MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog
6. § A munkaerő-kölcsönzés
- Általános kérdések és fogalommeghatározásA munkaerő-kölcsönzést az EU-ban direkt módon hosszú ideig Irányelv nem szabályozta. Közvetett módon a 91/383. Irányelv azonban a munkaerő-kölcsönzésről a részmunkaidős és az átmeneti foglalkoztatás kapcsán beszél. Ezért az EU államainak a gyakorlata hasonlóvá vált. 2008 óta azonban a 104. EK Irányelv közvetlenül is rendezi a munkaerő-kölcsönzést. A munkaerő-kölcsönzés bevett forma a fejlett polgári államokban, ami olyan tevékenység, amelynek keretében a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót a kölcsönző üzletszerűen, azaz díjfizetés ellenében munkavégzésre a kölcsönzőnek átengedi. A kölcsönzés keretében a munkáltatói jogokat a kölcsönadó a kölcsönvevővel együtt gyakorolja és együtt terhelik a kölcsönvevővel szembeni munkáltatói kötelezettségek is, bár a munkavállaló munkavállalói jogviszonyban továbbra is a kölcsönadó vállalattal áll. A munkaerő-kölcsönzésnek a nyugat-európai joggal összhangban álló ezt a fogalmát az Mt. 214. §-a határozza meg. Magát a munkaerő-kölcsönzést átfogó jelleggel az Mt.-nek e törvénnyel egy újonnan beiktatott fejezete, a XVI. fejezete szabályozza. A 216. § (1) bekezdése értelmében a munkaerő-kölcsönzésre lényegében minden jogilag engedélyezett gazdasági tevékenységben sor kerülhet, amely alól a sztrájktörésre történő felhasználás jelent tiltó kivételt.A munkaerő-kölcsönzés kettős jogviszonyt tartalmaz. Az egyik kifejezetten munkaviszony, amelyben a munkavállaló vállalja, hogy a munkaerejét munkáltatója részére úgy bocsátja rendelkezésére, hogy az jogosult a munkaerejét más munkáltatónak díjazás ellenében rövidebb vagy hosszabb időre átengedni. A munkaerőt kikölcsönző cég és a munkaerőt kölcsönvevő közötti jogviszony ezzel szemben kifejezetten polgári jogi jellegű jogviszony, amely jogelméletileg a bérlet egyik formája. Ennélfogva tulajdonképpen munkaerő bérbeadási-bérbevételi szerződésről van itt szó. E kettős jogviszonyban van egyfelől egy, az Mt. alá tartozó munkabérleti szerződéses jogviszony, másfelől egy, a Ptk. alá tartozó speciális bérleti jogviszony, amely a dologbérlethez áll a legközelebb. Ami azonban a Ptk. XXXVII. fejezetébe foglalt dologbérlettől elválasztja, az az, hogy a bérleti szerződés tárgya sem nem dolog, sem nem dologként hasznosítható erőforrás, hanem természetes személy, pontosabban annak a munkája. Ami a jogviszonyt a bérlethez hasonlóvá teszi az, hogy elvileg lehetséges lenne, hogy a „kölcsönvevő a kölcsönvett munkaerőt” akár díjazás ellenében, akár ingyenesen „alkölcsönbe”, illetve „alhaszonbérletbe” adja. Ezt azonban a korábbi Mt. 193/E. § (5) bekezdése a nyugat-európai rendezéssel összhangban tiltotta. E jogviszonyon belül sajátosság volt még az is, hogy a munkaerőt kikölcsönző cég és a munkavállaló között nem köthető sem ingyenes, sem visszterhes olyan megállapodás, miszerint, ha a munkaerőt kölcsönvevő vállalat megszüntetné a munkaerő-kölcsönzési szerződést, mert saját állományába felvéve munkaviszony keretében kívánja foglalkoztatni a részére kikölcsönzött munkavállalót, a kikölcsönző vállalat ezt megtagadhatná. A kölcsönző vállalat ui. köteles volt hozzájárulni a kikölcsönzött munkavállalójának a kölcsönvevő részéről történő véglegesítéséhez. Az ilyen esetekre ezért nem volt érvényes a korábbi Mt. 3. § (6) bekezdése alapján megkötésre kerülő foglalkozás folytatását, illetve elhelyezkedést kizáró megállapodás [193/D. § (3) bek.]. Minthogy az új Mt.-ben ilyen kizáró rendelkezés nincs, ezért e kérdésben a szerződésszabadság érvényesül, ami azonban abból a szempontból problematikus, hogy csökkenti a kölcsönmunkavállaló véglegesítési, pontosabban rendes munkakörben történő elhelyezkedésének az esélyeit és így foglalkoztatáspolitikai szempontból hátrányos a kikölcsönzött munkavállalónak a kölcsönvevő részéről történő azonnali átvételi lehetőségének az eltörlése.Az új Mt. lényegében követi az előbb már említett jogdogmatikai jogviszonytagolást, amikor először a munkaerő-kölcsönző és a kölcsönvevő közötti jogviszonyt szabályozza (217.§), míg ezt követően másodikként a tulajdonképpen a munkajog tartozékát jelentő azt a jogviszonyt, amely a munkaerő-kölcsönző és a munkavállaló között fennáll. Minthogy azonban ez az utóbbi képezi a munkajog tárgyát, az Mt.