Lengyelországban az állami vállalatokról és az üzemi önigazgatásról szóló 1981. szeptember 25-ei törvény értelmében minden állami érdekeltségű ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági gazdálkodó szervezetnél a nyugat-európai üzemi tanácsokra emlékeztető együttes döntési jogkörrel munkástanácsok működtek. E munkástanácsi rendszer nem hasonlít sem az 1956-os magyar munkástanácsokhoz, sem pedig a mai magyar munkástanácsokhoz. Az 1956-os forradalom alatt megalakult és a vállalati dolgozók által megválasztott munkástanácsok ugyanis önigazgatási jelleggel átvették a vállalat teljes irányítását, míg a mai munkástanácsok szakszervezeti funkciót látnak el. Ezzel szemben a lengyel vállalati munkástanácsok az állami vállalatoknál a vállalatvezetés partnerei voltak, és a nyugat-európai üzemi tanácsokhoz hasonlóan közreműködtek a vállalat vezetésében. Tekintettel arra, hogy a munkástanácsoknak nemcsak véleményezői és javaslattevő, valamint ellenőrző, hanem döntésrészvételi szerepük is volt (Mitbestimmungsrecht), a lengyel munkavállalói érdekképviseletnek ez az intézménye a német–osztrák–holland üzemi tanácsi rendszerhez hasonlított.211 Úgy tűnik, hogy a vállalati munkástanácsok az állami vállalatok privatizációjával elvesztik jelentőségüket, és a vállalatokban, valamint az üzemekben is a szakszervezet veszi át az ott dolgozó munkavállalók közvetlen érdekképviseletét a vállalatvezetéssel szemben. Az új Szt. megjelenése óta ugyanis a szakszervezetek vették át az üzemi tanács funkcióit, és gyakorolják az addig őket megilletett ellenőrzési jogokat a munkahelyi környezet (üzemhigiénia és üzembiztonság) felett, továbbá az együttes döntést a vállalati munkarend kiadása, a szabadságolási ütemterv, valamint a munkavállalók egyéni érdekeinek a védelme terén. Ezzel összefüggésben nemcsak – a magyar szabályozáshoz hasonlóan – a tagjaikat érintő egyéni munkajogvitákban jogosultak fellépni a munkáltatóval szemben, hanem az általuk nem szervezett munkavállalók érdekében is, ha arra tőlük megbízást kapnak.212 Úgy tűnik, hogy a lengyel munkajogi szakirodalom a szakszervezeteknek az üzemi életbe való előnyomulását ambivalens módon értékeli. Nem tartja teljesen elvetendőnek, azt azonban igen, hogy mindez az üzemi tanács rendszer teljes kiszorítását vonja maga után.213 E kiszorításra utal a már érintett lengyel Szt.-nek, valamint Paktumnak több pontja, amely a szakszervezetek vállalati és üzemi érdek-képviseleti jogainak kiterjesztéséről szól. Ezért az újabb jogirodalom már hangot ad annak, hogy német mintára be kellene vezetni az üzemi tanácsi rendszert. A jelenlegi kompromisszum az, hogy az állami érdekeltségű vállalatok üzemeiben létrehozták és működtetik az üzemi tanácsokat, míg a privát szféra üzemeiben, ha nincs üzemi szakszervezeti képviselet, a szakszervezet jogait az erre az esetre megszervezendő üzemi tanács gyakorolja, ideértve a sztrájkszervezés jogát is.214