Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog
2.2.3. Felmondási idő
- A germán jogrendszereknél
- Konkrétan nézve az Európai Közösség tagállamainál a felmondási időt, ennek rendezése a következő: Németország 1951. évi Felmondásvédelmi Törvénye szerint, ha a munkáltató mond fel az alkalmazottnak, a felmondási idő annak a negyedévnek a végétől számított 4 hét, amelyben a felmondást közölték. Ez az alapfelmondási idő azonban az adott helyen történt szolgálati idővel arányosan növekedik. Így 5 évi szolgálati idő után a negyedév lejártát követően 3 hónapra, 8 év után 4 hónapra, 10 év után 5 hónapra, 12 évet meghaladó szolgálati idő után pedig 6 hónapra növekedik a 6 hetes alapfelmondási idő. Ez a felmondási idő tarifaszerződéssel vagy a felek kölcsönös megegyezésével rövidíthető, de ugyanakkor meg is hosszabbítható. Ha az alkalmazott mond fel, őt csak a Ksch G. hatálya alá nem tartozó korábban öt, ma tíz munkavállalónál kevesebbet foglalkoztató üzemeknél érvényesülő alapfelmondási idő köti. Munkásoknál az alapfelmondási idő mindkét részről 2 hét, csökkent munkaképességűeknél azonban 4 hét, ha a munkáltató mond fel. Ha azonban a munkáltató mond fel, a munkavállalónak a Felmondásvédelmi Törvény alapján 5 évi szolgálati idő után a felmondás hónapját követően 1 hónapos, 10 éves szolgálat után 2 hónapos, 20 év után pedig 3 hónap időtartamú felmondási idő jár. Tarifaszerződés vagy munkaszerződés alapján ennél hosszabb felmondási idő is kiköthető, aminek – ellentétben a magyarral – semmilyen törvényi korlátja nincs. Ez utóbbi esetben azonban a felmondási idő lejárta nem a felmondás hónapjának, hanem negyedévének a vége. Egyes tarifaszerződések azonban abszolút felmondási tilalommal védik azokat a munkavállalókat, akik több éve ugyanannál az üzemnél dolgoznak.499 E most ismertetett szabályokkal kapcsolatosan szükséges azonban arra utalni, hogy a Német Alkotmánybíróság 1991. április elején meghozott határozata értelmében az alkalmazottak és a munkások egymástól eltérő alapfelmondási idejét egységesíteni kell. Az erre vonatkozó törvénymódosítási javaslat szerint az alapfelmondási idő egységesen a tárgynegyedévet követő 4 hétben kerülne megállapításra.
- Az osztrák munkajogban az ABGB 1159. §-a alapján a munkaszerződés alapfelmondási ideje 14 nap, alkalmazott esetében pedig 30 nap. A felmondást a munkáltató gyakorolja, alkalmazott (Angestellte) esetében a felmondási idő 2 évi szolgálat elérésénél 6 hétre, 2–5 év közötti szolgálati időnél 2 hónapra, 5 éven túl 3 hónapra, 15 évet meghaladónál 4 hónapra, 25 évi szolgálat után pedig 5 hónapra hosszabbodik meg. Munkások (Arbeiter) esetén és egyes munkaköröknél ágazati kollektív szerződésekkel lehetőség van 14 napnál hosszabb felmondási idő megállapítására is. Ez előfordul a napi vagy a darabbérben foglalkoztatott munkások esetén is, meghosszabbítva a csak egynapos törvényes felmondási időt. Ha alkalmazott (Angestellte) mond fel, ő csak a hónap végén mondhat fel (Kündigungstermin) és csak a következő hónap elején kezdődik a felmondási idő (Kündigungsfrist), a munkás azonban bármikor felmondhat 30 napos felmondási idővel.500
- A Holland Királyságban munkások esetén egységesen 6 hét a felmondási idő, 4 hét pedig akkor, ha a munkavállalónak havi fizetése van. Különleges felmondási idő a csődeljárásnál és a munkáltatót érintő adósmoratóriumnál érvényesül, amikor 6 hónap a felmondási idő, de csak az olyan munkavállaló javára, aki legalább 5 éves határidőre vagy élethossziglanra kötött munkaszerződést. E minimum figyelembevételével az egyes ágazatokat érintve a részletes szabályozást a kollektív szerződések adják. Alkalmazottaknál a minimális felmondási idő 1 hónap, ami a szolgálati évek számának arányában további 1-1 hónappal meghosszabbodik, amelynek felső határa azonban nem több 13 hónapnál. Ha a munkáltató javára gazdasági krízishelyzetben a munkavállaló mond fel, egy évet meg nem haladó szolgálat esetén is 1 hónapi felmondási időre jogosult, ami minden ledolgozott további 2 év után újabb 1-1 hónappal, legfeljebb azonban 6 hónapra meghosszabbodik.501
- A frankofon–latin tagállamok joga
- Franciaországban az 1958. február 19-ei törvénnyel módosított 1928. július 19-ei törvény, valamint az „Usance” (általános gyakorlatot tartalmazó gyűjtemény) a minimális felmondási időt a munkáltató részéről történő felmondás esetében 6 hónapban, a munkavállaló részéről történő felmondásnál pedig 1 hónapban állapítja meg. Ettől azonban az egyes szakmákban kötött tarifaszerződések eltérhetnek. Az 1981. január 7-ei törvénnyel módosított Mt. 122-31-1. cikkelye szerint 2 hónapos felmentési idő jár a munkavállalónak, ha a munkaadó mond fel. A munkaadó azonban a felmentési időt 2 havi fizetéssel megválthatja.502
- A belga jogban az 1978. július 8-án kiadott „Munkaszerződési Törvény” értelmében, ha a munkáltató munkásnak mond fel, 28 munkanap a felmondási idő, amely a felmondást követő héttel kezdődik. Ha viszont ugyanannál a vállalatnál a munkavállaló 20 évet ledolgozott, a felmondási idő 56 munkanapra tolódik ki. Alkalmazott esetében, ha a munkáltató mond fel, és ha az alkalmazott évi jövedelme nem haladja meg a 684 000 belga Fr-ot, 5 évnél kevesebb szolgálati idő esetén a felmondási idő 3 hónap. Minden további elkezdett 5 évvel ez az idő 3–3 hónappal meghosszabbodik. Ha az alkalmazott évi jövedelme a 684 000 belga Fr-ot meghaladja, a felmondási időt a felek megegyezése állapítja meg, amely azonban nem lehet kevesebb, mint az előbb ismertetett, csak több. Abban az esetben, ha az alkalmazott mond fel a munkáltatónak, évi 684 000 Fr jövedelem alatt a felmondási idő 4–5 hónapnál, évi 684 000 Fr jövedelem felett 6 hónapnál magasabb nem lehet. A munkaügyi bíróság azonban indokolt esetben ennél hosszabb időt is megállapíthat. A belga jog az alkalmazottaknál emellett a viszontfelmondást is ismeri. E szerint abban az esetben, ha a munkáltató által felmondásban részesült alkalmazott viszontfelmondással él azért, mert új állást talált magának, a felek külön szerződéssel rövidebb határidőben is megállapodhatnak, amely azonban az alkalmazott érdekeire tekintettel a fent közölt jövedelemszint alatt az 1 hónapot, felette pedig a 6 hónapot nem haladhatja meg. 6 hónapot meghaladó időt a bíróság sem állapíthat meg.503 Ha munkavállaló mond fel, a felmondási idő 20 évi szolgálati idővel való rendelkezés esetén 14 nap, 20 év felettinél pedig 8 nap. Ez munkásra és alkalmazottra egyaránt vonatkozik. A felmondási idő kezdete mind a két munkavállalói alakzatnál egyformán a felmondás közlését követő hét első napja, vagyis hétfő.504
- A Luxemburgi Nagyhercegségben a felmondási idő alkalmazott és munkás esetében egységesen a szolgálati évektől függ. A felmondási idő azonban a két csoportot érintően különböző. Ha a munkáltató mond fel, 5 év alatti szolgálati idő esetén a felmondási idő: munkásnál 2 hónap, alkalmazottnál semmi, 5 éven felül 10 évig munkásnál 4 hónap, alkalmazottnál 5 hónap, 10 és 15 év között munkásnál 6 hónap, alkalmazottnál 8 hónap. Munkásnál ez a legmagasabb felmondási idő. Alkalmazottak esetében a szolgálati idő további 5 évenkénti növekedésével a felmondási idő 9, 12 és 15 hónapra emelkedik, 30 éves szolgálat esetében pedig eléri a 18 hónapot. Alkalmazottak esetében ez a felmondási idő maximuma. Ha a munkavállaló mond fel, a felmondási idő alkalmazottnál és munkásnál egyaránt 5 évet el nem érő szolgálat esetén 1 hónap, 10 évet el nem érő szolgálati idő esetén 2 hónap, 10 éven felül pedig 3 hónap. Ennél magasabb felmondási időt a munkáltató nem köthet ki. A felmondási idő egy részére új munkahely keresése céljából a munkavállalót fel kell menteni a munkavégzés alól. A felmentés időtartamát tarifaszerződés vagy a felek megegyezése szabályozza. Tarifaszerződéses rendezés hiányában azonban a munkavállaló legalább 6 nap munka alóli felmentésre jogosult.505
- Spanyolországban és Portugáliában a felmondási idő 30 nap, amely azonban munkáltatói felmondás esetén a szolgálati idő hosszának függvényében szintén lépcsőzetesen maximum 60 napra emelkedik. Ennél magasabb felmondási időben azonban a felek megállapodhatnak.
- A skandináv államok megoldásai
- A dán jogban a FUL 2. artikulusa rendezi a felmondást. E szerint, ha a munkáltató mond fel: alkalmazottaknál 6 hónapnál rövidebb szolgálati idő esetén 1 hónap, 6 hónapnál hosszabb szolgálati idő esetén 3 hónap a felmondási idő. Munkásoknál a felmondást a tarifaszerződések különbözőképpen szabályozzák, alapkritériumként azonban egyéves szolgálati idő alatt nincs felmondási idő, ettől számítva a felmondási idő évenként egy-egy héttel növekszik, 5–6 éves szolgálati idő után eléri a 60–65 napot, 10 éves szolgálatot meghaladóan pedig az 5–6 hónapot. A munkavállaló részéről történő felmondás nincs szabályozva. A FUL csak annyit mond, hogy olyan megfelelő felmondási időt kell megállapítani, amely mindkét fél érdekeinek megfelel. Ez alkalmazottak esetében a FUL szerint 1–3 hónap. Munkásoknál is ezt alkalmazzák, és a bírói gyakorlat is ezt követi. 3 hónapot meghaladó felmondási időt a bírói gyakorlat sem állapít meg.508
- A svéd megoldás bizonyos mértékig eltér az eddigiektől, mivel a szolgálati idő mellett a munkavállaló életkora is figyelembevételre kerül. 6 havi vagy 2 éven belül összesen 12 havi megszakításos szolgálati viszony esetén 30 nap az alapfelmondási idő, amely 25 éves életkor betöltésével 3 hónapra és további 5 évenként egy-egy hónappal, a 45. életév elérésével pedig 6 hónapra hosszabbodik meg.509 A felmondási idő 2 évet elérő szolgálati időnél 1 hónap. Ezt követően 10 évi szolgálati idő eléréséig évente egy, egy hónappal növekszik, 10 évi szolgálati idő elteltével pedig 6 hónapra hosszabbodik meg. Kollektív és/vagy munkaszerződés ennél hosszabb felmondási időt is megállapíthat. A munkavállaló részéről történő felmondás vagy konkrét megegyezés tárgyát képezi, vagy annak módját a munkaszerződésbe foglalják, nem egyszer pedig kollektív szerződés rögzít. A többi kérdés rendezése a dán joghoz hasonló.510
- A finn megoldásban a felmondási idő munkáltatói felmondásnál 1 hónap és 1 év közötti szolgálati viszony esetén 14 nap, 1 év és 4 év közöttinél 1 hónap, 4 év és 6 év közöttinél 2 hónap, 6 és 12 év közöttinél 4 hónap, 1 éven felül pedig 6 hónap.511 A munkavállalónak álláskeresési célból ugyanakkor 1 hónapos felmondási idő esetén 5 munkanap, 1 és 4 hónap közötti felmondási időnél 10 munkanap, a 4 havit meghaladónál pedig 20 nap munkavégzés alóli mentesítés jár. Ha a munkavállaló mond fel, a felmondási idő 5 év alatti szolgálat esetén 14 nap, 5 év felett pedig 1 hónap. Munkavégzés alóli mentesülésre igényt azonban nem támaszthat.512
- Az angolszász munkajogi megoldások
- Az Egyesült Királyság joga szerint a felmondási idő hosszát a tarifaszerződés határozza meg. A tételesjogilag (EPCA 1978. 49. §) meghatározott legkisebb felmondási idő az adott munkahelyen ledolgozott évek számától függ. Akár a munkáltató mond fel, akár a munkavállaló, a felmondási idő annyi hét, ahány évi szolgálati idővel a munkavállaló rendelkezik, a 12 hetet azonban nem haladhatja meg.513 Szerződéses felmondás esetében, ha azzal a munkáltató él, a felmondási idő maximálisan 6 hónapban, míg a munkavállaló által közölt felmondásnál a felmondási idő ennek a fele. Az Employment Rigs Act alapján történő munkáltatói felmondás esetén, ha a munkavállaló 1 és 2 év közötti szolgálati idővel rendelkezik, a felmondási idő 1 hét, 2 és 3 év közötti szolgálati időnél 2 hét, minden további év után 1-1 hét, ami maximálisan 12 hétre mehet fel. Felmondás-megállapodással viszont mind a szerződéses, mind a törvényen alapú felmondásnál lehetőség van arra, hogy a felek a felmondási időt mellőzzék és helyette pénzbeli kártalanításban állapodjanak meg.514
- Írországban a munkáltató részéről történő felmondás esetén az 1973. Employment Rights Act alapján a munkavállalónak a munkáltatónál letöltött 13 hét és év közötti szolgálat után 1 hét, 2–5 év közöttinél 2 hét, 5–10 év közötti után 4 hét, 10–15 év közötti esetében 6 hét, azon felülinél pedig 8 hét felmondási idő jár. Ennél hosszabb felmondási idő tarifa- vagy munkaszerződéssel a felek megegyezése alapján megállapítható.
- A kelet-európai államok megoldásai
- Lengyelországban a munkáltató részéről történő felmondásnál a munkavállalónak a szolgálati ideje függvényében felmondási idő jár, amely 6 hónapnál rövidebb szolgálati idő esetén 2 hét, 3 évet meghaladónál pedig 3 hónap. Helyettesítési szerződésnél a felmondási idő 3 nap. A Kodex Prace-ban meghatározott felmondási időktől szerződéssel kedvezőbb irányban eltérési lehetőség áll fenn. A kialakult gyakorlatban a maximális felmondási idő többnyire 6 hónap.515 A próbaidő alatt a munkáltató és a munkavállaló egyaránt felmondhat. Ha azonban a munkáltató mond fel, a munkavállalónak 2 hetet meg nem haladó próbaidőnél 3 nap, 2 hetet meghaladónál 1 hét, a maximum 3 hónapig tartó próbaidőnél 2 hét felmondási idő jár.516
- A cseh munkajogban a munkaviszonyból fakadó kötelezettségek súlyos vagy kevésbé súlyos, de többször történő megsértése kivételével a munkáltatói felmondás esetén a munkavállaló részére legalább egy hónapi felmondási idő jár, de meg lehet állapodni hosszabb felmondási időben is. A felmondási idő tekintetében a cseh jog is a német joghoz hasonlóan a függő munkánál hosszabb felmondási időket állapít meg, mint a szabad szolgálati szerződés felmondása esetén az utóbbi könnyebb elhelyezkedési lehetőségei miatt.517
- A román megoldás szerint a munkáltató részéről közölt felmondás esetén az alap felmondási idő 15, bizonyos esetekben 20 nap, ami a szolgálati idővel arányosan 6 hónapra növekszik. Munkáltatói felmondás esetén a felmondási idő 15 nap, vezető beosztásúnál 20 nap. A felmondást a munkáltató és a munkavállaló egyaránt írásban köteles közölni, a munkáltató pedig még a felmondás okát is.518
Összegzésképpen a most bemutatott államok szabályai alapján az szűrhető le, hogy a felmondási idő az adott munkahelyen letöltött idő hosszával, azaz a szolgálati idő mértékével arányosan növekszik. A német jogban ez a szabály azonban csak a felmondásvédelmi törvényben meghatározott munkavállalónál többet foglalkoztató munkahelyen érvényesül. Az ennél kisebb, ún. családi foglalkoztatású munkahelyeken csak a mindkét oldalon történő felmondásnál egységesen kéthetes felmondási idő érvényesül. Ha azonban a munkavállaló mond fel, bármilyen nagy létszámú is a munkahely, a munkavállaló csak alapfelmondási időre jogosult. A többi nyugat-európai államban bár ennél hosszabb a munkavállaló részéről történő felmondás esetén a felmondási idő, itt is csak egy fix felmondási idő kerül meghatározásra, amely a leszolgált évektől független. Tehát a szolgálati idő hosszától függően nem növekszik. A munkások esetében a törvényileg megállapított felmondási idő rövidebb, mint az alkalmazottak esetében. A német jogban e téren egy egységesítési folyamat indult el, mivel a megkülönböztetést diszkriminatívnak tartják. Munkáltatói felmondás esetén a munkavállalót a felmondási időnek egy törvényileg meghatározott tartamára álláskeresés elősegítése végett a munkáltató köteles felmenteni a munkavégzés alól.Munkavállalói felmondás esetén a munkavégzés alóli felmentés törvénynél fogva nem jár. E minimálstandardoktól azonban a munkavállaló javára közös megegyezéssel el lehet térni. Így az előírtnál hosszabb felmondási időben és a munka alóli felmentésben, továbbá abban is meg lehet állapodni, hogy akkor is felmenti a munkáltató a munkavállalót a munkavégzés alól, ha az őt „ex lege” nem illeti meg.
Tartalomjegyzék
- Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog
- Impresszum
- Előszó
- I. rész: A munkajogi szabályozás eredete, rendszere és alapelvei
- I. fejezet: Kiindulás, rendszertani kérdések és történelmi tapasztalatok
- 1. § A munkajog jogági hovatartozása és pozitív jogi megjelenítése
- 2. § A munkajog kialakulása és szabályozásának fejlődése Európa II. világháború utáni kettéosztásáig
- 3. § A közép-kelet-európai és a magyar munkajogfejlődés a II. világháborút követő szocialista-kommunista hatalomátvétel után
- 4. § A rendszerváltás hatása a közép-kelet-európai térség munkajogára
- 5. § A nyugat-európai munkajogi szabályozás alakulásának rövid áttekintése
- 6. § Munkajogi jogforrások: az európai és a magyar munkajog forrásai
- 7. § A munkajogi jognyilatkozatok, érvényük és hatályuk ideje
- 8. § A mai magyar munkajog megreformálásának menete és állása – kodifikáció vagy részletszabályozás
- 9. § A közalkalmazotti, a köztisztviselői és a gazdasági „munkatörvények” egymáshoz és a Ptk.-hoz való viszonya
- 10. § Levonható elvi következtetés a munkajogi szabályozás jellegére – egységesítés európai uniós szinten
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkajog jogági hovatartozása és pozitív jogi megjelenítése
- II. fejezet: A munkával összefüggő szociális és egyéni alapjogok, szabályozási elvek
- 1. § A magyar szabályozás elvei és az Európai, valamint a Bizottsági Szociálcharta
- 2. § A Polgári Törvénykönyvre való utalás kérdése
- 3. § A munkajog alapelveinek strukturális áttekintése
- 4. § A diszkrimináció kérdése a kollektív és az egyéni munkajogi kapcsolatokban
- 5. § A munkaügyi viták elvi kérdései
- 6. § A munkaügyi szakigazgatás intézménye és hovatartozása
- 7. § Néhány észrevétel a nyugat-európai és a magyar munkajogi szabályozás rendszeréhez
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A magyar szabályozás elvei és az Európai, valamint a Bizottsági Szociálcharta
- I. fejezet: Kiindulás, rendszertani kérdések és történelmi tapasztalatok
- II. rész: Az individuális munkajog
- III. fejezet: Az individuális munkaviszonyba tartozó és szabályozandó jogintézmények
- IV. fejezet: Az individuális munkajog (munkaszerződés) és a közszolgálat jogi szabályozásának jogforrási szerkezete
- V. fejezet: A munkaviszony szereplői (jogalanyai)
- VI. fejezet: A munkaviszony létesítése – a munkaszerződés
- 1. § A munkaszerződés jellege, formája és tartalma
- 2. § A munkaszerződés időtartama
- 3. § A pályázat és a választás
- 4. § A munkaszerződés megkötésével és a további jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségek
- 5. § A közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszony létesítésének feltételei és módjai
- 6. § A munkaviszony keletkezése és a munkaszerződés a közép-kelet-európai régió államaiban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaszerződés jellege, formája és tartalma
- VII. fejezet: A munkaviszony szerződéses módosítása
- 1. § A munkaszerződés módosításának főbb esetei a nyugat-európai államok gyakorlatában
- 2. § A munkaszerződés módosításának főbb esetei az új magyar jogi szabályozásban
- 3. § A munkaszerződés ideiglenes módosításának sajátos esete: átirányítás, helyettesítés, kiküldetés és a kirendelés-átengedés, valamint a posting
- 2. § A közszolgálati jogviszony módosítása
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaszerződés módosításának főbb esetei a nyugat-európai államok gyakorlatában
- VIII. fejezet: A munkavégzés szabályai – munkáltatói, valamint munkavállalói jogok és kötelezettségek
- IX. fejezet: A munkaidő, a pihenőidő és a szabadság rendezése
- 1. § A munkaidő
- 2. § A pihenőidő európai uniós, tagállami és hazai rendezése
- 3. § A szabadság
- 4. § A munkaidő, a pihenőidő és a szabadság rendezése a közalkalmazotti és a közszolgálati jogviszonyban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- X. fejezet: A munka díjazásának rendszere – a munkabér
- 1. § A munka díjazásának rendszere az Európai Unió tagállamai körében
- 2. § A munka díjazásának magyar jogi szabályozása
- 3. § A közszolgálati előmeneteli, besorolási és illetményrendszer
- 4. § A munkabér és illetmény védelmének a magán- és közszolgálatban egységesen érvényesülő szabályai
- 5. § Ingyenes, szívességi jellegű munkavégzés
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- XI. fejezet: A munkajogi felelősség rendszere és tartalma
- 1. § A fegyelmi felelősség és a kártérítési felelősség kodifikációs sorsa, valamint a két felelősség jogdogmatikai alapja
- 2. § A munkavállalót terhelő kártérítési felelősség
- 1. A munkavállaló kártérítési felelősségének főbb formái és szabályozása a nyugat-európai jogban
- 2. A munkavállaló felelőssége az általa okozott kárért a munkáltató közvetlen irányítása mellett végzett munka során, a magyar jog szerint
- 3. A munkavállaló felelőssége a saját szervezésű, közvetlenül nem irányított munkavégzés során okozott kárért
- 4. A kizárólagos őrizetben álló vagyontárgyakért fennálló munkavállalói felelősség
- 5. A munkavállalói biztosíték
- 6. A kártérítési, illetve a hiánymegtérítési igény érvényesítése
- 7. A munkavállalót terhelő kártérítést befolyásoló külső tényezők
- 3. § A munkáltatót terhelő kártérítési felelősség
- 1. A munkajogi kárfelelősség szabályozásának elvei és rendszere
- 2. A munkáltatónak a munkavállaló irányában fennálló speciális veszélyes üzemi jellegű felelőssége az új Mt. hatálybalépése után
- 3. A munkáltatónak a munkavállaló által a munkahelyre bevitt tárgyaiért fennálló felelőssége
- 4. Közös enyhítő szabály a 2. és 3. pontban foglalt felelősségi alakzatra