-ben a fordított sorrend követése lett volna a helyes. Mi ezért a fordított sorrendben mutatjuk be a jogviszonyszerkezetet és a feleket megillető jogokat és terhelő kötelezettségeket.Az Mt. 215. §-a értelmében összhangban a kikölcsönzési Irányelvvel, kölcsönző cég Magyarországon csak az Európai Gazdasági Térségben székhellyel rendelkező olyan vállalkozás lehet, amely a reá irányadó nemzeti jogi előírások szerint közigazgatási engedély alapján ilyen tevékenységet folytat, valamint az a magyarországi székhelyű korlátolt felelősségű gazdasági társaság, valamint szövetkezet, amely ilyen irányú magyar szakigazgatási engedéllyel rendelkezik. Szövetkezet esetében korlátozást jelent, hogy az iskolaszövetkezet kivételével tagjait nem kölcsönözheti ki. Megítélésünk szerint ez a korlátozás indokolatlan. Részvénytársaság számára is indokolt lenne megadni a kölcsönzési tevékenység folytatását. Arra viszont a munkaügyi szakigazgatásnak ügyelni kellene, hogy a munkaerő-kölcsönzés ne fordulhasson a visszájára. Gyakori ugyanis, hogy egy munkaerő-kölcsönző cég és vele egy vagy több kölcsönkérő cég megállapodik olyan tartós kölcsönzési jogviszonyban, amelynek alapján a kölcsönbe vevő cégeknél több kölcsön-munkavállaló dolgozik, mint rendes munkavállaló, erősen leszorított bérekért. Ez a két huzamos tartamú félnek, a kölcsönző és a kölcsönbe vevő vállalatnak komoly hasznot jelent, a munkavállalók viszont anyagilag és egzisztenciálisan teljesen kiszolgáltatotti helyzetbe kerülnek. Ezért több régi tagállam, így például Spanyolország, Porugália és Belgium nem engedélyezi a munkaerő-kölcsönzést. A többi állam is ilyen megfontolások alapján korlátozza a munkaerő-kölcsönzést. Németországban a kölcsönző és a kölcsönbe vevő vállalat közötti kölcsönzési szerződés nem haladhatja meg a 3 évet, egy-egy kölcsönmunkás pedig ugyanahhoz a kölcsönkérő vállalathoz legfeljebb 12 hónapi időtartamra kölcsönözhető ki, amely egy alkalommal újabb 12 hónapra meghosszabbítható. Ezzel szemben Magyarországon az Mt. 214. § (2) bekezdése értelmében a kikölcsönzés maximális tartama 5 év lehet, ide értve a meghosszabbított vagy az előző kikölcsönzés megszűnésétől számított 6 hónapon belüli ismételt kikölcsönzésst. Ilyen hosszú időtartamú kikölcsönzésre egy tagállam sem ad lehetőséget (Horváth István megállapítása Habilitációs eljárás, Budapest, ELTE Jogi Kar, 2014. 03. 28.).
- A munkaerő-kölcsönző és a munkavállaló között fennálló jogviszonyA munkaszerződés sajátja, hogy a feleknek kifejezetten meg kell állapodniuk abban, hogy a munkaszerződés kifejezetten kölcsönzés céljából jön létre, vagyis rendszeres kirendelésre, ezért a kirendeléshez hasonlóan a kikölcsönző vállalat részéről a tájékoztatási kötelezettség minden egyes más helyre történő kikölcsönzésnél fennáll. A kirendelésre, átirányításra és a kiküldetésre vonatkozóan az Mt.-ben meghatározott határidők azonban itt a jogviszony természeténél fogva nem érvényesülnek. A munkaviszony „in abstracto” a munkaerő-kölcsönző céggel áll fenn, és amíg nincs kikölcsönözve, a munkáltatói jogokat is teljes egészében ő gyakorolja és a fizetés folyósításáról is ő köteles ez alatt az idő alatt gondoskodni. A korábbi Mt. kifejezetten szólt arról, hogy amikor a munkavállaló ki van kölcsönözve, kikölcsönző cég a kölcsönvevőtől kapott munkabérből nem vonhat le a maga javára semmit, mivel csak arra a díjra jogosult, amelyet a kölcsönvevőtől a kikölcsönzésért kap [193/F. § (1) bek.]. Ezaz előírás sajnos az új Mt.-ben már nem szerepel. Remélhetőleg azonban, ha ilyen esetre sor kerül, a munkaügyi bíróságok a Ptk.-nak a jogalap nélküli gazdagodás előírásait fogják alkalmazni és továbbra is érvényt szereznek a munkavállaló javára e tilalomnak. A munkaviszony megszüntetésére a kölcsönző munkáltatóként, a kölcsönmunkaerő pedig munkavállalóként az Mt. X. fejezetébe foglalt általános szabályok szerint jogosult. Ez vonatkozik a kölcsönös megegyezésre, a rendes és a rendkívüli felmondásra egyaránt. A kölcsönvevőnek ilyen joga nincsen. Ő csak a munkaerő-kölcsönzési szerződést mondhatja fel a kölcsönzővel szemben [220. § (5) bek.]. Amennyiben a kikölcsönzött munkaerő kárt okoz a kölcsönvevőnek, a kölcsönvevő a kárt vagy hiányt (leltárhiányt) a kölcsönmunkaerővel szemben nem érvényesítheti, csak a munkaerő-kölcsönző céggel szemben, amely a megbízott által okozott kártérítésnek a Ptk. 475. § (1) bekezdésében leírt szabályai szerint felel a kölcsönvevő irányában. Viszont a kikölcsönző cég a kölcsönmunkaerővel – mint saját munkavállalójával szemben – a kár, illetve a hiány megtérítését a munkavállalót terhelő felelősségnek az Mt. XIII. fejezetébe foglalt általános szabályai szerint igényelheti. Ha viszont a munkavállalót éri a munka teljesítése során kár (Mt. 166–177. §), akkor a helyzet annyiban változik, hogy ez esetben a kölcsönző vállalat és a kölcsönvevő egyetemlegesen felel a munkavállaló irányában. Hogy milyen jogforrás alapján áll fenn mindkét fél felelőssége, ezt a korábbihoz haonlóan az új Mt. is nyitva hagyja. Álláspontunk szerint ilyen esetben a kölcsönző vállalat az Mt. XIII. fejezetébe foglaltak szerint, míg a kölcsönvevő a Ptk. 467. §-ába foglalt szállodai letéti felelősség szabályai szerint felel.A kölcsönzési célú munkaviszony létesítésénél a munkaszerződés-kötés általános szabályai érvényesülnek. A kikölcsönzésnél viszont az írásbeli kiértesítésnek részletes tájékoztatót kell tartalmaznia a munkavégzés, a munkabeosztás, elszállásolás és az étkezés körülményeiről, a munkadíjazásról, vagyis összességében mindarról, amiről kirendelés esetén a kirendelő munkáltató a kirendelt munkáltatóját tájékoztatni köteles. Ez a külföldi kirendeléshez hasonlóan vonatkozik a külföldre történő munkaerő-kölcsönzésre is, amelyre a munkaerő-kölcsönzőnek joga van. Ebben is hasonlít a már említett különbségek ellenére a két intézmény egymáshoz. Speciális semmisség áll fenn a munkaerő-kölcsönző cég és a munkaerőt kölcsönbe kérő munkáltató közötti szerződéskötésnél, ha a kölcsönbeadási szerződés olyan cégek között jönne létre, amelyek tulajdonosi összefonódásban állnak egymással. Ilyen esetben csak kirendelésre van mód.Ami a kölcsönmunkavégzés tartamát illeti, a foglalkoztató kölcsönkérő cég a kölcsönbe vett munkavállaló részére biztosítani köteles a rendes munkaviszonyban álló munkavállalóknak járó valamennyi alapvető munka- és foglalkoztatási feltételt, ami vonatkozik a munkabér összegére, a várandós és szoptató nők, továbbá a fiatalkorú munkavállalók védelmére, valamint a béren kívüli egyéb juttatásokra és kedvezményekre. Azonban a munkabér összegére, az egyéb juttatásokra az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó előírásokat az Irányelvvel összhangban csak a kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás 184. napjától kezdve kell alkalmazni és csak azokra a munkavállalókra, akik a munkaerő-kölcsönző cégnél határozatlan idejű munkaviszonyban állnak és foglalkoztatás hiányában is díjazásban részesülnek, továbbá a munkaerőpiactól tartósan távol levő munkavállalók esetében, valamint azoknál a kölcsönmunkásoknál, akik helyi önkormányzat többségi tulajdonában lévő gazdasági társaságnál vagy közhasznú szervezetnél vannak foglalkoztatva. Ez a korlátozás összefügg az Irányelvnek azzal a szabályával, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos kedvezmények, amelyek a munkavállalóknak járnak, átmenetileg a szakszervezettel történő megegyezés alapján a kölcsön-munkavállalók esetében felfüggesztésre kerülhessenek.Amennyiben a kölcsön-munkavállaló az őt foglalkoztató kőlcsönkérő munkáltatónak kárt okoz, a foglalkoztató azt haladéktalanul a kölcsönző cégnek köteles jelenteni. A kölcsönző cég a kölcsön-munkavállalója által okozott kárért a polgári jogi szerződésszegésre vonatkozó szabályok szerint köteles a kárt a teljes reparáció elve alapján megtéríteni. A munkaerőt kölcsönző cég azonban a munkavállalótól csak az Mt. XIV. fejezetébe foglalt kártérítési szabályok szerint igényelhet kártérítést a kárt okozó kölcsön-munkavállalójától. Ez annyit jelent, hogy átlagos gondatlanság esetében a munkavállaló felelőssége csak korlátozott mértékben áll fenn.Ami kölcsönzési célú munkaviszony megszűnését, illetve megszüntetését illeti, itt speciális szabályok érvényesülnek. A rendes felmondásnak megfelelő felmondás esetén a felmondási idő csak 15 nap, ami egyéves (365 napos) munkaviszony esetén 30 napra emelkedik. Egy külön kedvezményt jelent, hogy ha két éven belül a kölcsönbeadó és a munkavállaló között többször létesült határozott vagy határozatlan idejű munkaviszony, a felmondási idő 30 napra történő meghosszabbítása érdekében a munkaviszonyokban töltött időket össze kell számítani. E felmondási idők mind a munkáltatói, mind a munkavállalói felmondásnál érvényesek. Munkáltatói felmondásnál végkielégítés nincs, a munkáltató azonban a felmondást indokolni köteles. Munkáltatói felmondásra ugyanis a korábbi Mt. 193/J. § (3) bekezdése alapján kialakult gyakorlat értelmében: a) alkalmatlanság; b) nem megfelelő munkavégzés; c) kikölcsönzés 30 napon belüli eredménytelensége esetén van lehetőség a kölcsönző vállalat működésében rejlő okon (gazdasági ok) kívül.Azonnali hatállyal mind a kölcsönző munkáltató, mind a munkavállaló megszüntetheti a munkaviszonyt a másik fél lényeges, illetve súlyos kötelezettségszegése esetén. A munkavállaló részéről még vétkességnek is fenn kell forognia. Az azonnali hatályú felmondás jogát az általános szabályok szerint (Mt. 78. §) az okról való tudomásszerzéstől (legtöbbször a kölcsönbe vevő részéről fennálló közlés) számított 15 napon, legfeljebb azonban egy éven belül lehet gyakorolni. Ezzel függ össze a 220. §-ban a kölcsönvevőre megfogalmazott az a kötelezettség, hogy a munkavállalónak az azonnali hatályú felmondásra okot adó magatartásáról a munkáltató kölcsönző vállalatot 5 napon belül tájékoztatni köteles.Ha a munkaerő-kölcsönző vállalat jogellenesen szünteti meg a munkaviszonyt, a munkavállaló az elmaradt járandóságokon felül 1–6 havi átlagkereset megfizetésére kötelezhető, a munkavállaló visszahelyezésére azonban nem.
