Nádas György, Prugberger Tamás

Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog


2.1.1. Németország
Németországban852 az egyeztetési eljárást az 1946. évi 35. törvény, az ún. „Egyeztetési és érdekkiegyenlítési törvény” szabályozza. E törvény célja egyeztetési eljárás útján az érdekellentétek kiegyenlítése és a munkabéke fenntartása. Ha megegyezés jön létre a koalíciós partnerek között, azt a törvény szabályozott vitának tekinti.
Az egyeztetésnek két formáját ismeri a törvény. Az egyik a megegyezéses alapon történő egyeztetés, a másik az állami egyeztetés. Az egyeztetést legtöbbször informális közvetítés előzi meg, amikor is az ellenérdekű felek vagy közös közvetítőt kérnek fel, vagy mindegyik félnek van közvetítője, és ők tárgyalnak egymással.
Abban az esetben, ha az egyeztetést megelőzően két közvetítő járt el, az egyeztető tárgyalásokon a két közvetítő felváltva elnököl.
 
 
2.1.1.1. A megegyezéses alapon történő egyeztetés
 
A megegyezéses alapon történő egyeztetésnél a vitatkozó felek közös megegyezéssel folytatják le az egyeztetési eljárást és hoznak létre egyeztetőbizottságot. Az egyeztetőbizottság (Schlichtungskomission) létrehívása során a tárgyalás lefolytatására pártatlan elnököt kérnek fel, aki csakis kívülálló személy lehet. Ezen túlmenően mindkét fél az egyeztetőbizottságba egyenlő számú ülnököt küld, akiknek megválasztásánál külső személyek is szóba jöhetnek. A felek vita esetére gyakran már magában a tarifaszerződésben kikötik az egyeztetést, és meghatározzák az egyeztetőbizottság kialakításának a módját. Az egyeztetésről szóló megállapodás legtöbbször kizárja a sztrájk és a kizárás alkalmazását.
Az egyeztetési eljárás menete a következő: Az egyeztetőbizottság kötetlen tárgyalás formájában meghallgatja a felek álláspontját, és megoldási javaslatokat kér tőlük. A tényállás tisztázására és a különböző közvetítések, valamint véleménycserék után az egyeztetőbizottság egyezségi ajánlatot terjeszt elő. Erre az eljárás során az álláspontok közelítése érdekében többször is sor kerülhet, ha a felek részéről megegyezési készség tapasztalható. Ha mindegyik fél mereven kitart saját álláspontja mellett, vagy ha az egyezségi ajánlatot a felek valamelyike is elutasítja és kompromisszumkészség hiányában megegyezés nem várható, az egyeztetőbizottság a vitatott pontok és az egyes álláspontok jegyzőkönyvi rögzítése mellett az egyeztetési eljárást eredménytelennek minősíti. Ez esetben a feleket békekötelezettség (Friedenpflicht) már nem köti, és a sztrájk, valamint a kizárás eszközéhez nyúlhatnak. Ettől függetlenül azonban az egyeztetést többször is megkísérelhetik, és a félbeszakított eljárást tovább folytathatják.
Sikeres egyeztetési eljárás során, vagyis ha a felek akár az egyeztetőbizottság által, vagy akár valamelyikük által egyszer, módosítások mellett többször előterjesztett egyezségi ajánlatot elfogadják, az egyezség új tarifaszerződés megkötése útján jön létre közöttük. E tarifaszerződés a korábbi szerződés nem vitatott elemeit is általában magába foglalja.
Az egymással szemben álló felek az egyeztetőbizottságot az egyeztetés sikertelensége esetén felkérhetik, hogy a vitájukban hozzon döntést. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha előzetesen alávetik magukat a meghozandó határozatnak, vagyis magukra nézve végrehajtás terhe mellett kötelezőnek elfogadják azt. Ez esetben a „Schlichtungskomission” „Schiedskomission”-ná alakul át. A felek megállapodhatnak abban is, hogy közvetlenül arbitrálást kérnek az általuk felkért és közös egyetértésükkel összeállt bizottságtól.
 
 
2.1.1.2. Az állami egyeztetés és arbitrálás
 
Az állami egyeztetés kétlépcsős eljárásból áll. A vitatkozó felek először a tartományi munkaügyi hivatal által, velük egyetértésben kiválasztott egyeztető előtt folytathatnak egyeztető tárgyalást. Ha itt megegyezésre kerül sor, az egyezségnek ugyanolyan hatálya van, mint a saját kezdeményezéssel létrehozott egyeztetési eljáráson hozott egyezségnek. Ha viszont az egyeztetés eredménytelennek bizonyul, második lépcsőként a tartományi munkaügyi hivatal által alakított egyeztetőbizottsági eljárásra kerül sor, ha a felek eme eljárásnak önként alávetik magukat. Az egyeztetőbizottság elnökét ez esetben a munkaügyi hivatal a felek és a koalíciós partnerek egyetértésével az egyeztetői és döntőbírói listára felvett független szakértők közül jelöli ki. Erre úgy kerül sor, hogy a felek az elnöknek felkérhető szaktekintélyek hivatalnál lévő névsorából választják ki azt a személyt, akit valamennyien elfogadnak. A bizottság ülnökeit a felek egyenlő arányban választják meg. Ha a felek az egyeztetőbizottság összetételében nem tudnak megegyezni, az egyeztető hivatal vagy a felek felhatalmazása alapján hivatalból jár el és dönt, vagy pedig az egyeztetést eredménytelennek minősíti. A felek akarata ellenére a hivatal korábban csak az esetben járhatott el és dönthetett, ha a munkaküzdelem megelőzése közérdekből volt szükséges. Az egyeztetőbizottság érdemi döntése azonban csak akkor kötelező a felekre, ha azt valamennyien jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozattal elfogadják. Ez esetben a bizottság döntése állami eszközökkel végrehajtható. Egyébként sem az állami egyeztetés, sem pedig a bizottság döntése nem kényszeríthető a felekre. Bár az állami közreműködéssel történő egyeztetés és arbitrálás lehetősége ma is fennáll, erre azonban ritkán kerül sor, mivel az egymással szemben álló koalíciós partnerek közvetlenül érdekvédelmi szövetségeikhez fordulnak, és azok szervezik meg számukra mind az egyeztetést, mind pedig az arbitrációt.
852 Söllner: Arbeitsrecht, 68–107. o.; Zöllner Loriz: Arbeitsrecht, § 42.; Iura Europae. I.10.70-60.C.; továbbá: Kiss Gy.–László Gy.: A munkaügyi vitákat kezelő intézmény koncepciója. „Phare Szociális Párbeszéd” c. projekt keretében készült tanulmány, Budapest, 1993. (feldolgozva benne Németország).

Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 620 6

A hetedik kiadásban megjelenő mű a magyar munkajogi szabályozást középpontba állítva összehasonlító elemzést ad az európai országok hasonló szabályairól, az eltérések vagy a hasonlóságok indokairól. A könyv átdolgozását az új Munka Törvénykönyve, a közszolgálati törvény megalkotása és a közalkalmazotti törvény jelentős módosulása indokolta. A mű két alappillére az individuális munkajog (a munkaviszony szereplői és a munkaviszony tartalma), illetve a kollektív munkajog (kollektív szerződés, szakszervezet, üzemi tanács).

A könyv a jogi felsőoktatás tankönyve, de a feldolgozás teljessége és mélysége miatt e körön túlmutatva haszonnal forgathatják a munkajog gyakorlati szakemberei és a jogalkalmazók is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/prugberger-nadas-europai-es-magyar-osszehasonlito-munka-es-kozszolgalati-jog//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave