Az új Mt. a korábbival ellentétben szintén nem rendezi a kiterjesztés kérdését. Ugyanakkor azonban e KSZ-kiterjesztés a gyakorlatban megkerülhetetlen. Ezért minden valószínűség szerint a korábbi Mt. előírásait fogja a gyakorlat továbbra is alkalmazni. Emiatt az 1992. évi Mt. ide vonatkozó előírásainak a bemutatása és kritikai elemzése nem mellőzhető. Az 1992. évi Mt. 34. §-a lehetővé teszi, hogy a munkaügyi miniszter a kollektív szerződés hatályát a szerződést kötő felek együttes kérelmére az egész ágazatra kiterjessze. Ennek feltétele, hogy a szerződéskötő szervezetek az adott ágazatban vagy alágazatban reprezentatívnak minősüljenek, azaz képviseletük 50%-ot meghaladó legyen. Utalva a mai magyar valóságra, amelyben a szakszervezetek és a mögéjük tömörült munkavállalók között komoly politikai, gazdasági és ideológiai ellentétek húzódnak meg, továbbá, hogy egyesek jobban hajlamosak a hatalommal vagy a munkáltatókkal kompromisszumot kötni, mások viszont kevésbé, ez a megoldás erőszakos és diktatórikus. Erőszakos és diktatórikus azért, mert ily módon a kormányzat, sőt esetleg csak a munkaügyi tárca segítségével a reprezentatívnak minősülő egy vagy több szakszervezet elérheti azt, hogy az e körbe be nem kerülő szakszervezetekre és azok tagjaira rákényszeríthessék saját akaratukat. Az 1996-ban a kormány által előterjesztett Mt.-módosítási tervezet (a továbbiakban: 1996. évi Mt. mód.) első változata annyiban javított volna e helyzeten, hogy a munkáltatók reprezentativitását gazdasági jelentőségük alapján kellett volna vizsgálni; rontotta volna viszont a helyzetet, hogy a munkáltatói oldalon kellett volna figyelembe venni a reprezentativitás szempontjából a foglalkoztatott létszámot is, holott ennek figyelembevétele a szakszervezeti oldalra kellene, hogy tartozzon. Az Mt.-módosítás végleges szövegébe azonban ez már nem került be. Kiegészült viszont a 34. § azzal, hogy a munkaügyi miniszter által kiterjesztett hatályú kollektív szerződést felmondó fél ezt a miniszternek bejelenteni köteles, aki, ha a felmondás folytán az „együttes reprezentativitás” megszűnik (ez is éppen olyan megfoghatatlan kritérium, mint maga az ágazati, illetve alágazati reprezentativitás – P. T.), a felmondási idő lejáratának napjára a kiterjesztő hatályt megszünteti. Miként a kiterjesztést, úgy annak megszüntetését is a Munkaügyi Közlönyben közzé kell tenni [34. § (6)–(8) bek.]. Ebből következik, hogy a kiterjesztés lényegében jogszabályalkotás, a megszüntetés pedig jogszabály hatályon kívül helyezése.