- A kölcsönvevő és a kölcsönző közötti jogviszonyA munkaerő-kölcsönzési szerződést a fejlett polgári államokban írásban kell megkötni. Így tudja ugyanis a hatóság ellenőrizni, hogy a munkaerő-kölcsönzés a kölcsönmunkaerőket nem zsákmányolja-e ki. Az Mt. 217. § (1) bekezdése a szerződés írásbeli megkötését kimondja, csupán a kölcsönvevőnek a kölcsönadó irányában fennálló tájékoztatási kötelezettségéről is szól, aminek a munkarendbe, a munkáltatói jogkört gyakorló személy megjelölésére, a munkabérfizetés módjára és határidejére, valamint az elvégzendő munkára irányuló feltételekre kell kiterjednie. Magának a munkaerő-kölcsönzési szerződésnek a munkaerő-kölcsönzés időtartamát, a munkavégzés helyét, valamint az elvégzendő munka jellegét kell tartalmaznia. Minthogy a munkabért a kölcsönmunkaerőnek a kölcsönző cég fizeti, a kölcsönadó a kölcsönzővel a tárgyhónapot követő hónap 5. napjáig köteles mindazokat az adatokat közölni, amelyek a munkabérnek legkésőbb a tárgyhónap 10. napjáig történő kifizetéséhez szükségesek.A munkavégzés időtartama alatt a munkáltatói jogokat átruházott jogkörben általában a kölcsönvevő gyakorolja, bár meg lehet állapodni a munkáltatói jogkör megosztásában is [217. § (1) bek.]. Ezzel függ össze, hogy a munkaidő- és a pihenőidő-beosztást, valamint a szabadság kiadását is ő jogosult meghatározni, továbbá azt is, hogy a kölcsönvevőnél hatályban lévő kollektív szerződés, munkarend és üzemi megállapodás a kölcsönbe vett munkaerőre is vonatkozik.A munkaerő-kölcsönzésnek hazai bevezetésekor a 2001. évi XVI. törvény javaslatának az a része kimaradt a törvényerőre emelt szövegből, ami előírta volna volna, hogy a kölcsönmunkaerőt a kölcsön alapján foglalkoztató cégnek (munkáltatónak) a többi munkavállalóval azonos elbánásban kell részesítenie. A javaslatnak a korábbi Mt. 193/F. §-ba szánt eme egyértelmű előírása helyett ezért az Esélyegyenlőségi törvény (2003. évi CXXV. tv.) 21. § f) pontját lehetett alkalmazni, amiről a laikus kölcsönmunkaerőnek valószínűleg nincs tudomása. Ezen kívül az f) pont nem viszonyítja a kölcsönmunkaerőt a kölcsönbe vevő cégnél dolgozó rendes munkaerőhöz, így a diszkrimináció tekintetében a döntés meghozatala ingatag alapokon nyugszik, amely biztosítékot jelentett volna a kölcsönmunkaerő részére, mivel tiltott volna, hogy a kölcsönző cég és a kölcsönvevő megállapodjanak olyan kérdésben, amelynél fogva a munkabér szempontjából a kölcsönmunkaerőt a többi hasonló munkát ellátóhoz viszonyítva hátrányos megkülönböztetés érné. Az országgyűlés által elfogadott törvényből kimaradt javaslati szövegnek ezt a pozitív előírását – amely minden EU tagállamban megtalálható és aminek hatósági ellenőrzése érdekében minden munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég havi jelentéstételi kötelezettséggel tartozik a munkaügyi hatóságok felé – a magyar szabályozásnak ez a kiegészítése azonban már nem írta volna elő a kölcsönző cég ilyen jelentéstételi kötelezettségét, mindennek rendszeres ellenőrzését.660 Ezt csak részben pótolta volna a vagyoni összefonódásos kölcsönszerződés érvénytelensége.A munkaerő-kölcsönzésről szóló 2008/104. EK Irányelv II. fejezetének 5. cikkelye a bérezés és az egyes szociális juttatások vonatkozásában (pl. kafetéria) is előírja a normál körülmények között foglalkoztatott munkavállalókkal történő azonos elbánást. Mégis lehetővé teszi, hogy a munkáltató a juttatásokat a szociális partnerekkel megtárgyalva átmeneti időre felfüggeszthesse. Minthogy ilyen megállapodás nem írhatja felül az esélyegyenlőségi törvényt, rendelkezik az Mt. 219. § (3) bekezdése speciális jelleggel úgy, hogy a munkavállalóknak általában járó szociális juttatások a kölcsönmunkavállalóknak csak akkor járnak, ha a kölcsönbeadó céggel határozatlan idejű munksviszonyban állnak és illetményt akkor is kapnak, ha nem dolgoznak vagy 184 napon keresztül ugyanannál a kölcsönbe vevőnél dolgoznak, vagy pedig közhasznú szervezetnél vagy önkormányzatnál végeznek munkát munkaerő-kölcsönzés keretében. Ez a megoldás szociálisan valamivel többet nyújt, mint az Irányelv általános elhalasztási lehetősége. Ugyanakkor teljesen korekt és az Irányelvnek teljesen megfelel a kiküldött munkavállalókat érintő munkáltatói tájékoztatási kötelezettség, amelyet a kölcsönző és a kölcsönvevő cégnek együttesen kell minden lényeges kérdésre kiterjedően megtennie. Szociális szempontból azonban erősen kifogásolható, hogy az új Mt.-ben már nem szerepel az a lehetőség, hogy ha a kölcsönbe vevő át akarja venni a kölcsön-munkavállalót, abba a kölcsönző cég beleegyezni köteles. Úgyszintén az is hiányzik már az új szabályozásból, hogy érvénytelen az a megállapodás, ha valamely cég pénzbeli támogatást nyújt bárkinek azért, hogy munkaerő-kölcsönző céget létesítsen. Ugyanis az ilyen megállapodásnak a célja munkavállalók csoportos felmondással történő kiszervezése és kölcsönmunkaerőkénti visszaszervezése olcsóbb munkabér ellenében. Mint már írtuk, magát az ilyen ki- és visszaszervezést kellene érvénytelenné nyilvánítani, mert az a rendeltetésszerű joggyakorlásba ütközik, antiszociális és társadalmilag káros.
660 Prugberger: A munkaerő-átirányítás egyes jogdogmatikai problémái. Magyar Jog, 2005/8. sz. 461–464. o.
Tartalomjegyzék
- Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog
- Impresszum
- Előszó
- I. rész: A munkajogi szabályozás eredete, rendszere és alapelvei
- I. fejezet: Kiindulás, rendszertani kérdések és történelmi tapasztalatok
- 1. § A munkajog jogági hovatartozása és pozitív jogi megjelenítése
- 2. § A munkajog kialakulása és szabályozásának fejlődése Európa II. világháború utáni kettéosztásáig
- 3. § A közép-kelet-európai és a magyar munkajogfejlődés a II. világháborút követő szocialista-kommunista hatalomátvétel után
- 4. § A rendszerváltás hatása a közép-kelet-európai térség munkajogára
- 5. § A nyugat-európai munkajogi szabályozás alakulásának rövid áttekintése
- 6. § Munkajogi jogforrások: az európai és a magyar munkajog forrásai
- 7. § A munkajogi jognyilatkozatok, érvényük és hatályuk ideje
- 8. § A mai magyar munkajog megreformálásának menete és állása – kodifikáció vagy részletszabályozás
- 9. § A közalkalmazotti, a köztisztviselői és a gazdasági „munkatörvények” egymáshoz és a Ptk.-hoz való viszonya
- 10. § Levonható elvi következtetés a munkajogi szabályozás jellegére – egységesítés európai uniós szinten
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkajog jogági hovatartozása és pozitív jogi megjelenítése
- II. fejezet: A munkával összefüggő szociális és egyéni alapjogok, szabályozási elvek
- 1. § A magyar szabályozás elvei és az Európai, valamint a Bizottsági Szociálcharta
- 2. § A Polgári Törvénykönyvre való utalás kérdése
- 3. § A munkajog alapelveinek strukturális áttekintése
- 4. § A diszkrimináció kérdése a kollektív és az egyéni munkajogi kapcsolatokban
- 5. § A munkaügyi viták elvi kérdései
- 6. § A munkaügyi szakigazgatás intézménye és hovatartozása
- 7. § Néhány észrevétel a nyugat-európai és a magyar munkajogi szabályozás rendszeréhez
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A magyar szabályozás elvei és az Európai, valamint a Bizottsági Szociálcharta
- I. fejezet: Kiindulás, rendszertani kérdések és történelmi tapasztalatok
- II. rész: Az individuális munkajog
- III. fejezet: Az individuális munkaviszonyba tartozó és szabályozandó jogintézmények
- IV. fejezet: Az individuális munkajog (munkaszerződés) és a közszolgálat jogi szabályozásának jogforrási szerkezete
- V. fejezet: A munkaviszony szereplői (jogalanyai)
- VI. fejezet: A munkaviszony létesítése – a munkaszerződés
- 1. § A munkaszerződés jellege, formája és tartalma
- 2. § A munkaszerződés időtartama
- 3. § A pályázat és a választás
- 4. § A munkaszerződés megkötésével és a további jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségek
- 5. § A közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszony létesítésének feltételei és módjai
- 6. § A munkaviszony keletkezése és a munkaszerződés a közép-kelet-európai régió államaiban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaszerződés jellege, formája és tartalma
- VII. fejezet: A munkaviszony szerződéses módosítása
- 1. § A munkaszerződés módosításának főbb esetei a nyugat-európai államok gyakorlatában
- 2. § A munkaszerződés módosításának főbb esetei az új magyar jogi szabályozásban
- 3. § A munkaszerződés ideiglenes módosításának sajátos esete: átirányítás, helyettesítés, kiküldetés és a kirendelés-átengedés, valamint a posting
- 2. § A közszolgálati jogviszony módosítása
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaszerződés módosításának főbb esetei a nyugat-európai államok gyakorlatában
- VIII. fejezet: A munkavégzés szabályai – munkáltatói, valamint munkavállalói jogok és kötelezettségek
- IX. fejezet: A munkaidő, a pihenőidő és a szabadság rendezése
- 1. § A munkaidő
- 2. § A pihenőidő európai uniós, tagállami és hazai rendezése
- 3. § A szabadság
- 4. § A munkaidő, a pihenőidő és a szabadság rendezése a közalkalmazotti és a közszolgálati jogviszonyban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- X. fejezet: A munka díjazásának rendszere – a munkabér
- 1. § A munka díjazásának rendszere az Európai Unió tagállamai körében
- 2. § A munka díjazásának magyar jogi szabályozása
- 3. § A közszolgálati előmeneteli, besorolási és illetményrendszer
- 4. § A munkabér és illetmény védelmének a magán- és közszolgálatban egységesen érvényesülő szabályai
- 5. § Ingyenes, szívességi jellegű munkavégzés
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- XI. fejezet: A munkajogi felelősség rendszere és tartalma
- 1. § A fegyelmi felelősség és a kártérítési felelősség kodifikációs sorsa, valamint a két felelősség jogdogmatikai alapja
- 2. § A munkavállalót terhelő kártérítési felelősség
- 1. A munkavállaló kártérítési felelősségének főbb formái és szabályozása a nyugat-európai jogban
