A nemzeti bíróság valamennyi fórumot kimerített jogerős határozata megtámadható az Európai Törvényszék előtt. Munkaügyi ügyekben ui. nem az „elsőfokú” „Tribunal”, hanem a „másodfokú” „Curia” jár el. Az Európai Bíróság döntése csak megállapítja a nemzeti bíróság döntésének az uniós jog szempontjából jogszerű, vagy jogszerűtlen jellegét, azonban megváltoztatására kötelezettséget nem mond ki. Így csak közvetve befolyásolja a nemzeti ítélkezést. Ebből kifolyólag, ha a nemzeti ítélkezés az állam uniósnorma inplementációjának elmulasztásából eredően hátrányt okoz, lehetőség áll fenn az adott állammal szemben az Európai Bíróság előtt kártérítési igénnyel fellépni. Tipikus esete volt ennek a korábban már tárgyalt Frankovics-ügy, amelyet a munkavállaló azért indított meg Olaszországgal szemben, mivel az elmulasztotta a bérgaranciaalapról szóló Irányelvet implementálni és az őt foglalkoztató cég fizetésképtelenné válásakor az elmaradt béréhez nem tudott hozzájutni sem a garancialap terhére, sem pedig végkielégítés formájában. Az Európai Törvényszék elé került munkajogi tárgyú ügyek többségét eddig a szabad mozgással összefüggő munkavállalási ügyek, a diszkriminációs ügyek, a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos viták adják, itt is elsősorban azok, amelyek a csoportos létszámleépítéssel, a munkáltató fizetésképtelenné válásával, valamint a munkáltatói jogutódlással összefüggő felmondásokkal kapcsolatosak.640