A kiemelt főtisztviselői karba tartozó köztisztviselőknek feladata volt a kormányzati munka összkormányzati szemléletének és az államháztartási működés hatékonyságának, valamint az európai integráció erősítésének a talaján közreműködni a közigazgatás stratégiai döntéseinek és programjainak az előkészítésében. Ezen kívül köteles elvégezni a miniszterelnök vagy a kancelláriaminiszter által esetenként meghatározott feladatokat [31/A. § (1) bek. és (3) bek.]. A főtisztviselői kar létszámát a kormány évenként határozta meg, amelynek létszáma nem haladhatta meg a 300 főt, de nem is lehet kevesebb az előző évi létszám 90%-ánál. A főtisztviselők főszabályként a Miniszterelnöki Hivatalban (Kancelláriaminisztérium), minisztériumban vagy kormányirányítás alatt álló központi közigazgatási szervnél állnak közszolgálati jogviszonyban, kiemelten fontos kormányzati érdekből a központi közigazgatási szerv területi és helyi szervénél közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselő is főtisztviselővé válhatott (31/F. §).

A „Kiemelt főtisztviselői kar” alcímen a 11/A. § (1) és (2) bekezdésén túl a 32. § szabályozta a nem kiemelt, de főtisztviselőnek minősített köztisztviselőknek azt a körét, amelyik a Miniszterelnöki Hivatalban kormányfőtanácsadói és kormánytanácsadói munkakörben, valamint az egyes minisztériumok kabineteiben, illetve titkárságán miniszteri főtanácsadóként és miniszteri tanácsadóként a stratégiai döntések előkészítését segíti elő. Bár nem tartozott a központi főtisztviselői karhoz, de a megyei és a helyi (nagyobb, főként megyei jogú városokban) önkormányzati főtanácsadói és tanácsadói státusz is létesíthető a megyei és a települési stratégiai döntések előkészítésére, illetve az ilyen feladatok megoldására, ami azonban nem lehetett több, mint az adott önkormányzat köztisztviselői státusainak 5%-a [11/A. § (3)–(4) bekezdés]. Bár az önkormányzati főtanácsadói és tanácsadói státusz nem szerepel a „Főtisztviselői Kar” alcím alatt, mégis a maga önkormányzati területén ilyenként kellett kezelni. A kiemelt főtisztviselői kar új jogintézményként történt bevezetése a kormányzati és a központi irányítás erősödésének a tendenciájára utalt, ami azonban nem áll összhangban az Európai Unió regionális decentralizációs törekvéseivel. Mindenesetre az „önkormányzati főtisztviselői kar” kialakításának a lehetősége megadja a tételesjogi lehetőséget arra, hogy egy megfelelő egyensúly kialakuljon a regionális igazgatás erősítésének a javára.