- 2. A munkavállaló felelőssége az általa okozott kárért a munkáltató közvetlen irányítása mellett végzett munka során, a magyar jog szerint
- 3. A munkavállaló felelőssége a saját szervezésű, közvetlenül nem irányított munkavégzés során okozott kárért
- 4. A kizárólagos őrizetben álló vagyontárgyakért fennálló munkavállalói felelősség
- 5. A munkavállalói biztosíték
- 6. A kártérítési, illetve a hiánymegtérítési igény érvényesítése
- 7. A munkavállalót terhelő kártérítést befolyásoló külső tényezők
- 3. § A munkáltatót terhelő kártérítési felelősség
- 1. A munkajogi kárfelelősség szabályozásának elvei és rendszere
- 2. A munkáltatónak a munkavállaló irányában fennálló speciális veszélyes üzemi jellegű felelőssége az új Mt. hatálybalépése után
- 3. A munkáltatónak a munkavállaló által a munkahelyre bevitt tárgyaiért fennálló felelőssége
- 4. Közös enyhítő szabály a 2. és 3. pontban foglalt felelősségi alakzatra
- 5. A munkáltató kifelé jelentkező felelőssége a munkavállaló által okozot károkért, valamint felelőssége a munkavállalót kívülállók részéről érő károkért
- 1. A munkajogi kárfelelősség szabályozásának elvei és rendszere
- 4. § A közalkalmazotti és köztisztviselői felelősség
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A fegyelmi felelősség és a kártérítési felelősség kodifikációs sorsa, valamint a két felelősség jogdogmatikai alapja
- XII. fejezet: A munkaviszony (munkaszerződés) megszűnése és megszüntetése
- 1. § A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének szabályai a nyugat-európai munkajogban
- 1. A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének esetei általában
- 2. A rendes felmondás
- 3. A gazdasági okból történő csoportos létszámleépítés
- 4. A munkavállaló részéről történő rendes felmondás
- 5. A rendkívüli felmondás
- 6. A rendes és a rendkívüli felmondás jogszerűtlen gyakorlása
- 7. A munkáltató cég jogutód nélküli megszűnése, a csődeljárás, a munkáltató, valamint a munkavállaló halála
- 8. A munkáltató munkaviszony-megszűnéssel kapcsolatos munkaerő-piaci és igazolási kötelezettségei
- 1. A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének esetei általában
- 2. § A munkaviszony megszűnése és megszüntetése az új magyar jogi szabályozásban
- 3. § A közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszony megszűnése
- 1. Elvi kérdések
- 2. A tételes szabályozás néhány problémája
- 3. A közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszony megszűnésével kapcsolatos egyes problémák
- 4. Az áthelyezés
- 5. A vezetői megbízatás megszűnésének speciális szabályai
- 6. Csoportos létszámleépítés a közszolgálatban
- 7. A köztisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetése
- 8. Összegző megállapítások
- 1. Elvi kérdések
- 4. § Munkaviszony-megszűnés és a gazdasági okokból történő tömeges felmondás alakulása a posztkommunista államokban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének szabályai a nyugat-európai munkajogban
- XIII. fejezet: A munkaviszonyból eredő munkajogi viták
- 1. § A munkajogi viták rendezése az Európai Közösség tagországaiban
- 2. § A kollektív és az individuális munkaügyi jogviták rendezésének új hazai szabályozása
- 3. § Közszolgálati jogvita és etikai eljárás
- 4. § A munkaügyi jogviták a közép-kelet-európai posztkommunista régióban
- 5. § Az Európai Törvényszék
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- XIV. fejezet: Vállalkozási és megbízás jellegű munkaviszonyok
- 1. § Általános jellemzés
- 2. § A részmunkaidős és a határozott időtartamra szóló munkajogviszony
- 3. § A vezetőalkalmazotti-menedzseri szerződés
- 4. § A bedolgozói (házi) jogviszony
- 5. § A képernyős házi távmunka
- 6. § A munkaerő-kölcsönzés
- 7. § Az iskolaszövetkezet és a tagja közötti munkaviszony
- 8. § Több munkáltató által létesített munkajogviszony
- 9. § Egyszerűsített foglalkoztatás, alkalmi munka
- 10. § Az átalányelszámolásos munkaviszony
- 11. § A tagsági alapon álló munkavégzés
- 12. § A részesművelés
- 13. § Csoportos munkavállalási formák
- 14. § A köztulajdonban álló munkavállalóval fennálló munkaviszony
- 15. § A közigazgatási szervnél köztisztviselői feladatokat ellátó munkavállalók
- 16. § Az önfoglalkoztatás intézménye a nyugat-európai és a magyar munkajogban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § Általános jellemzés
- XV. fejezet: A munkavédelem és a munkaegészségügy európai és magyar szabályrendszere
- 1. § A munkavédelem és a munkaegészségügy általános európai uniós előírásai
- 2. § Az egyedi irányelvek és magyar jogforrási párjuk
- 3. § A munka- és a balesetvédelem kodifikált általános magyar szabályozásának a vezérfonala
- 1. Általános kérdések és a munkavédelem jogi alapelvei
- 2. Az állam munkavédelmi feladatai
- 3. A munkáltatók és a munkavállalók jogai és kötelezettségei a biztonságos munkavégzés követelményeinek a megvalósításában
