Az önfoglalkoztatás intézménye a munkajog és a polgári jog határán helyezkedik el. A szorosabb értelmű munkajogviszony tartalma az ún. függő munka, vagyis az olyan munkavégzés, ahol a munkavállaló a munkát meghatározott időtartamon belül a munkáltató utasítása és irányítása, valamint ellenőrzése mellett köteles elvégezni. A tágabb értelmű munkajogviszonyban a munkavállalónak kisebb-nagyobb cselekvési szabadsága van, a munkát vagy a megbízást a munkáltatótól kapott eligazítások és elvárások figyelembevételével a saját döntése alapján végezheti el, utólagos beszámolási kötelezettség mellett. Ez a fajta munkaviszony már közelít a vállalkozási és/vagy a megbízási jogviszonyhoz, mégpedig mind a kettőnek a tartós formájához. Ugyanakkor viszont a vállalkozási és a megbízási szerződés közelít a munkaszerződéshez, mégpedig annak az előbb bemutatott szabad szolgálati formájához. Ezt a jogdogmatikai felosztást a legpregnánsabban a német jogelmélet dolgozta ki, aminek alapján a német BGB elkülöníti egymástól a munkaszerződést (Arbeitsvertrag) és a szabad szolgálati szerződést (Dienstvertrag),674 amit a cseh és a szlovák Munkakódex (Kodex Prace) is átvett.675 Annak ellenére, hogy Kiss György az 1990-es évek elején ezt az elméletet, vagyis a függő munka és a szabad szolgálat közötti elméleti és kodifikációs megkülönböztetést „A piac és az emberi tényező” c. monográfiájával behozta a magyar munkajogi irodalomba,676 ezt a megkülönböztetést sem az 1992. évi Mt. eredeti és sorozatosan módosított szövege, sem pedig az új Mt. nem vette át.677