- 5. A munkáltató kifelé jelentkező felelőssége a munkavállaló által okozot károkért, valamint felelőssége a munkavállalót kívülállók részéről érő károkért
- 1. A munkajogi kárfelelősség szabályozásának elvei és rendszere
- 4. § A közalkalmazotti és köztisztviselői felelősség
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A fegyelmi felelősség és a kártérítési felelősség kodifikációs sorsa, valamint a két felelősség jogdogmatikai alapja
- XII. fejezet: A munkaviszony (munkaszerződés) megszűnése és megszüntetése
- 1. § A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének szabályai a nyugat-európai munkajogban
- 1. A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének esetei általában
- 2. A rendes felmondás
- 3. A gazdasági okból történő csoportos létszámleépítés
- 4. A munkavállaló részéről történő rendes felmondás
- 5. A rendkívüli felmondás
- 6. A rendes és a rendkívüli felmondás jogszerűtlen gyakorlása
- 7. A munkáltató cég jogutód nélküli megszűnése, a csődeljárás, a munkáltató, valamint a munkavállaló halála
- 8. A munkáltató munkaviszony-megszűnéssel kapcsolatos munkaerő-piaci és igazolási kötelezettségei
- 1. A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének esetei általában
- 2. § A munkaviszony megszűnése és megszüntetése az új magyar jogi szabályozásban
- 3. § A közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszony megszűnése
- 1. Elvi kérdések
- 2. A tételes szabályozás néhány problémája
- 3. A közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszony megszűnésével kapcsolatos egyes problémák
- 4. Az áthelyezés
- 5. A vezetői megbízatás megszűnésének speciális szabályai
- 6. Csoportos létszámleépítés a közszolgálatban
- 7. A köztisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetése
- 8. Összegző megállapítások
- 1. Elvi kérdések
- 4. § Munkaviszony-megszűnés és a gazdasági okokból történő tömeges felmondás alakulása a posztkommunista államokban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének szabályai a nyugat-európai munkajogban
- XIII. fejezet: A munkaviszonyból eredő munkajogi viták
- 1. § A munkajogi viták rendezése az Európai Közösség tagországaiban
- 2. § A kollektív és az individuális munkaügyi jogviták rendezésének új hazai szabályozása
- 3. § Közszolgálati jogvita és etikai eljárás
- 4. § A munkaügyi jogviták a közép-kelet-európai posztkommunista régióban
- 5. § Az Európai Törvényszék
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- XIV. fejezet: Vállalkozási és megbízás jellegű munkaviszonyok
- 1. § Általános jellemzés
- 2. § A részmunkaidős és a határozott időtartamra szóló munkajogviszony
- 3. § A vezetőalkalmazotti-menedzseri szerződés
- 4. § A bedolgozói (házi) jogviszony
- 5. § A képernyős házi távmunka
- 6. § A munkaerő-kölcsönzés
- 7. § Az iskolaszövetkezet és a tagja közötti munkaviszony
- 8. § Több munkáltató által létesített munkajogviszony
- 9. § Egyszerűsített foglalkoztatás, alkalmi munka
- 10. § Az átalányelszámolásos munkaviszony
- 11. § A tagsági alapon álló munkavégzés
- 12. § A részesművelés
- 13. § Csoportos munkavállalási formák
- 14. § A köztulajdonban álló munkavállalóval fennálló munkaviszony
- 15. § A közigazgatási szervnél köztisztviselői feladatokat ellátó munkavállalók
- 16. § Az önfoglalkoztatás intézménye a nyugat-európai és a magyar munkajogban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § Általános jellemzés
- XV. fejezet: A munkavédelem és a munkaegészségügy európai és magyar szabályrendszere
- 1. § A munkavédelem és a munkaegészségügy általános európai uniós előírásai
- 2. § Az egyedi irányelvek és magyar jogforrási párjuk
- 3. § A munka- és a balesetvédelem kodifikált általános magyar szabályozásának a vezérfonala
- 1. Általános kérdések és a munkavédelem jogi alapelvei
- 2. Az állam munkavédelmi feladatai
- 3. A munkáltatók és a munkavállalók jogai és kötelezettségei a biztonságos munkavégzés követelményeinek a megvalósításában
- 4. Munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés
- 5. A munkavédelmi előírások harmonizációs célzatú 2004. évi szigorítása
- 6. A munkavédelmi előírások betartásának kérdése a gyakorlatban
- 1. Általános kérdések és a munkavédelem jogi alapelvei
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkavédelem és a munkaegészségügy általános európai uniós előírásai
- III. rész: Munkaügyi kapcsolatok – kollektív munkajog
- XVI. fejezet: A kollektív munkajog rendszere és célja
- XVII. fejezet: A koalíciós szervezetek és a koalíciós tárgyalások joga
- 1. § Az idevonatkozó jogi szabályozás a fejlett nyugat-európai piacgazdasági rendszerekben