- 4. Munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés
- 5. A munkavédelmi előírások harmonizációs célzatú 2004. évi szigorítása
- 6. A munkavédelmi előírások betartásának kérdése a gyakorlatban
- 1. Általános kérdések és a munkavédelem jogi alapelvei
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkavédelem és a munkaegészségügy általános európai uniós előírásai
- III. rész: Munkaügyi kapcsolatok – kollektív munkajog
- XVI. fejezet: A kollektív munkajog rendszere és célja
- XVII. fejezet: A koalíciós szervezetek és a koalíciós tárgyalások joga
- 1. § Az idevonatkozó jogi szabályozás a fejlett nyugat-európai piacgazdasági rendszerekben
- 2. § A koalíciós szervezetek jogállásának szabályozása a közép-kelet európai államokban
- 3. § A munkavállalói és a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek, valamint az érdekegyeztetési és a kollektív tárgyalási rendszer hazai szabályozása
- 1. A szakszervezetek és a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetek általában és a munka világában
- 2. A közszolgálatban dolgozók érdekvédelmi szervezetei
- 3. Az érdekegyeztetés rendszere a gazdasági munkajogban
- 4. Érdekegyeztetési mechanizmus a közszolgálat területén
- 4.1. A közszolgálati érdekegyeztetés struktúrája
- 4.2. Közszolgálati országos, ágazati és területi, valamint munkahelyi érdekegyeztetés
- 4.3. Közalkalmazotti érdekegyeztetési rendszer
- 4.4. Önkormányzati (közalkalmazotti) (területi, illetve helyi) Érdekegyeztetési Fórum
- 4.5. Szakszervezetek Érdekegyeztető Fóruma (SzÉF)
- 4.1. A közszolgálati érdekegyeztetés struktúrája
- 5. A közszolgálati és a munkajogi érdekegyeztetés találkozása
- 1. A szakszervezetek és a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetek általában és a munka világában
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- XVIII. fejezet: A kollektív szerződés
- 1. § A kollektív szerződés a nyugat-európai munkajogban
- 1. A tarifaszerződés és az egyéb kollektív megállapodások elhatárolása, valamint a kollektív szerződés fogalma
- 2. A tarifaszerződés mögött álló jogforrási rendezés
- 3. A kollektív szerződés megkötésének speciális szabályai
- 4. A tarifaszerződés tartalma
- 5. A tarifaszerződést megkötő felek és a reprezentativitás kérdése
- 6. A tarifaszerződés hatálya, valamint kiterjesztésének és korlátozásának kérdése a nyugat-európai szabályozásban
- 7. A kollektív megállapodás mint neokorporativizmus
- 8. Összegző jellemzés a nyugat-európai koalíciós tárgyalási és tarifaszerződés-kötési rendszerről
- 9. Európai kollektív szerződés
- 2. § Az érdekegyeztetés és a tarifaszerződés a közép-kelet-európai régióban
- 3. § A kollektív szerződés a magyar munkajogban
- 1. A kollektív szerződés a reálszocializmus időszakának magyar munkajogi szabályozásában
- 2. A kollektív szerződés az új magyar Munka Törvénykönyve szerint
- 2.1. Általános elvi jogdogmatikai kérdések
- 2.2. A szerződéskötési jogosultság problémaköre
- 2.3. A kollektív szerződés kiterjesztésének a kérdése
- 2.4. A kollektív szerződés hatályának rendezése
- 2.5. A kollektív szerződés megkötésének módja, alakszerűsége
- 2.6. A kollektív szerződésben meghatározandó kérdések ideális tartalma
- 2.1. Általános elvi jogdogmatikai kérdések
- 3. A kollektív szerződés a közszolgálat területén
- 1. A kollektív szerződés a reálszocializmus időszakának magyar munkajogi szabályozásában
- Jegyzetek
- Felhasznált források és a vonatkozó irodalom
- 1. § A kollektív szerződés a nyugat-európai munkajogban
- XIX. fejezet: A kollektív munkaügyi viták rendezése
- 1. § A kollektív munkaügyi vita fogalma és helye a munkaügyi viták intézményrendszerén belül
- 2. § A kollektív munkaügyi viták rendezése a fejlett nyugat-európai államokban
- 3. § Rövid kitekintés a munkaügyi érdekviták amerikai rendezésére
- 4. § A kollektív munkaügyi viták rendezése a közép-kelet európai régió poszkommunista államaiban
- 5. § A kollektív munkaügyi viták magyar rendezése
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A kollektív munkaügyi vita fogalma és helye a munkaügyi viták intézményrendszerén belül
- XX. fejezet: A munkaküzdelem jogi szabályozásának kérdései
- 1. § A munkaküzdelem jogi szabályozása az Európai Közösség tagországaiban
- 1. Fogalmak meghatározása
- 2. A sztrájk és a kizárás formái
- 3. A sztrájk és a kizárás jogi megítélése és szabályozottsága
- 4. A sztrájk és a munkáskizárás jogosultságainak hatásai – a jogszerűség megítélésének kérdése
- 5. A munkaküzdelem munka- és szociális jogi kihatása
- 6. Összegző értékelés az új magyar kodifikáció számára
- 2. § A munkaküzdelem joga a közép-kelet-európai régióban
- 3. § A munkabeszüntetés és a munkáskizárás az új magyar jogban
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § A munkaküzdelem jogi szabályozása az Európai Közösség tagországaiban
- XXI. fejezet: Üzemi alkotmányjog: Üzemi tanács – üzemi megállapodás
