Nádas György, Prugberger Tamás

Európai és magyar összehasonlító kollektív munkajog


Szakszervezetek érdek-képviseleti és érdekvédelmi jogosítványai

A szakszervezetek jogait – ideértve a szövetségekbe és koalícióba tömörülések lehetőségeit, a munkaszervezeteken belüli működést és tagjainak anyagi, szociális, kulturális, valamint élet- és munkakörülményeit érintő érdek-képviseleti jogát – az Mt. a korábbihoz képest szűkítve szabályozza. Kikerült az Mt.-ből az 1992-es Mt. szerinti 21. §, mely előírta, hogy az állami szervek, az önkormányzatok és a munkáltatók a szakszervezetekkel együttműködni és érdek-képviseleti tevékenységükhöz szükséges információkat megadni kötelesek, javaslataikkal kapcsolatos álláspontjukat részletesen megindokolva 30 napon belül velük közölni tartoznak. E közlési kötelezettség kiterjed a munkavállalók gazdasági okból történő csoportos létszámleépítésére, a munkáltató személyében bekövetkező változásra (üzembirtokos, illetve tulajdonosváltás avagy jogutódlás) is. Az 1992-es Mt.-ben felsorolt e jogosultságoknál azonban a szakszervezeteknek a munkáltatók irányában fennálló információszerzési és ellenőrzési joga domborodott ki, és kevésbé a konkrétan megvalósítható hatékony és tényleges érdekvédelem. Ez megmutatkozott többek között abban, hogy a korábbi előírások szerint, ha a szakszervezet az ellenőrzései során észlelt hibákra és mulasztásokra a végrehajtásért felelős szervek figyelmét eredménytelenül hívta fel, akkor „megfelelő eljárást” kezdeményezhetett. Hogy ez alatt milyen eljárást kellett érteni, azt azonban az 1992-es Mt. nem mondta meg még más jogforrásra utalással sem. Ez teljes jogbizonytalanságot szült, ami összefüggött azzal is, hogy az 1992-es Mt. a hatályos Mt.-hez hasonlóan a munkáltatói érdekvédelmi szervezetekről nem beszélt, ugyanakkor a szakszervezeti érdekvédelem egy jelentős területének ebben az irányban kellene jelentkeznie. Ezért az Mt. a 1992-es Mt.-hez hasonlóan a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek irányában nem, hanem csak a munkáltató irányában fogalmaz meg viszonylag hatékony jogokat a munkahelyi körülmények, továbbá a jogszabályokban, kollektív szerződésben, valamint az üzemi megállapodásban foglalt munkajogi szabályok betartásának ellenőrzését illetően. Az Mt. 272. §-a az 1992-es Mt.-ben leírt több szervet is érintő széleskörű tájékoztatási kötelezettséget kiiktatta és most egyedül a munkáltató köteles a szakszervezetet tájékoztatni.

Európai és magyar összehasonlító kollektív munkajog

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 619 0

A munkaügyi kapcsolatok joga, vagyis a kollektív munkajog a munkajognak az a területe, amely arra hivatott, hogy a munkavállalói és a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek között megegyezést létesítsen a munkabéke biztosítása érdelében. A munkabékétlenség és a munkaharc ugyanis a munkavégzés hatékonyságát rontja, ami végső soron a foglalkoztató vállalat csődjéhez vezethet. Ez pedig a munkavállalókat a munkahely elvesztésével sújtja. Tömeges előfordulása súlyos társadalomgazdasági és szociális krízishez vezethet. Ezt elkerülendő a jóléti állam szociális piacgazdasága egyfelől kialakította a szakszervezetek és a munkáltatói szövetségek közötti érdekegyeztetés és a két fél közötti kollektív szerződések rendszerét, amelynek résztvevője az állam is. Másfelől megalkotta az üzemi alkotmányon keresztül azt a participációs rendszert, amely arra irányul, hogy az egyes üzemek munkakollektívája az üzemi tanácson keresztül az üzembirtokossal együttműködve részt vegyen az üzemi kollektívát érintő munkavédelmi és munkavégzéssel kapcsolatos döntések meghozatalában és javaslataival segítse az üzemvezetést a gazdasági döntések meghozatalában.

A kiadvány összehasonlító jelleggel bemutatja, hogy a munkaügyi kapcsolatok terén a 2012. évi új munka törvénykönyve és az új közszolgálati törvény a korábbi hazai és a nyugat-európai szabályozáshoz képest mennyire szűkített és javaslatokat tesz arra, hogy mi lenne a munkabékét elősegítő gazdaságilag és szociálisan is a megfelelő megoldás a munkajognak ezen a területén. A kiadvány jól hasznosítható tankönyvként a jogi és a közgazdasági karok munka-, és szociális szakképzési ágainak alap- és mesterszakán.

Prof. Dr. Prugberger Tamás a Magyar Tudományos Akadémia doktora és a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. A Miskolci Egyetem Állam-, és Jogtudományi Karának tanszékvezetője, az Agrár- és Munkajogi Tanszéken, valamint a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karának gazdaságjogi tanszékén, aki egyúttal a Jogi Karon a munkajog tárgyvezetését is ellátta, és ma is professzor emerituszként mindkét egyetemen részt vesz a magyar és az európai munka-, valamint a szociális jog oktatásában. Számos könyve, könyvrészlete és tanulmánya jelent meg Magyarországon és külföldön egyaránt.

Dr. Nádas György tárgyvezető egyetemi docens a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Tudományos doktori fokozatát a felsőoktatási dolgozók munkaviszonyáról írt nemzetközi összehasonlító monográfiájával nyerte el. Mint munkajogi ügyekre szakosodott ügyvéd, publikációi elsősorban a bírói gyakorlat problémáinak elméleti feldolgozására összpontosulnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/prugberger-nadas-europai-es-magyar-osszehasonlito-kollektiv-munkajog//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave