Az érvénytelenségnek a polgári joghoz hasonlóan két formája van. Az egyik a semmisség, a másik a megtámadhatóság. Semmis a jognyilatkozat, ideértve a munkaszerződés, valamint a munkaviszonnyal összefüggő egyéb írásbeli és szóbeli megállapodás, valamint az olyan egyoldalú munkáltatói jognyilatkozat is, amely a munkajog bármely jogforrásába ütközik. Megítélésünk szerint ez vonatkozik a kollektív szerződésre is, annak normatív jellege miatt. A minisztériumi vagy önkormányzati részvétellel megkötött tripartit (háromoldalú) kollektív szerződésre ez egyértelműen érvényes, annak pseudo jogszabályi jellege miatt. A semmisségre bárki, bármikor, határidő-korlátozás nélkül hivatkozhat. Abból kiindulva, hogy a szerződés lényege a felek egybehangzó akaratnyilatkozata, az egyoldalú fizikai kényszer esetén az akarathiány miatt a semmisség egyértelműen fennáll, sőt még a kivédésre lehetőséget egyáltalán nem adó pszichikai kényszer esetében is. Ezzel egyértelműen az akarati elv mellett törünk lándzsát a nyilatkozati elvvel szemben. Tesszük ezt prevenciós jogpolitikai szempontból, mivel a kényszerítésnek ezek az eszközei nemcsak az ingatlantulajdonszerzés vonatkozásában jelentkeznek tömegesen, hanem a munka világában is előfordulnak, főleg a drog és jövedékfizetés alól elvont cigarettaárusításra, tiltott kazetták terjesztésére való alkalmazás, valamint quasi rabszolgamunkára és prostitúcióra való kényszerítés terén.