- 1. § Az üzemitanács-rendszer a nyugat-európai államokban
- 1. Az üzemi alkotmány gondolata és az üzemitanács-rendszer lényege
- 2. A szakszervezeti képviselettől elhatárolt és a munkáltatótól elkülönülő (Németország, Hollandia és Ausztria) és együttes döntési rendszerrel párosuló üzemitanács-rendszer (Németország, Ausztria, Hollandia, Spanyolország, Portugália, Svédország és Finnország)
- 2.1. Az üzemi alkotmányú képviselet szervezeti rendszere
- 2.2. Az üzemi tanács működése
- 2.3. Az üzemi tanács működésének kísérő tényezői
- 2.4. Az üzemi tanácstagok jogállása és munkavégzési kötelezettsége
- 2.5. Az üzemi tanács vállalatvezetésben való részvételi jogai a holland jog szerint
- 2.6. Az üzemi megállapodás és az üzemi egyezség
- 2.7. Svédország
- 2.8. E típushoz tartozó rendszerek közös vonásai
- 3. A munkáltatótól és a szakszervezeti képviselettől nem elhatárolt, elsősorban csak konzultációs joggal rendelkező üzemi tanácsi rendszerek (Belgium, Franciaország, Görögország, Finnország, Svájc)
- 4. Üzemi bizottsággal ötvözött paritásos képviseletű üzemitanács-rendszerek, szakszervezeti és munkáltatói közreműködéssel (Luxemburg, Dánia, Olaszország, Norvégia)
- 4.1. A luxemburgi üzemi képviseleti rendszer
- 4.1.1. Általános jellemzés
- 4.1.2. A személyzeti képviseleti rendszer
- 4.1.3. A személyzeti képviselet hatásköre és az üzemi, vállalati vezetésben való közreműködés jogosítványai
- 4.1.4. A személyzeti képviselet mandátuma és tagjainak jogai
- 4.1.5. A szakszervezetek hatása a személyzeti képviselet működésére (szakszervezeti akcióintézkedés)
- 4.1.6. A közös üzemi tanács
- 4.1.1. Általános jellemzés
- 4.2. A dán üzemi képviseleti rendszer
- 4.3. Az olasz üzemi tanácsi rendszer
- 4.4. A norvég üzemi tanácsi rendszer
- 4.5. Az e típushoz tartozó rendszerek főbb jellemzői
- 4.1. A luxemburgi üzemi képviseleti rendszer
- 5. Az üzemi tanács idő előtti leváltásának módja
- 6. Az üzemi megállapodás a szakszervezeti részvétellel működő üzemi tanácsok esetében
- 7. A nyugat-európai üzemitanács-rendszerek összegző áttekintése
- 8. Az európai üzemi tanács
- 9. Az üzemi-munkahelyi képviselet sajátos amerikai megoldása
- 1. Az üzemi alkotmány gondolata és az üzemitanács-rendszer lényege
- 2. § Az üzemi-vállalati munkavállalói érdekképviselet a közép-kelet-európai államokban
- 3. § Az üzemitanács-rendszer kiépítése Magyarországon
- Jegyzetek
- A témához tartozó források és irodalom
- 1. § Az üzemitanács-rendszer a nyugat-európai államokban
- IV. rész: Összefoglaló értékelés
- Deutsche Zusammenfassung
- Teil 1: Ursprungssystem und Grundprinzipien der arbeitsrechtlichen Regelungen
- Teil 2: Das individuelle Arbeitsrechtsverhältnis
- Diesbezügliche Institutionen
- Das Rechtsquellensystem der individuellen Arbeits-, und öffentlichen Dienstregelung
- Subjekte der Arbeitsverhältnisse
- Der Arbeitsvertrag
- Die änderbaren Elemente der Arbeitsverträge in den westeuropäischen Ländern
- Rechte und Pflichten der Arbeitgeber und Arbeitnehmer
- Arbeitszeit und Ruhezeit inkl. Urlaubszeit
- Der Arbeitslohn
- Das arbeitsrechtliche Verantwortungssystem
- Die Auflösung des Arbeitsverhältnisses
- Die individuellen Rechtsstreitigkeiten zwischen Arbeitgeber und Arbeitnehmer
- Außerordentliche Arbeitbeziehungen
- Arbeits- und Gesundheistsschutz
- Diesbezügliche Institutionen
- Teil 3: Arbeitsbeziehungen und kollektives Arbeitsrecht
- System und Zweck des kollektiven Arbeitsrechtes
- Koalitionsorgane und die Koalitionsverhandlungen
- Betrachtungen zu den Tarifverträgen
- Die kollektive arbeitsrechtliche Debatte
- Rechtsregelungen für den Arbeitskampf
- Betriebsrat und Betriebsvereinbarung
- Zusammenfassung der ost-eurpaischse Arbeitsrechtsentwicklung
- System und Zweck des kollektiven Arbeitsrechtes
- The European and Hungarian Comparative Labour and Civil Service Law (resumie)
- MELLÉKLETEK
Kiadó: Wolters Kluwer Kft.
Online megjelenés éve: 2016
ISBN: 978 963 295 620 6
A hetedik kiadásban megjelenő mű a magyar munkajogi szabályozást középpontba állítva összehasonlító elemzést ad az európai országok hasonló szabályairól, az eltérések vagy a hasonlóságok indokairól. A könyv átdolgozását az új Munka Törvénykönyve, a közszolgálati törvény megalkotása és a közalkalmazotti törvény jelentős módosulása indokolta. A mű két alappillére az individuális munkajog (a munkaviszony szereplői és a munkaviszony tartalma), illetve a kollektív munkajog (kollektív szerződés, szakszervezet, üzemi tanács). A könyv a jogi felsőoktatás tankönyve, de a feldolgozás teljessége és mélysége miatt e körön túlmutatva haszonnal forgathatják a munkajog gyakorlati szakemberei és a jogalkalmazók is.
Hivatkozás: https://mersz.hu/prugberger-nadas-europai-es-magyar-osszehasonlito-munka-es-kozszolgalati-jog//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
