is, hogy az ügyész a vádirat kiegészítése végett a tárgyalás elnapolását indítványozza. A vád kiterjesztése esetén a bíróság a tárgyalást legalább nyolc napra a vádlott és a védő együttes indítványára elnapolja, vagy hivatalból elnapolhatja; illetőleg azt az ügyet, amelyre a vádat kiterjesztették, elkülöníti. Amennyiben a módosított vád elbírálása az eljáró bíróság hatáskörét meghaladja, az ügy áttételére is sor kerülhet. Lásd még: rendelkezés a váddal.

A váddal való rendelkezés másik formája a vád megváltoztatása. Ebben az esetben a megváltozott körülményekre figyelemmel – általában a bizonyítás eredményeként – az ügyész változatlan tényállás mellett a bűncselekmény minősítését változtatja meg. Ebben az esetben a bíróság a tárgyalást elnapolhatja, ha azt az ügyész vagy – a védelem előkészítése érdekében – a vádlott, illetőleg a védő indítványozza, hiszen a vád megváltoztatása a védelem számára is új helyzetet jelent. Lásd még: rendelkezés a váddal.

A közvádas eljárásokban az ügyész az őt illető vádmonopólium következtében rendelkezik a váddal. Így a vádat elejtheti vagy módosíthatja. Ezekre az ügyészi döntésekre általában a bírósági tárgyaláson felvett bizonyítás ad alapot. A vád módosítása keretében a vád kiterjesztésére és a vád megváltoztatására van lehetőség. Lásd még: rendelkezés a váddal.

A vádlott részvétele az elsőfokú bíróság tárgyalásán – néhány kivételtől eltekintve – kötelező. Lásd még: tárgyalás a vádlott távollétében.

A vádhoz kötöttség kapcsán (lásd ügyészi szak) már említettük, hogy a bíróságot az ügyész által megjelölt vádiratbeli minősítés nem köti. Így már a tárgyalás előkészítése során lehetőség van arra, hogy a tanács elnöke megállapítsa, hogy a cselekmény a vádtól eltérően minősülhet. Ez a megállapítás maga után vonhat további intézkedéseket például tanács elé utalás, áttétel, védő kötelező részvétele folytán kirendelés stb. Lásd még: vádhoz kötöttség.

Rágalmazás, becsületsértés vagy kegyeletsértés miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul. A valóság bizonyításának (exceptio veritatis) akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta.

A védelemhez való jog elve tartalmilag azoknak az eljárási jogoknak összességét jelenti, amelyeket a jogszabály a terhelt számára azért biztosít, hogy a vele szemben érvényesített büntetőigény alapossága, valamint az eljáró hatóságok ezzel kapcsolatos tevékenysége s különösen a javára szóló körülmények vonatkozásában álláspontját kifejezésre juttathassa, az eljáró hatóságok tevékenységének lényegét megismerhesse és ezekkel kapcsolatos észrevételeit jogi hatállyal előterjeszthesse.

A védelmi funkció általában a ténykérdésekben a vádban foglaltak cáfolására, a vádbeli álláspontot alátámasztó bizonyítékok teljes vagy részbeni megdöntésére; jogkérdésekben pedig a terheltre nézve kedvezőbb (a minősítésre, a büntetéskiszabásra stb. vonatkozó) döntés kieszközlésére irányul. A védelmi funkció eredményességét kifejezetten a védelem alapelve biztosítja. A védelmi funkciót a terhelt és a védő gyakorolja (alaki vagy formális védelem). Igen fontos eszköze a védekezésnek a bizonyítási eljárás befejezését követően előadott védőbeszéd. Emellett az eljárásban közreműködő hatóságok a törvénynél fogva kötelesek a terhelt javára szolgáló körülményeket is felderíteni, a bizonyításukhoz szükséges adatokat megszerezni, illetve általában azt biztosítani, hogy a terhelt a törvényben előírt módon védekezhessék (anyagi vagy materiális védelem). Az anyagi védelem biztosítéka az in dubio pro reo elv is.

A védő széles körű jogosítványokkal felruházott önálló főszemély (ügyfél), aki a terhelt érdekében, de nem feltétlenül a terhelt akaratának megfelelően jár el, és eljárásjogi feladatait a terhelt érdekében akkor is köteles teljesíteni, ha maga a terhelt védelmi jogosítványaival nem él.

A védőbeszéd tartalmi elemeit a Be. nem határozza meg, de a védőnek is foglalkoznia kell a váddal, a vádbeszédben az ügyész által elmondottakra reagálnia kell, értékelnie kell a tárgyaláson lefolytatott bizonyítást, mindezt azzal a céllal, hogy a vádbeszédben elhangzottakat és a vádat gyengítse. Míg az ügyésznek a terhelő és mentő, a súlyosító és az enyhítő körülményeket egyaránt figyelembe kell vennie, a védőbeszédben csak a vádlott javára szóló (mentő és enyhítő) körülményeket kell hangsúlyozni. A védőnek is indokolt indítványt kell tennie – ha lehet – a vádlott felmentésére vagy vele szemben az eljárás megszüntetésére, míg ha erre nincs lehetőség, a lehető legenyhébb büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására.

Amennyiben az adott ügyben a védő részvétele kötelező, a nyomozás során távollétében is lefolytathatóak az egyes bizonyítási cselekmények. Az első fokú tárgyaláson viszont ezen esetekben a bíróság nem tekinthet el a részvételétől. A védő részvétele kötelező

A bíróság végzései ellen (ha a törvény nem zárja ki) fellebbezésnek van helye. A végzés elleni fellebbezés csak az ügydöntő végzések (például eljárást megszüntető végzés) és egyes speciális végzések (például rendbírság kiszabása) esetén halasztó hatályú (szemben az ítélet elleni fellebbezéssel, amely főszabályként szuszpenzív).

A vegyes bizonyítási rendszer a kötött és a szabad bizonyítási rendszer sajátosságainak ötvözéséből jött létre. A legtöbb kontinentális európai büntetőeljárási törvény bizonyítási rendszere erre épül. A büntetőeljárási törvények általában kimerítően (taxatív módon) sorolják fel azokat a bizonyítási eszközöket és eljárásokat, amelyekkel bizonyítékokat lehet beszerezni, felkutatni, ennek következtében csak ezekkel az eszközökkel és eljárásokkal lehet bizonyítani, bizonyítékhoz hozzájutni. A bizonyítási eszközöknek és bizonyítékoknak nincs abszolút értéke. Értéküket a relevancia, az alkalmasság határozza meg. A bizonyítási eszközökre vonatkozó szabályok megsértésével beszerzett bizonyítékok egyáltalán nem vagy csak bizonyos feltételekkel használhatók fel bizonyítékként (bizonyítási tilalmak). A bizonyítékok értékelése szabad, amelynek korlátja a jog és a belső meggyőződés. A bíróságnak döntését indokolnia kell. A kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket a terhelt javára kell értékelni.

Kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés (illetőleg a felsorolt bűncselekményekkel kölcsönösen elkövetett becsületsértés szabálysértés) esetén az egyik fél sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt megindult eljárásban az ítélethozatal céljából tartott tanácsülésig a másik fél abban az esetben is jogosult a magánindítvány előterjesztésére, ha ennek határideje lejárt, feltéve, hogy a büntethetőség nem évült el. Ebben az esetben a magánvádlóval szemben a vádat viszonvádlóként ez a személy képviseli.

A kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás, becsületsértés eseteiben az eredetileg feljelentett személy, aki az őt ért ilyen sérelem miatt az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának meghozatala végett tartott tanácsülésig magánindítványt terjeszt elő.