Az Mt. 65. §-a értelmében rendes felmondással a munkaviszony mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló részéről mind határozatlan, mind határozott tartamú munkaviszony esetében megszüntethető. A határozott tartamú munkaviszony lejárat előtti megszüntetés azonban mindkét részről korlátozott. Rendes felmondással a munkáltató csak akkor szüntetheti meg a határozott időtartamra szóló munkaviszonyt, ha a munkavállaló képességével van probléma vagy felszámolásra, illetve csődeljárásra kerül sor, vagy pedig más olyan elháríthatatlan ok áll elő, amely mellett a munkaviszony további fenntartása ellehetetlenül. A munkavállaló a határozott időtartamú munkaviszonyát pedig csak akkor mondhatja fel, ha a munkaviszony fenntartása valamilyen komoly oknál fogva a részére aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válik. A munkavállalói érdekek jelentős védelmét biztosította a korábbi Mt. 89. § (4) és 96. §-ának (2) bekezdésébe foglalt az Európai Gazdasági Térség államaival összhangban álló az a szabály, mely szerint a munkavállalónak mind a rendes, mind pedig a rendkívüli felmondás előtt meg kell adni a lehetőséget arra, hogy az ellene felhozott kifogásokkal szemben védekezését előadhassa. E kötelezettsége alól a munkáltató csak az igen súlyos és nyilvánvaló munkavállalói jogsértések esetén mentesült. A munkáltatónak ezt a kötelezettségét azonban az új Mt. annak ellenére kiiktatta, hogy ezzel egy általános európai normával és gyakorlattal megy szembe. A felmondás leglényegesebb kardinális előírásai három területet ölelnek fel.