- 2. § A koalíciós szervezetek jogállásának szabályozása a közép-kelet európai államokban
- 3. § A munkavállalói és a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek, valamint az érdekegyeztetési és a kollektív tárgyalási rendszer hazai szabályozása
- 1. A szakszervezetek és a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetek általában és a munka világában
- 2. A közszolgálatban dolgozók érdekvédelmi szervezetei
- 3. Az érdekegyeztetés rendszere a gazdasági munkajogban
- 4. Érdekegyeztetési mechanizmus a közszolgálat területén
- 4.1. A közszolgálati érdekegyeztetés struktúrája
- 4.2. Közszolgálati országos, ágazati és területi, valamint munkahelyi érdekegyeztetés
- 4.3. Közalkalmazotti érdekegyeztetési rendszer
- 4.4. Önkormányzati (közalkalmazotti) (területi, illetve helyi) Érdekegyeztetési Fórum
- 4.5. Szakszervezetek Érdekegyeztető Fóruma (SzÉF)
- 4.1. A közszolgálati érdekegyeztetés struktúrája
- 5. A közszolgálati és a munkajogi érdekegyeztetés találkozása
- 1. A szakszervezetek és a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetek általában és a munka világában
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- XVIII. fejezet: A kollektív szerződés
- 1. § A kollektív szerződés a nyugat-európai munkajogban
- 1. A tarifaszerződés és az egyéb kollektív megállapodások elhatárolása, valamint a kollektív szerződés fogalma
- 2. A tarifaszerződés mögött álló jogforrási rendezés
- 3. A kollektív szerződés megkötésének speciális szabályai
- 4. A tarifaszerződés tartalma
- 5. A tarifaszerződést megkötő felek és a reprezentativitás kérdése
- 6. A tarifaszerződés hatálya, valamint kiterjesztésének és korlátozásának kérdése a nyugat-európai szabályozásban
- 7. A kollektív megállapodás mint neokorporativizmus
- 8. Összegző jellemzés a nyugat-európai koalíciós tárgyalási és tarifaszerződés-kötési rendszerről
- 9. Európai kollektív szerződés
- 2. § Az érdekegyeztetés és a tarifaszerződés a közép-kelet-európai régióban
- 3. § A kollektív szerződés a magyar munkajogban
- 1. A kollektív szerződés a reálszocializmus időszakának magyar munkajogi szabályozásában
- 2. A kollektív szerződés az új magyar Munka Törvénykönyve szerint
- 2.1. Általános elvi jogdogmatikai kérdések
- 2.2. A szerződéskötési jogosultság problémaköre
- 2.3. A kollektív szerződés kiterjesztésének a kérdése
- 2.4. A kollektív szerződés hatályának rendezése
- 2.5. A kollektív szerződés megkötésének módja, alakszerűsége
- 2.6. A kollektív szerződésben meghatározandó kérdések ideális tartalma
- 2.1. Általános elvi jogdogmatikai kérdések
- 3. A kollektív szerződés a közszolgálat területén
- 1. A kollektív szerződés a reálszocializmus időszakának magyar munkajogi szabályozásában
- Jegyzetek
- Felhasznált források és a vonatkozó irodalom
- 1. § A kollektív szerződés a nyugat-európai munkajogban
- XIX. fejezet: A kollektív munkaügyi viták rendezése
- 1. § A kollektív munkaügyi vita fogalma és helye a munkaügyi viták intézményrendszerén belül
- 2. § A kollektív munkaügyi viták rendezése a fejlett nyugat-európai államokban
- 3. § Rövid kitekintés a munkaügyi érdekviták amerikai rendezésére
- 4. § A kollektív munkaügyi viták rendezése a közép-kelet európai régió poszkommunista államaiban
- 5. § A kollektív munkaügyi viták magyar rendezése
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A kollektív munkaügyi vita fogalma és helye a munkaügyi viták intézményrendszerén belül
- XX. fejezet: A munkaküzdelem jogi szabályozásának kérdései
- 1. § A munkaküzdelem jogi szabályozása az Európai Közösség tagországaiban
- 1. Fogalmak meghatározása
- 2. A sztrájk és a kizárás formái
- 3. A sztrájk és a kizárás jogi megítélése és szabályozottsága
- 4. A sztrájk és a munkáskizárás jogosultságainak hatásai – a jogszerűség megítélésének kérdése
- 5. A munkaküzdelem munka- és szociális jogi kihatása
- 6. Összegző értékelés az új magyar kodifikáció számára
- 2. § A munkaküzdelem joga a közép-kelet-európai régióban
- 3. § A munkabeszüntetés és a munkáskizárás az új magyar jogban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaküzdelem jogi szabályozása az Európai Közösség tagországaiban
- XXI. fejezet: Üzemi alkotmányjog: Üzemi tanács – üzemi megállapodás
- 1. § Az üzemitanács-rendszer a nyugat-európai államokban
- 1. Az üzemi alkotmány gondolata és az üzemitanács-rendszer lényege
- 2. A szakszervezeti képviselettől elhatárolt és a munkáltatótól elkülönülő (Németország, Hollandia és Ausztria) és együttes döntési rendszerrel párosuló üzemitanács-rendszer (Németország, Ausztria, Hollandia, Spanyolország, Portugália, Svédország és Finnország)
- 2.1. Az üzemi alkotmányú képviselet szervezeti rendszere
- 2.2. Az üzemi tanács működése
- 2.3. Az üzemi tanács működésének kísérő tényezői
- 2.4. Az üzemi tanácstagok jogállása és munkavégzési kötelezettsége
- 2.5. Az üzemi tanács vállalatvezetésben való részvételi jogai a holland jog szerint
- 2.6. Az üzemi megállapodás és az üzemi egyezség
- 2.7. Svédország
- 2.8. E típushoz tartozó rendszerek közös vonásai
- 3. A munkáltatótól és a szakszervezeti képviselettől nem elhatárolt, elsősorban csak konzultációs joggal rendelkező üzemi tanácsi rendszerek (Belgium, Franciaország, Görögország, Finnország, Svájc)
- 4. Üzemi bizottsággal ötvözött paritásos képviseletű üzemitanács-rendszerek, szakszervezeti és munkáltatói közreműködéssel (Luxemburg, Dánia, Olaszország, Norvégia)
- 4.1. A luxemburgi üzemi képviseleti rendszer
- 4.1.1. Általános jellemzés
- 4.1.2. A személyzeti képviseleti rendszer
- 4.1.3. A személyzeti képviselet hatásköre és az üzemi, vállalati vezetésben való közreműködés jogosítványai
- 4.1.4. A személyzeti képviselet mandátuma és tagjainak jogai
- 4.1.5. A szakszervezetek hatása a személyzeti képviselet működésére (szakszervezeti akcióintézkedés)
- 4.1.6. A közös üzemi tanács
- 4.1.1. Általános jellemzés
- 4.2. A dán üzemi képviseleti rendszer
- 4.3. Az olasz üzemi tanácsi rendszer
- 4.4. A norvég üzemi tanácsi rendszer
- 4.5. Az e típushoz tartozó rendszerek főbb jellemzői
- 4.1. A luxemburgi üzemi képviseleti rendszer
- 5. Az üzemi tanács idő előtti leváltásának módja
- 6. Az üzemi megállapodás a szakszervezeti részvétellel működő üzemi tanácsok esetében
- 7. A nyugat-európai üzemitanács-rendszerek összegző áttekintése
- 8. Az európai üzemi tanács
- 9. Az üzemi-munkahelyi képviselet sajátos amerikai megoldása
- 1. Az üzemi alkotmány gondolata és az üzemitanács-rendszer lényege
- 2. § Az üzemi-vállalati munkavállalói érdekképviselet a közép-kelet-európai államokban
- 3. § Az üzemitanács-rendszer kiépítése Magyarországon
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § Az üzemitanács-rendszer a nyugat-európai államokban
- IV. rész: Összefoglaló értékelés
- Deutsche Zusammenfassung
- Teil 1: Ursprungssystem und Grundprinzipien der arbeitsrechtlichen Regelungen
- Teil 2: Das individuelle Arbeitsrechtsverhältnis
- Diesbezügliche Institutionen
- Das Rechtsquellensystem der individuellen Arbeits-, und öffentlichen Dienstregelung
- Subjekte der Arbeitsverhältnisse
- Der Arbeitsvertrag
- Die änderbaren Elemente der Arbeitsverträge in den westeuropäischen Ländern
- Rechte und Pflichten der Arbeitgeber und Arbeitnehmer
- Arbeitszeit und Ruhezeit inkl. Urlaubszeit
- Der Arbeitslohn
- Das arbeitsrechtliche Verantwortungssystem
- Die Auflösung des Arbeitsverhältnisses
- Die individuellen Rechtsstreitigkeiten zwischen Arbeitgeber und Arbeitnehmer
- Außerordentliche Arbeitbeziehungen
- Arbeits- und Gesundheistsschutz
- Diesbezügliche Institutionen
- Teil 3: Arbeitsbeziehungen und kollektives Arbeitsrecht
- System und Zweck des kollektiven Arbeitsrechtes
- Koalitionsorgane und die Koalitionsverhandlungen
- Betrachtungen zu den Tarifverträgen
- Die kollektive arbeitsrechtliche Debatte
- Rechtsregelungen für den Arbeitskampf
- Betriebsrat und Betriebsvereinbarung
- Zusammenfassung der ost-eurpaischse Arbeitsrechtsentwicklung
- System und Zweck des kollektiven Arbeitsrechtes
- The European and Hungarian Comparative Labour and Civil Service Law (resumie)
- MELLÉKLETEK
Kiadó: Wolters Kluwer Kft.
Online megjelenés éve: 2016
ISBN: 978 963 295 620 6
A hetedik kiadásban megjelenő mű a magyar munkajogi szabályozást középpontba állítva összehasonlító elemzést ad az európai országok hasonló szabályairól, az eltérések vagy a hasonlóságok indokairól. A könyv átdolgozását az új Munka Törvénykönyve, a közszolgálati törvény megalkotása és a közalkalmazotti törvény jelentős módosulása indokolta. A mű két alappillére az individuális munkajog (a munkaviszony szereplői és a munkaviszony tartalma), illetve a kollektív munkajog (kollektív szerződés, szakszervezet, üzemi tanács).
A könyv a jogi felsőoktatás tankönyve, de a feldolgozás teljessége és mélysége miatt e körön túlmutatva haszonnal forgathatják a munkajog gyakorlati szakemberei és a jogalkalmazók is.
Hivatkozás: https://mersz.hu/prugberger-nadas-europai-es-magyar-osszehasonlito-munka-es-kozszolgalati-jog//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero